DR. POKOL BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy a parlamenti kormányzás alapelvének számít az, hogy a mindenkori kormánynak és a mindenkori kormánytöbbségnek szabad keze van a reszortalakításban, a reszortalakítás joga... - a minisztériumok felsorolása, számának meghatározása, egy-egy minisztériumból a reszortok áttétele a másikba. A parlamenti kormányzás alapelvéhez tartozik, hogy ez egy ciklusra szól; az egyszerű kormánytöbbség lényegében akadálytalanul átadhatja a ciklus elején vagy a ciklus közben. Ez a kiindulópont.

Ezt a problémát azért is fel akarom vetni, mert lényegében a Független Kisgazdapárt egyetért az előttünk fekvő törvényjavaslattal, azt támogatni fogjuk. Vita egyetlenegy kérdésben merült fel az alkotmányügyi bizottságban, illetve a bizottságokban és médiában. Mint ahogy az előbbi felszólalásokban is már több apró probléma felmerült, de igazán úgy láttam, hogy a nagyobb vita a feles-kétharmados törvény dilemmáját jelenti, s főleg a 2. §-ban szabályozott rész, amely a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 52. §-át módosítja úgy, hogy a "közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter" szövegrészt teszi a korábbi felügyelő szerv helyére. Ez váltotta ki azt a problémát, kritikát, felvetést, hogy lényegében a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény kétharmados törvény, következésképpen ez egy feles törvény, s akkor ezt nem lehet módosítani. Ezért gondoltam, hogy kezdem a parlamentarizmusnak azzal az alapelvével, hogy a reszortalakítás, a minisztériumok átnevezése, reszortok áttétele feles törvénybe tartozik.

Nem vitás azonban, hogy a dolog nem ilyen egyszerű Magyarországon.

(11.20)

Mégpedig azért, mert egy sor esetben - eltérően a parlamentáris kormányzástól - valóban lényegében szinte az alkotmánymódosítás erősségére tolta fel, és nem elég az egyszerű kormánytöbbség ahhoz egy sor kérdésben, hogy kormányozni lehessen, hanem kétharmados többséghez kötötte. Ez a rendszerváltozás magyar sajátosságaiból fakad, ami sokszor nagyon fontos pozitívum volt, illetve voltak negatív és pozitív hatásai is. Azonban jelen esetben ezzel a technikai törvénnyel kapcsolatban - amelynek módosítása a kormánynak szuverén joga - valóban fölmerül, hogy hogyan áll a helyzet. A törvényjavaslat előterjesztőinek az az álláspontjuk - lévén, hogy a minisztériumok felsorolása feles törvényben történik -, hogy jelen esetben a minisztérium átnevezése kapcsán, hiába jelenik meg a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben is egy másfajta elnevezés, ennek ellenére itt csak egy feles törvényről van szó.

Bár Csákabonyi képviselő úr, aki már elment - hadd jelezzem, televízión keresztül néztem ezt a vitát, mert későn kaptam meg, hogy most én szólalok föl a frakció nevében, ezért most kellett véglegesítenem a felszólalást -, jelezte a kritikájában, de jelezték már a bizottsági ülésen is, hogy az Alkotmánybíróság döntése '99-ben kimondta azt, hogy ha egy terület szabályozását kétharmadhoz köti az alkotmány, akkor minden egyes szabályt kétharmaddal kell módosítani. Mivel ez egy kétharmados törvényben van - mondta -, elemi dolog, hogy ezt kétharmadosan kell módosítani.

Most azonban hadd jelezzem azt, hogy nem olyan egyszerű ez a helyzet. Nem olyan egyszerű a helyzet, tudniillik az alkotmányügyi bizottság ülésén fölmerült az a nagyon kézenfekvő dolog, hogy itt nem egyetlen alkotmánybírósági döntés van, hanem kettő: a másik az 1993-as, amelyik polárisan ellentétesen szabályozott, ellentétesen döntött. Az az alkotmánybírósági döntés azt mondta, hogy ami kétharmaddal van szabályozva, annak a lényegi kérdéseit kétharmaddal, az összes többi részletkérdést pedig felesben is lehet szabályozni.

Itt hadd hívjam föl a figyelmet arra - és ez nyilván még többször fog problémát okozni a magyar parlamentarizmusban -, hogy az Alkotmánybíróság döntései együtt hatályosak, annak a hatályon kívül helyezésére nincsenek szabályok. Sőt, hadd mondjam azt is, hogy ha később jön egy alkotmánybírósági döntés, függetlenül attól, hogy egy korábbi döntésben részben ellentétesen döntött, ugyanúgy meghivatkozva, az Alkotmánybíróság döntéseire nem vonatkozik az az egyszerű elv, ami a törvények, rendeletek esetében megvan, hogy a későbbi döntés lerontja a korábbit. Itt is ez a helyzet, hogy ellentétes rendelkezés van, és mind a kettő hatályos. Nem vitás, hogy ha nem is a hatályos jogot nézem, hanem inkább a jogi rációt, akkor a jogi ráció nyilván az, hogy egy későbbi döntésnek - ami ugyanabban ellentéteset mond - kellene itt is hatályosnak lenni, de hadd jelezzem, hogy egy sor esetben csak részlegesen, egy-egy mondatban tér el, de az összes többi eleme hatályos. Tehát lényegében nem lehet azt mondani, hogy itt van egy hatályos alkotmányos állapot, ami azt mondja ki, hogy csak kétharmaddal lehet dönteni. Ha az előterjesztő a '93-as alkotmánybírósági döntést veszi alapul, akkor teljes joggal mondhatja: tessék föllapozni a '93-as alkotmánybírósági határozatot, az sincs hatályon kívül helyezve!

Fölmerült ez az érv az alkotmányügyi bizottság ülésén is, és hadd jelezzem, ezt nem lehet lesöpörni azzal, hogy a jogi ráció úgyis a későbbit tekinti hatályosnak. Ezen el kell gondolkodni, mert ebből sok bajunk lesz, mert rengeteg olyan félig hatályon kívül lévő vagy félig változtatott döntés van, amire később is állandóan hivatkoznak.

Ennek ellenére hadd legyen nekem egy áthidaló javaslatom, tudva azt, hogy az utóbbi döntés - ha a '99-est veszem alapul - valóban azt mondja, hogy minden egyes részletszabályt is úgy kell eldönteni. Ez azonban sok szempontból néha abszurd jogi állásponthoz vezet. Csak hadd mondjam azt, hogy ha tényleg egy feles törvény - jelen esetben a minisztériumok felsorolását tartalmazó törvény - sorolja föl, és utána bármely más törvény átveszi azt az elnevezést, és az véletlenül kétharmados, például rendőrségi s a többi lehet, akkor itt fölmerülhet, hogy ha az alkotmánybírósági döntést komolyan veszem, akkor azt úgy nem lehet módosítani, mert a kétharmadosság már lemerevítette. Ez egy jogi abszurdum! Ez nyilvánvalóan minden eszmével szembenáll, nem tekintve azt, hogy ezzel maga a reszortalakítás szabadsága is elvész. Hogyan tudjon változtatni a kormány, áttenni egyikből a másikba, ha a nevét nem teheti át, és ott hagyja egy olyan minisztériumi elnevezéssel, amit már rég kivett onnan a reszortból, áttette másik helyre, és azt nem tudja módosítani?! Azzal kapcsolatban, hogy ez az alkotmánybírósági döntés sok szempontból problémás lehet, hadd hivatkozzam a korábbi alkotmánybírósági elnökre, aki azt mondta, hogy itt túl durván, túl keményen döntöttek, tudniillik egy sor esetben előre látható volt, hogy nem lehet véghez vinni, vagy ha véghez viszem, akkor jogi abszurdum keletkezik.

Nos, tehát az én áthidaló javaslatom - hiszen jelen esetben egy ilyen helyzetről van szó -, fogadjuk el azt, hogy felessel is lehet módosítani, mert a minisztériumok felsorolását tartalmazó törvény felessel is módosítható; tudva azt, hogy a szocialisták vagy valamelyik más ellenzéki párt vagy bárki esetleg megtámadja ezt - hadd támadja meg! Adjuk meg a lehetőséget az Alkotmánybíróságnak arra, hogy megvizsgálja azt a döntését, amit '99-ben hozott, polárisan szemben álló módon a '93-assal! Úgy tűnik, hogy ez a '99-es döntés a maga keménységével sokszor jogi abszurdumhoz vezet, a jogi rációnak, a jogi észérvnek megfelelően túl keményen, túl gyorsan döntött egyszerre, ami nem nagyon védhető, és adjuk meg a lehetőséget arra az Alkotmánybíróságnak, hogy beiktassa ezeket a kivételeket, hiszen pont egy ilyen eset van előttünk.

Én azt mondom, hogy ezt meg kell próbálni, és ez semmiképpen nem jelenti azt, ami az alkotmányügyi bizottság ülésén úgy hangzott, hogy az a miniszter, főosztályvezető vagy államtitkár, aki tudva azt, hogy '99-ben hogyan döntött az Alkotmánybíróság, hogy az a magyar hatályos alkotmány, következésképpen, aki ezzel szemben dönt, adja vissza a jogi diplomáját, mert nem érdemli meg.

Persze ez kicsit mutatja, hogy lényegében a jogi, politikai kultúránkban egy ilyen fontos kérdést - ami egy későbbi kormánynak valóban ugyanolyan problémás lehet, mint most esetleg nekünk - nem lehet ilyen egyszerűen elintézni. Ez nem egy jogi diploma kérdése, hanem néha az Alkotmánybíróságnak félremegy a döntése. Lehet, hogy jelen esetben a korábbi döntés volt helyesebb, de elképzelhető, hogy megadjuk a lehetőséget, és a kormánynak, egy parlamenti többségnek joga van ahhoz, hogy annak ellenére, hogy '99-ben az Alkotmánybíróság valóban más szellemben döntött, megpróbáljuk, hátha az Alkotmánybíróság a '93-asból bizonyos dolgokat visszavesz.

Úgyhogy fölhívom a figyelmet arra, hogy nem szabad összekeverni az alkotmány rendelkezését az Alkotmánybíróság rendelkezésével. Többször előfordul, hogy valamelyik képviselő föláll és keményen elmondja, hogy "ez az alkotmánnyal szemben áll". Ha kicsit megvakarom, tudom nagyon jól, hogy nem az alkotmánnyal áll szemben, hanem az Alkotmánybíróság egy döntésével, amit nem vitás, hogy nekünk követnünk kell, de az nem az alkotmányt jelenti, mert elképzelhető, hogy beadunk egy döntést, és az Alkotmánybíróság épp ezzel fog abba az irányba elmenni. Ezért hadd hívjam föl a figyelmet itt a plenáris ülésen az alkotmány és az alkotmánybírósági döntés kettősségére, elkülönítésére - és a két dolognak nem ugyanaz a súlya!

Jelen esetben tehát úgy néz ki, hogy mivel ez nem az alkotmánnyal áll szemben, hanem az Alkotmánybíróságnak egy döntésével, a '99-essel, elképzelhető, hogy a feles törvénnyel - ha meg is támadja a Szocialista Párt valamelyik képviselője vagy csoportja, illetve pont azzal - lehetővé tesszük az Alkotmánybíróságnak, hogy korrigálja, pontosítsa azt a döntését.

Mindezt összegezve tehát hadd jelezzem, hogy a Független Kisgazdapárt támogatni fogja a törvényjavaslatot, és kérem a képviselőtársaimat, ők is tegyék ezt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu