DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Számunkra a legfontosabb az ember, az emberi élet megóvása, az emberhez méltó körülmények megteremtése. Nem azért építünk kórházat, mert azt betegekkel akarjuk megtölteni, hanem azért, hogy ha valaki beteg lesz, meg tudjuk gyógyítani. Nem azért építünk gátakat, hogy korlátozzuk a folyót, hanem azért, hogy védjük a városokat, a falvakat, a termőföldeket. És nem azért szabályozzuk a közlekedést, hogy akadályozzuk a forgalmat, hanem hogy megfeleljünk a felgyorsult világ követelményeinek, és növeljük a közlekedők biztonságát.

Az utakat sokan a legveszélyesebb üzemnek tartják, és azt gondolom, ez így is van. Szomorú adatok bizonyítják, hogy Magyarországon a sérüléssel járó közlekedési balesetek száma öt év átlagában megközelíti az évi 20 ezres nagyságrendet, a halálos balesetek száma éves átlagban meghaladja az 1300-at, ez pedig öt év alatt közel 7300 halottat és csaknem 130 ezer sérültet jelent. Az esetek döntő többségében az ártatlanok, a vétlenek halnak és sérülnek meg, azért, mert a szabályok betartását másról is feltételezik, és teljes mértékben felkészületlenek, kiszolgáltatottak az ütközés pillanatában az úton, a buszmegállóban vagy éppen a járdán sétálva.

Öt év alatt több mint 7 ezer halott. Egy kisváros teljes lakossága ötévenként meghal - kimondani is szörnyű. És akkor még nem beszéltünk a 130 ezer sérültről. Nem szóltam az árvákról, a csonka családokról, az összetört emberi sorsokról. Nem szóltam arról a hatalmas veszteségről, ami az országot éri az elvesztett szellemi tőke, az alkotóerő miatt.

A közlekedési pontrendszert bevezetni szándékozó törvényjavaslat megalkotásának szükségességét az a tény indokolja, hogy a jelenlegi szabályok nem alkalmasak a közlekedés biztonságának további jelentős javítására. A tapasztalatok szerint a közlekedési balesetek közel 20 százalékát gyorshajtás okozza, ami szinte kivétel nélkül tudatos és szándékos elkövetést feltételez. Az előzés és az irányváltás szabályainak megsértésekor valószínű a szándékosság, de annak már a figyelmetlenség is oka lehet. E két kategória részaránya további 25 százalékot mutat. Az elsőbbség meg nem adásával a balesetek 23 százaléka történik meg.

E három kategóriába a balesetek közel 70 százaléka tartozik. Az adatok alapján bizonyítottnak látom, hogy a közlekedési balesetek döntő többsége sokkal nagyobb mértékben függ az emberektől, mint az infrastruktúra és a gépjárműpark állapotától.

A közlekedők magatartásának befolyásolása nem csak neveléssel és szankciókkal lehetséges. A törvényjavaslat egy olyan figyelemfelhívó rendszer kialakítását szorgalmazza, amely elsősorban megelőző jellegű, és ezzel valamennyiünk érdekét szolgálja. A gépjárművezetők folyamatosan figyelemmel kísérhetik, hogy melyek azok a vezetési, közlekedési hibáik, amelyekre fokozottan figyelniük kell. Az utánképzés rendszere pedig lehetőséget biztosít az elkövetett hibák korrigálására. Mindez rövidebb távon is olyan eredményeket hozhat, amelyekre most nagy szükségünk van.

Csak a szándékos gyorshajtók forgalomból történő kizárása öt év alatt közel 20 ezerrel csökkentené a balesetek és 140-nel a halottak számát. Véleményem szerint a korábban említett kategóriákba tartozó vezetők kizárása is hasonló eredményhez vezetne. Ezzel pedig akkora fejlődést és javulást érnénk el, amelyre a pontrendszeren kívül nem látok más lehetőséget.

Természetesen magam is támogatom a társadalmi és közlekedési morál javítását célzó kezdeményezéseket. Nem várhatunk azonban egy-két vagy akár több évet arra, hogy jelentős eredményt érjünk el, mert addig újabb százak veszítik életüket az utakon, újabb családok és gyermekek sokasága kerül hátrányos helyzetbe.

A bizottsági megtárgyalások során néhányan a javaslat ellen érveltek. A gazdasági bizottság, valamint az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság nem támogatta az előterjesztést. Azt gondolom, hogy a bizottságban nemmel szavazó tisztelt képviselők is meggyőzhetők akkori véleményük megváltoztatásának szükségességéről.

A törvényjavaslat kidolgozását hosszú előkészítő munka előzte meg. Ennek során a rendőrség és a Közlekedéstudományi Intézet munkatársai pszichológusok bevonásával értékelték a német és a francia pontrendszer tapasztalatait, elemezték a hazai bevezetés feltételeit és várható hatásait.

Budapesten és négy megyében az 1997 és 1999 közötti statisztikai adatok feldolgozásával vizsgálatot végeztünk. Az elemzés és a gyakorlati tapasztalatok azt is kimutatják, hogy a gépjárművezetők közel 90 százaléka nem, vagy rendkívül ritkán követ el olyan szabálytalanságot, amely a törvényjavaslat hatálya alá tartozik. A maradék 10 százalék viszont a vezetői engedély visszavonását eredményező ponthatárt a vizsgált időszakban többször is elérte. Ez a réteg az, amely folyamatosan figyelmeztetésre vár, amelyet tanítani, figyelmeztetni kell a szabályok betartására.

Az előkészítő munka tapasztalatai a javaslatban tükröződnek. A pontrendszer érintetlenül hagyja a büntető törvénykönyv és a szabálysértési törvény szankciórendszerét, mert azzal kiegészítve alkalmazható. Lényeges elve a szabályozásnak, hogy annak hatályát csak a közúti közlekedés biztonságára valóban veszélyt jelentő szabálysértésekre lehet kiterjeszteni. Egyetlen szabályszegés önmagában nem eredményezheti a vezetői engedély automatikus visszavonását.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A pontrendszer bevezetésének nem az az elsődleges célja, hogy a járművezetői engedélyt visszavonja, a javaslat a közlekedés biztonságát szeretné növelni. Pszichikai hatást gyakorol a járművezetőkre azzal, hogy fennáll a vezetői engedély visszavonásának lehetősége sorozatos szabálytalanságok elkövetése után. Ez minden valószínűség szerint arra készteti az emberek döntő többségét, hogy jobban alkalmazkodjanak a szabályokhoz, a többi közlekedőhöz, végső soron hozzánk, valamennyiünkhöz.

Nem értem azokat, akik most engedékenyek és elnézőek akarnak lenni, a bekövetkezett balesetet követően pedig enyhének tartják a bírói ítéleteket. Nem értem azokat, akik védik a balesetek potenciális okozóit, mert ezzel ők maguk is veszélyeztetnek másokat.

A pontrendszer néhány elemén persze lehet vitatkozni. Az egyes cselekményekre adott pontok mennyiségén is sokat lehet meditálni. De nem lehet tárgyalási szempont az, hogy a pontrendszer azért jó, mert a miatta bevont jogosítványok tulajdonosai elveszíthetik állásukat, vagy azért nem jó, mert a miatta bevont jogosítványok tulajdonosai nem dolgozhatnak korábbi munkahelyükön.

A szabályokat pontosan azért kell betartani, hogy se az állását, se az életét ne veszítse el senki. Vajon ki fogja megmagyarázni egy árvának, hogy azért veszítette el a szüleit, mert a rendszeresen szabálytalankodó járművezetőtől nem volt jogi lehetőség elvenni a jogosítványát?

(14.20)

Pontosan tudjuk, hogy a legjobb törvényt is meg lehet szegni, és mindig lesz olyan, aki ezt meg is teszi. Nem indulhatunk ki abból, hogy úgyis lesz olyan, aki visszaél a helyzetével, mert másik sok-sok ezer továbbra is tisztességes marad. Ezzel a logikával azt lehetne mondanom, hogy ne is árusítsunk gépjárműveket, mert mindig lesz olyan, aki azzal túllépi a megengedett sebességet. Mindkétfeltételezést képtelenségnek tartom. A kor azt kívánja, hogy legyen modern autó, legyen modern technika, de legyenek azok használatát egyértelműen szabályozó modern törvényeink is.

Az Országgyűlés és a kormány elkötelezte magát az Európai Unió felé. A csatlakozás egyik feltétele az uniós normáknak megfelelő korszerű rendszerek alkalmazása, a közlekedés biztonsága érdekében. Ez a mi törvényjavaslatunk a vitában majd elhangzó, javító szándékú érdemi javaslatokkal együtt alkalmas lesz a nemzetközi normáknak megfelelő javulás elérésére. A pontrendszer bevezetését ugyanis több nemzetközi szervezet is ajánlja Magyarország számára.

Kérem, hogy a tervezetet vitassák meg, észrevételeiket, javaslataikat mondják el, kérem, nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy jelentősen csökkenthessük a közlekedési balesetek számát, és ezzel biztonságossá tegyük útjainkat. Őszintén bízom abban, hogy jelen törvényjavaslat nem lesz hányatott életű, és a tisztelt Országgyűlés mindent megtesz mielőbbi hatálybalépése érdekében.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu