NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! Én szeretnék arra a gondolatsorra visszatérni, hogy ez a szakmai kérdés miért is politikai kérdés. Valóban, ez egy szakmai kérdés. És valóban, ez egy olyan szakmai kérdés, amiben illenék konszenzusnak lenni kormány és ellenzéke között, mert valahogy ez egy olyan terület, ami a társadalom egészének a létében nagyon nagy súllyal jelentkezik; persze az egészségügy is ilyen, az oktatás is ilyen és nagyon sok minden.

De ez azért valahol mégis más. Azért más, mert egyben hatalmi kérdés is. Óriási hatalom koncentrálódik annak a tíz szervezetnek a kezében vagy szerepkörében, amelyekről most itt beszélünk. Nem véletlen, hogy 1990-ben szétszaggatták ezeket a szervezeteket a rendszerváltásnál, és nem véletlen, hogy még mindig működik ez a reflex, és érdekes módon mindig az ellenzéki oldalon. Az ellenzéknek ugyanis az a szerepe, hogy bizonyos dolgokat kritikusabban, élesebben lásson; esetleg az árnyékok talán el is vannak benne egy picit túlozva, de akkor is így lássa! Van egy jelentős klasszikus ebben a parlamentben, aki azt mondja, hogy az ellenzék részéről egy tartózkodás is támogatásnak számít - Kövér Lászlónak hívják; ő ezt gyakorolta is.

Tehát én arra utaltam, hogy ha egy ilyen merőben szakmainak tekinthető kérdésben meg tudunk fogalmazni ezen az alapon egy olyan álláspontot, amit úgy el tudunk fogadni... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindjárt megnyomom újra, elnök asszony, köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu