DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló szocialista képviselő, Jauernik István megpróbálta mintegy közös mulasztásként feltüntetni azt a helyzetet, hogy a hadigyámoltak, hadiárvák egy szélesebb köréről történő gondoskodásra a jelen törvényjavaslat keretei között csak most kerül sor. Nekem ez ellen feltétlenül szót kell emelnem, és úgy tűnik, hogy a szocialista politikus számára e tekintetben az időszámítás 1998-ban kezdődik, amikor ellenzéki képviselővé vált.

Engedtessék meg, ha már az általános vitában a részletes vita elemei keveredtek, hogy egy kis kitekintést a szocialista politikus felszólalása kapcsán ezekre a kérdésekre is tegyek. Az a fajta nagylelkűség és osztogatási kedv a szocialista politikusok részéről az utóbbi időben erőteljessé vált, amely abból ered, hogy a polgári kormány működésének két éve alatt olyan gazdasági eredményeket tudott produkálni, amelyek a legmerészebb várakozásokat is felülmúlták, az ellenzéki várakozásokat is felülmúlták, és még a kormány saját várakozásait is felülmúlták.

Közös mulasztásról beszél a hadigondozottak tekintetében a szocialista politikus, természetesen elfeledve - szelektív emlékezés következtében - azt a fajta mulasztást, amikor a 70 százalékot meghaladó parlamenti többséggel 1994 és 1998 között elfelejtettek gondoskodni a hadigondozottak ezen köréről. Ennek nem anyagi kihatása volt, hiszen ennek anyagi kihatását az a kormány akkor még nem is ismerte, a másik oldalról nézve viszont bőkezűen osztogatott milliárdokat. Azt sejtem, és többen vagyunk, akik azt sértjük, hogy nem anyagi megfontolások vezették az akkori koalíciót abban, hogy a hadigyámoltak e széles köréről nem gondoskodott, hanem valószínűleg egyfajta politikai elszántság is hiányzott a kedvezmények ilyen jellegű körének és a kedvezményezettek körének a kiterjesztéséhez.

(18.10)

Ez a fajta osztogatási kedv, amely egy olyan költségvetésre vonatkozik, amely tényleg rendkívül jó helyzetben van és amelynek az adatai publikusak, rendkívül felerősödött az utóbbi hetekben. Az az ötletbörze, amit a napi sajtóban és a médiákban olvasni, hallani és látni lehet az ellenzéki oldal részéről, azt hiszem, már a 2001. évi költségvetést is elosztotta, mert ha azt a bőkezűséget, amit a nyilatkozatok szintjén tapasztalunk, számokká formálnánk át és összeadnánk, akkor már valóban egy olyan kétségbeejtő helyzetbe taszították volna a 2000. évi költségvetést, amelybe a saját költségvetésüket taszították. Szerencsére e költségvetés felett a polgári kormány, a parlamenti többség őrködik, és azt a fajta alkotmányos kötelezettségét is teljesíti, hogy olyan jogszabályt hozzon, amelynek ha pénzügyi kihatása van, akkor azt teljesíteni is képes.

Nem úgy, mint az a Szocialista Párt, amelyik elfogadott költségvetési törvényben évről évre halasztgatta, hogy pontosan ezek az ötvenezer forintos összegű egyszeri térítések ne kerüljenek kifizetésre egy már hatályos törvény esetében az érintettek és a kedvezményezettek javára. Ez az eljárás egyébként alkotmányellenes volt, ezt az Alkotmánybíróság 1998-ban megállapította. Azért egy kicsit önmérsékletet kellene tanúsítania a szocialista frakciónak akkor, amikor vádaskodik, de még akkor is, amikor a polgári többségű parlament kedvező hozzáállását kritizálja.

Mulasztásról egyébként nem nagyon beszélhetünk. 1998-ban tárgyalta a parlament a hadigondozotti törvényt egy Alkotmánybíróság által megszabott határidő miatt. Abban az időben a kormányváltást követően a legfőbb feladata az volt az új kormánynak - ezt ellenőrizendő az új összetételű parlamentnek -, hogy feltárja, valójában mi is van abban a költségvetésben, amelyet ez a szociálliberális többségű kormány ránk hagyott. Tessék emlékezni, képviselőtársam! Százmilliárdokat tárt fel az ellenőrzés, és nem tudtuk, hogy ez a zsák mennyire lyukas, hány lyuk van még rajta, ezeknek a lyukaknak nem a betömése, hanem egyáltalában a megtalálása jelentette 1998-ban a feladatot. Ma már, amikor a költségvetésnek gondos gazdája van, a polgári kormány a gondos gazdája, és saját maga tudja tervezni a kiadásait és bevételeit, akkor tud morálisan és megvalósíthatóan olyan kötelezettségeket vállalni, amelyeket egyébként teljesíteni is fog.

Ha megengedi a képviselőtársam, ennek a képmutató álláspontnak az a legjobb illusztrálása, amikor a módosító javaslatok valamelyikének az elutasítását vagy visszavonását indítványozza csak azért, hogy a gyorsaság egyfajta politikai előnyt jelentsen majd számára a kommunikációban. Arra már nem is gondol, hogy az a módosító indítvány, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt, a Független Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum képviselői képviselőcsoportjuk egyetértéssel benyújtottak, elsősorban és súlyozottan a hadigondozottaknak és a hadigyámoltaknak egy sokkal szélesebb körére fogja kiterjeszteni az ellátást, és ezzel ezt a kérdést, ezt a kárpótlás jellegű térítést egyszer s mindenkorra lezárni, és ennek a rétegnek a jogos és soha nem vitatott igényeit elismerni.

1998-ban sem talál a szocialista képviselő a bizottsági vagy a parlamenti vita anyagában egyetlen olyan mondatot sem a polgári erők képviselői részéről, amely ezt az igényt ne tekintette volna morálisan elfogadhatónak, tehát ezt kezdettől fogva elismertük, és már akkor ígéretet tettünk arra, hogy amint a költségvetés lehetőségei ezt engedik, abban a pillanatban a hadigondozottak szélesebb köre kerül bevonásra. Most érkezett el az idő.

Nagyon sajnálom azt, hogy itt a törvényjavaslat általános vitájában is a szocialista képviselőtársam részéről egészen furcsa felszólalások hangzottak el - Keller Lászlóra gondolok. Mi nem a Szocialista Pártnak adunk, nem a Szocialista Párt hadigondozottainak - ha vannak ilyenek -, hanem mi ezen társadalmi rétegnek kívánunk juttatni, mert morálisan ezt az utókor adósságának tekintjük. A kommunikációban azt a megjelenő vetélkedést, amely ezt a képviselői indítványt, amelyet Wekler képviselő úr egyébként igen nagy rendszerességgel mindig beadott, és nagyon korrekt módon ezt az általános vitát lezáró beszédében érzékeltette is, és mintegy saját korábbi kormányával szemben is kritikaként fogalmazta meg... - ebben a kérdésben ilyenfajta vetélkedésnek nincs helye, mert nem ez ennek a törvényjavaslatnak az üzenete és a kormánypárti hozzáállásnak sem.

Ami most már konkrétan ennek az egy bekezdésnek az érdemi részeit érinti, közösen nyújtottunk be kapcsolódó módosító indítványt Hargitai János képviselőtársammal, megpróbálva azt az előterjesztő által sem vitatott belső logikai ellentmondást feloldani, amely a törvény különböző bekezdéseinek rendelkezései között megvan. Erre egyébként lehetőség van, hiszen nem formálisan kell értelmezni a kapcsolódó módosító indítványt, vagyis benyújtható egy adott paragrafus vagy törvényszakasz másik bekezdéséhez is - miként ezt az alkotmányügyi bizottság 1994. december 13-án elvi éllel leszögezte -, ha törvényszerű a másik bekezdés módosítása is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu