KÁDAS MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is azt gondolom, hogy remélhetőleg négy hét múlva ezt a javaslatot konszenzussal tudja elfogadni a tisztelt Ház. Erre utalnak mind a korábbi bizottsági viták, mind pedig az általános vita korábbi időszaka. Az is tulajdonképpen erre utal, hogy mindössze 19 módosító indítvány érkezett be a közel száz oldalas anyaghoz. Azt gondolom tehát, talán mégsem olyan rossz ilyen szempontból ez a javaslat. A 19 módosító indítványnak mintegy kétharmadát be is fogadta az előterjesztő, 13-at egészen konkrétan, és ezek nagy része is egyébként hatpárti javaslat volt.

A kábítószer-fogyasztás elleni fellépés fő csapásirányairól már sok szó esett a korábbi vita alkalmával. Senki nem vitatta azt, hogy közülük az egyik ilyen, de lehet, hogy a legfontosabb és leghatékonyabb, talán legolcsóbb is a megelőzés módszereinek alkalmazása.

Azt sem nagyon kérdőjelezte meg senki a vita során, hogy a prevenciós tevékenység egyik legfontosabb színtere az iskola. Értelemszerűen van ez így, hisz a kábítószer-függőség kialakulására legveszélyesebb 12-18 éves korban a fiatalok 6-8 órát töltenek ezekben az intézményekben, sőt a diákotthonokban lakók ennek a dupláját is eltöltik oktatási intézményben. Nem véletlen, hogy a javaslat több fejezetben is nevesíti az iskolát, szól az intézmények prevencióban betöltendő szerepéről, feladatairól. Másfelől sajnos az iskolák oly módon is érintettek ebben az ügyben, hogy a droggal kapcsolatba került fiatalok az ő neveltjeik.

Már a bizottsági ülésen is utaltam rá, mások is megtették ezt, hogy az iskola valóban sokat tehet a drog ellen, a megelőzésben pedig feltétlenül és különösen sokat. Erre éppen azok a pozicionális előnyei teszik képessé, amelyek jobbak bármely szervezet, intézmény adottságainál, talán leszámítva a jól működő családi intézményt - sajnos épp ebből van a legkevesebb manapság. De az tény, és egyetértek a korábban felszólaló egyik képviselőtársammal, hogy az iskola csak akkor tud az elvárásoknak eleget tenni, ha ehhez hosszú távon és valamilyen módon garantált szakmai és pénzügyi segítséget kapnak a fenntartók, illetve az intézmények. Az iskolai prevenciós tevékenység sikerét feltételező munkához fontos a jól felkészített drogkoordinátorok iskolai jelenléte, az átgondolt és a komplexebb egészségnevelési tevékenységbe jól beilleszkedő, korosztályhoz igazított és interaktív jellegű programok megléte - no és persze mindezeknek a valamiféle garantált finanszírozása.

A H/2962/22. számú ajánlás 10. és 11. számú módosító javaslatai, amelyek egyébként szintén hatpárti jegyzésűek, éppen e kérdéskörök precízebb rendezésére vannak hivatva, és ezért nyújtották be ezeket, illetve azért, hogy megteremtsék a lehetséges esélyegyenlőséget az egyébként kétségtelenül eltérő adottságú iskolák között. Azonban szeretném jelezni, hogy az esélyegyenlőség megteremtése semmiképpen nem lehet az iskoláknak valamifajta egyforma elbírálása akár pénzügyi segítség, akár más szempontból nézve ezt a dolgot. Hiszen azt látnunk kell, és azt hiszem, mindenki tudja, mindenki előtt világos, hogy minél inkább haladunk a kistelepülés felé, annál kevésbé nagy probléma a drog, és minél inkább haladunk a város, a megyei jogú város vagy éppen a főváros felé, ez annál inkább és veszélyesebben jelentkezik. Nyilván differenciáltan kell tehát ezt a segítséget megadni az iskoláknak.

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy az iskolától a megelőzésben elvárható feladatellátás sem szakmailag, sem anyagilag nem róhat aránytalanul megnövekedett terheket az intézményekre és a fenntartókra sem. Ebben segítenek az említett módosító indítványok, ezért ezeket a javaslat egészével egyetemben jó szívvel tudom támogatni és a tisztelt Háznak is elfogadásra ajánlani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu