MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A H/2730. számon benyújtott országgyűlési határozattervezet jelentőségét az ország katonai védelme, szövetségi kötelezettségeinek teljesítése és mindenekelőtt honvédelmünk jövője szempontjából aligha lehet túlbecsülni. Éppen ezért roppant sajnálatos, hogy ilyen késői órán kerül sor ennek a tárgyalására. Úgy gondolom, hogy nem vitás módon ennek a szerencsétlenül kierőszakolt és bevezetett háromhetes ülésezési rend az oka. Hiszen amit három hét alatt ütemesen el lehet intézni, most egy hétre sűrítjük be. Jó lenne, ha ezt fölismernék a patkó mind a két oldalán. A Magyar Honvédség átalakítása, korszerűsítése, az új helyzetből fakadó kibővült feladatoknak történő megfeleltetése, és ami rendkívül fontos, a finanszírozhatóság biztosítása nemcsak szükséges, de halaszthatatlan követelmény. A Szabad Demokraták Szövetsége 1993 óta szorgalmazza egy jól előkészített, komplex, valódi haderőreform előkészítését és beindítását.

(23.00)

Ezért nemcsak támogatói, hanem tevékeny közreműködői is voltunk az ezt célzó 88/1995-ös országgyűlési határozat kidolgozásának s az átalakítás első üteme szorgalmazásának, amely '97-re, ha nem is az általunk kívánt mértékben, de alapvetően eredményesen zárult. Éppen ezért tartjuk súlyos hibának, hogy az új kormány '98-ban nem folytatta ennek a máig érvényben lévő országgyűlési határozatnak a megvalósítását, pedig a már jelentkező eredmények elmélyítése és megszilárdítása ezt követelte volna.

Annak ellenére, hogy a jelenlegi kormány szinte negligálta az átalakítás addigi eredményeit, aligha tagadható, hogy olyan tényezők, mint a szervezetek jelentős csökkentése, a létszám 60 ezer főben való megállapítása oly módon, hogy a honvédségben kialakult, nagy hagyományokkal rendelkező és élő katonai kultúrák - ha csak egy-egy alegység erejéig is - megőrződtek, a reálértéken is megállapodó, majd növekvő költségvetés s a NATO-harmonizáció érdekében történő célirányos törekvések komoly mértékben támasztották alá az egyébként politikai döntésekkel elért NATO-tagságunkat.

Az elszalasztott két év nemcsak konzerválta a honvédség meglévő hiányosságait és problémáit, de visszavetette a további fejlődést, ami válságos helyzetbe sodorta a Magyar Honvédséget, megkérdőjelezte és megnehezítette a NATO-nak tett vállalásaink legalább minimumának teljesítését. Ahelyett, hogy a honvédelmi kormányzat az érvényben lévő országgyűlési határozat aktualizálásával és az új középtávú terv kidolgozásával már 1999-ben lehetséges beindításával foglalkozott volna, kapkodó intézkedésekkel, belső vitákkal, presztízsharcokkal kötötte meg magát, amelynek csak egyik jele és csúcsa volt a vezérkari főnök méltatlan menesztése.

Az új helyzetnek - beleértve NATO-taggá válásunkat is - megfelelően 1998-ban kidolgoztuk honvédelmi politikánkat, amely korábbi haderőreform-elképzeléseinket továbbfejlesztve és aktualizálva egy jóval kisebb, ugyanakkor ütőképesebb, korszerűen felszerelt és kiképzett, teljesen önkéntesen szerveződő és ezért a társadalom által megbecsült haderőképet fogalmazott meg, amely alkalmas a haza védelmét, a szövetségi kötelezettségek maradéktalan teljesítését megvalósító, valamint a válságkezelésben is közreműködni képes feladatok teljesítésére.

Ezt a magyar haderőt - a fentieken túlmenően - hozzánk hasonló nagyságrendű NATO-országokhoz történő illeszkedés, mozgékonyság, gyors reagáló képesség és olyan belső viszonyok jellemeznek, amelyek teljes mértékben megfelelnek a demokratikus jogállam követelményeinek, még ha szolgálati személyei egyenruhát is viselnek, és szakmai tevékenységüket a magas fokú katonai fegyelem és szervezettség jellemzi.

Ezen alapelvekből és az átalakítás feladatának halaszthatatlanságából kiindulva szorgalmaztuk, és amikor ez bekövetkezett, támogattuk a kormány, a NATO-szövetségesek többszöri figyelmeztetésére beindított, úgynevezett stratégiai felülvizsgálatát és ennek eredményeként a honvédség átalakítási koncepciójának kidolgozását.

A Honvédelmi Minisztériumnak minden feltétele megvolt ahhoz, hogy egy sokoldalúan megalapozott, a vezérkar és a külföldi szakértők által már korábban elkészített, a szakmai tanulmányokat és terveket messzemenően figyelembe vevő kormány-előterjesztést, majd ezt követően országgyűlési határozattervezetet dolgozzon ki és nyújtson be jóváhagyásra. Tudniillik nagyon elnagyoltan, minden konkrétumot nélkülözően és az átalakítás fő irányait leszűkítve fogalmazott, amely jelentősen csorbította volna az Országgyűlés törvényben meghatározott döntési hatáskörét.

Ezért az SZDSZ saját normaszöveget készített és adott át a Honvédelmi Minisztériumnak, amelynek jelentős részét - elismeréssel adózva az illetékesek józanságáért, önkritikus magatartásáért - a végleges változatba beépítettek. Csak sajnálni tudjuk, hogy javaslatunk leglényegesebb eleme, az önkéntes hivatásos haderő bevezetése kategorikus elutasításra került.

Egyetértünk azzal, hogy a honvédség átalakításának - ahogy ezt a 88/95-ös határozat is tartalmazza - ki kell terjedni a haderő életének minden területére, jelesül a hadrendre, a szervezeti felépítésre s a vezetés rendszerére, valamint a felkészítésre, a kiképzésre, a harckészültségre, a mozgósításra, a haditechnika korszerűsítésére, a gazdálkodás rendszerére s kiemelten a személyi állomány élet- és munkakörülményeire, valamint a teljes humánszféra megújítására.

Az átalakítás három tényezőjét meghatározónak és kulcselemnek tekintjük. Ezek: az önkéntes hivatásos haderő kialakítása. Ennek érdekében a hadkötelezettségen alapuló reguláris haderőről az önkéntes hivatásos katonai szolgálatra épülő haderőre történő áttérés tervszerű, következetes, ütemes megvalósítása; a NATO-kompatibilitást fokozatosan biztosító minőségi tényező alapelvként történő kezelése, a humánerőforrás-gazdálkodás teljes megújítása, s a személyi állomány szolgálati, illetve életfeltételeinek valóban európai szintre emelése.

Az SZDSZ-nek az a véleménye, hogy csak olyan országgyűlési határozat szolgálná megfelelően a Magyar Honvédség jövőjét - ezen keresztül az ország védelmének és a szövetségi kötelezettségek teljesítésének az igényét -, mely célul tűzi ki az önkéntességen alapuló haderő kialakítását. Véleményünk szerint ez megkerülhetetlen, és semmiféle homályos, dodonai megfogalmazással - mint ahogy ezt a benyújtott javaslat is teszi - nem helyettesíthető.

A tény, hogy egy tíz évre szóló távlati koncepció csak - idézet - "a professzionális haderőre történő áttérés lehetőségét kívánja megalapozni", és nem magában az áttérést, nem más, mint a közismert szólás, a "nesze semmi, fogd meg jól!" alkalmazása.

Az átalakítás rendelkezésünkre bocsátott dokumentumait tanulmányozva tetten érhető a honvédelmi kormányzat zavara és berkein belül e kérdés ellentmondásos megítélése. Nyilvánvaló, hogy a profi hadsereg irányába történő előremozgás szólamát hangoztatni oly módon, hogy az általános hadkötelezettséget de facto beláthatatlan ideig fenntartjuk, csak áltatásra alkalmas.

A dokumentumokban felbukkannak olyan fogalmak, mint az önkéntes tartalékos állomány, a profi jelleg erősítése, a laktanyák korszerűsítése az önkéntes haderő követelményeinek figyelembevételével, az átalakulás átmeneti időszakának a hangsúlyozása, mind a tanácstalanság és a zavar jelei. Nemcsak a határozatból, de az átalakítás konkrét dokumentumaiból is teljességgel hiányzik a sorállománnyal hadkötelezettség alapján szolgálatra kötelezettek jövőbeli sorozásával, kiválasztásával, behívásával és a szolgálat teljesítésével kapcsolatos rendkívül fontos kérdéskör.

A célul kitűzött 45 ezer fős összlétszámú honvédségen belül a sorállomány létszáma csak valamivel fogja meghaladni a 12 ezer főt. Ez azt jelenti, hogy az évi mintegy 80-100 ezer fős sorköteles állományból mindössze 15-16 ezer ember teljesítheti alkotmányos kötelezettségét. Nem kell a fantáziára bíznunk, hogy ennek a töredéknek a kiválasztása mennyire lesz jogilag megalapozott, társadalmilag igazságos, alkotmányos, korrupciómentes, és hogyan fogja szolgálni a haza védelmének nemes, erkölcsi kötelezettségét, valamint a Magyar Honvédség és a társadalom közötti kapcsolat erősítését.

Azok az elgondolások - hangsúlyozom, nem a dokumentumokban megfogalmazottak -, amelyek a HM-ben keringenek, mint például a szolgálati idő csökkentése hat hónapra vagy éppen háromra, de a Fidesz elgondolása alapján bevezetésre kerülő nemzetőrség általános három hónapos alapkiképzés után, a honvédség minőségi átalakításának, kívánt hadrafoghatóságnak és kiképzettségnek teljes csődjét eredményezheti. Közismert, hogy a légierőnél már ma sem tudják érdemleges katonai feladattal megbízni a kilenc hónapig szolgáló sorállományt.

Az önkéntes katonai szolgálat költségtényezőivel való riogatás, a különadó emlegetése, a hadkötelezettség eltörlése mint a haza elárulása jelszó emlegetése - amelyet a honvédelmi kormányzat egy ideje, főként az SZDSZ társadalmi kezdeményezése óta folytat - azt mutatja, hogy nem rendelkezik megalapozott érvekkel, komplex számvetésekkel és kellő politikai szakmai akarattal az önkéntességre történő áttérést illetően.

(23.10)

A hivatásos katonák, a szakemberek nemcsak szükségesnek, de elkerülhetetlennek tekintik az önkéntes haderőre történő áttérést. Ezt támasztják alá az SZDSZ sokoldalúan elvégzett számvetései is. De itt van az a 200 ezres aláírással támogatott népi kezdeményezés is, amely azt mutatja, hogy a társadalom rendkívül fogékony a javaslatunk iránt.

Egyetértünk azzal, hogy a honvédelmi ágazat létszáma legfeljebb 45 ezer fő legyen, s az állományarányok, valamint a belső létszámstruktúra közelítsen a NATO-országok hozzánk hasonló haderejének gyakorlatához. Kulcskérdésnek tekintjük a tiszti, illetve tiszthelyettesi kar funkciójának és feladatkörének rendezését, és rendkívül fontosnak a pályaképek, karrierképek rendszerét, amit mindenképpen meg kell oldani, hiszen nemcsak azért nincs kellő számú szerződéses katona, mert nem XX. vagy XXI. századi körülményeket biztosítanak a laktanyákban, hanem azért is, mert nincs világos karrierkép, nincs vonzó kiképzés, nincsenek vonzó célok. Ezt mind meg kell oldani.

Befejezésül nem tudok eltekinteni két olyan probléma felvetésétől, amely látszólag nem képezi a parlamenti határozati javaslat tárgyát. Az egyik a hivatásos állomány jelenlegi állapota, a nagyfokú bizonytalanság és nyugodtan kijelenthető félelemérzet, amelyet nemcsak a kétéves késlekedés, hanem az utóbbi időben tapasztalható félelemkeltő nyilatkozatok, adatgyűjtések, listázások, s egyéb, a személyi egzisztenciát és jövőt döntően befolyásoló kapkodó intézkedések gerjesztenek. A HM vezetőinek ilyen jellegű magatartása és tevékenysége sem jogilag, sem politikailag, sem szakmailag, semmivel nem indokolható, kizárólag annak a bizonyítéka, hogy a haderő átalakítását semmi másnak, mint létszámcsökkentésnek, egyfajta politikai tisztogatásnak, a néphadsereg személyi maradványai végleges eltüntetésének és a saját pártpolitikai indíttatású humán kép kialakításának tekintik.

A másik: a HM és a vezérkar integrációja. Annak ellenére, hogy a HM vezetői két éve rendre, állandóan úgy nyilatkoztak, miszerint ez minden tekintetben eldöntött és kialakított kérdés, a valóság ennek éppen ellenkezője. Ezt bizonyítja, hogy a hatpárti tárgyalások e témában azért szakadtak meg, illetve el sem kezdődtek, mert az ehhez benyújtott dokumentum tárgyalási alapként nem volt elfogadható.

Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége alapvetően érdekelt abban, hogy a Magyar Honvédség átalakítása az új helyzetnek és követelménynek megfelelően, a 88/1995-ös országgyűlési határozat egyfajta folytatásaként, annak továbbfejlesztéseként mielőbb beinduljon és következetesen megvalósuljon. Ezért működtünk közre rendkívül aktívan és kezdeményezően egy jó határozattervezet kidolgozásában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Törekvéseinket sok tekintetben siker koronázta, a legfontosabb kérdésekben azonban nem. (Az elnök ismét jelzi az időkeret lejártát.) Jó szívvel...

Forrás: parlament.hu