MAYER BERTALAN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A vége felé közeledik ez a vita, mégis azt gondolom, meg kell fogalmazni, hogy mi a célja tulajdonképpen ennek az előterjesztésnek. Azt gondolom, hogy akkor, amikor a '96-ban összehívott és '97-ben összeült nemzeti agrárkerekasztal állást foglalt ennek a törvénynek a megalkotásáról, akkor az vezérelt bennünket, hogy tulajdonképpen a költségvetési vita megkezdése előtt tisztázni kell, hogy az agrárgazdaságban milyen tendenciák uralkodtak, kerültek felszínre, és annak megfelelően a költségvetési vita során a jövő évi és az azt követő költségvetésekben ezeket a nehézségeket vagy éppenséggel sikereket hasznosítani kell.

Tehát azt gondolom, ezért lett volna szerencsés, ha a minisztérium a bizottságokban legfelső szinten képviseltette volna magát, és én megmondom őszintén, az FVM vezetése nevében elvártam volna, hogy ezen a nagyon fontos vitán, napirendi ponton a PM-nek legalább a politikai államtitkára foglaljon helyet, hisz mi itt egymás mellett elbeszélgetünk, vitatkozunk, miközben azt gondolom, amiért tulajdonképpen ez a fő törvény megszületett, annak megvalósítására vajmi kevés az esély.

(18.10)

A jelentés az agrárium '99. évi helyzetéről szól, és azt gondolom, hogy tévedés volna azt hinni, hogy mi, ellenzéki képviselők nem örülnénk annak, ha egyértelműen sikertől lenne hangos ez az ország, a magyar vidéket és az agrárium helyzetét illetően. Örülnénk a sikernek, mert azt gondolom, hogy az, aki indíttatásából, foglalkozásából, elkötelezettségéből adódóan e rétegből származik, csak a sikernek tud örülni. Tévedés azt feltételezni, azért, mert ellenzéki politikusok vagyunk, az agrárium és a magyar vidék kudarcának tapsolnánk és lelkesednénk érte.

Éppen ezért komoly felelősség terheli az előterjesztőt, hogy a valóságot tárja az ország közvéleménye elé, amikor az agráriumról és a magyar vidékről megnyilatkozik, mint hogy egy hamis képet felfestve úgy adja elő, mintha 1999, de akár a 2000. esztendő is a magyar agrártermelők, a parasztok számára sikertörténet lenne.

Lehet, hogy Kelet-Európában nálunk a legkisebb a visszaesés, az is lehet, hogy nálunk volt a legkevesebb a csökkenés az exportban. Kelet-Európában álljuk a versenyt, s nagyra becsült képviselőtársaim, ahhoz, hogy az agrárium mai szereplőinek az elképzelései valóra váljanak 5-7 esztendő múlva, nem a szlovén, szlovák és a román parasztokkal kell versenyhelyzetbe kerülniük, hanem az európai Jozeffel meg Grünwalddal, és hadd ne soroljam tovább. Velük pedig a mai helyzetben lévő magyar paraszt és az agrárvállalkozó akkor fog találkozni, ha ők szembe jönnek velünk az úton, és akkor is csak 20 év múlva.

Az agrárszakma, és talán még az agrárközvélemény is egyetért abban, hogy ma súlyos agrárválság van, ebből adódóan nem sikertörténetektől kellene itt hangoskodnunk, hanem megkeresni ennek a válságnak a kialakulási pontjait, hogy miért vagyunk itt, aztán nemzeti konszenzussal nagyon gyorsan, a diagnózis felállítását követően egy válságkezelési programot kellene elfogadni, lehetőleg versenyhelyzetbe hozni azokat, akik képesek lesznek versenyezni, és külön szociális szférába segíteni azokat, akik kényszer- és egyéb vállalkozások folytán nem fogják bírni ezt a versenyt, majd ezt követően megcélozni, hogy hova kellene eljutnunk, hogy találkozzunk az európai csatlakozásnál a nyugati farmerokkal, mert ha a mai helyzetükre készítjük fel a mezőgazdaság szereplőit, akkor elzúgunk mögöttük, mint az üstökös a földgolyó mellett.

Ebből adódóan tehát fontos, hogy a tényeket rögzítsük, és a magyar közvélemény számára, amely hallgatja ezt a vitát, nem lehet közömbös, hogy ha siker van, akkor miért kell ennyit fordítani a mezőgazdaságra, a magyar vidékre, ha ott jólét van, ha ott sikerek vannak, akkor oldják meg a maguk problémáját, ha nincs gond. A másik, hogy azoknak is kellene szólni és üzenni valamit a mai nap vitájában, akik, szíves elnézést, ebből élnek vagy ebből szeretnének élni, akiknek naponta meg kell küzdeniük a kilátástalansággal, a kiszolgáltatottsággal, az erőfölényben lévő harcban. Azt gondolom, hogy az ő valóságtudatukban nem kell rózsaszínű képet festeni.

Természetesen mondhatják rám, hogy mint ellenzéki politikus, a hibát keresem. Én egyéni gazdálkodó is vagyok, családi vállalkozásom mezőgazdasági vállalkozás, és egy mezőgazdasági rt. elnöke is vagyok. Tehát ebből adódóan nem kell bemutatni, hogy mi a valóság ma a termelésben. Nem kereskedésből élünk, és nem bankszférából élünk, hanem a föld kiszolgálói vagyunk.

Én nem nagyon örülök annak, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ár- és jövedelemtermelő-képesség drasztikusan csökkent 1999-ben. Én mint mezőgazdasági termelő, nem tudok repesni az örömtől, hogy a kormánypárti képviselőtársaim attól lelkesednek, hogy milyen olcsón termeltük meg ennek az országnak az élelmiszerárakat. Ez egy probléma, ezt a politikának kezelni kell. Én annak sem örülök, amikor az Auchan, a Cora és a többi 60 napos fizetési határidővel fizeti ki a termelőknek a termékek árát, és a mi rovásunkra adja a különböző kedvezményeket.

Azt gondolom, hogy fontos volna a két dologra felhívni a figyelmet, és azt gondolom, annyi időm még van. Az egyik, hogy azért csökkent a mezőgazdaság exportja, és ugyan az anyag nem rendezi, hogy összehasonlító vagy milyen áron hozza ezt, de tény, 1999-ben közel 17 százalékkal csökkent a mezőgazdasági és élelmiszerexport, és kérem tisztelettel, tulajdonképpen több mint 300 millió dollárral a külkereskedelmi mérleg egyenlege, és azt gondolom, hogy 300 millió dollárra (Dr. Szabadi Béla közbeszól.) ennek az országnak '99-ben is, de az elkövetkező esztendőkben is szüksége lesz.

A másik, amit szeretnék mondani, hogy nem csökkentek az értékesítési rendszerben meglévő gondok és problémák, mert sok mindent lehetett kifogásolni, de az a kilátástalanság, amiben ma a mezőgazdasági termelők vannak az értékesítést és a termelési biztonságot illetően, katasztrofális. Ha másra nem, tessék csak átmenni oda, ahova igyekszünk. A mezőgazdasági termelők vonatkozásában égetően szükség van a tervszerűségre, a termelési biztonságra és az értékesítési biztonságra, a hozzárendelt mindenkori ár- és jövedelempozíciók mellett.

Márpedig tessék nekem elmondani, mennyire képviselője az adott kormányzat, az FVM akkor, amikor egy 8000 forintos földalapú támogatás igénybevételéhez, csávázott vetőmag mellett, műtrágya mellett, növényvédőszer-vásárlás mellett nem fogadja be a saját szolgáltatást, a saját elvégzett munkát, és szerződésmegkötésre kényszeríti azt, aki 8000 forint földalapú támogatást fel óhajt venni. Szerződésmegkötésre kényszerítette az FVM, és azért, hogy 8000 forintot fel tudjon venni a termelő, ezért egy háromtonnás átlagtermésű kukorica esetében 48 ezer forint kárt okozott. Még csak fel sem merül, hogy valakinek ezt a kárt meg kellene osztania. Tehát meg kell vívni a bizonytalanságokkal és az erőfölénnyel is a küzdelmet.

A másik, amit szeretnék mondani, hogy az egy fontos dolog, hogy az agrártermelők a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított esélyegyenlőséget nem kapták meg az arányos tőke- és munkajövedelem megszerzésében. Kérem tisztelettel, csökkent 1998-hoz viszonyítva az agrártermelésben részt vevők bruttó átlagkeresete 69 százalékra, miközben az anyag azzal dicsekedett, hogy az infláció milyen mértékben csökkent. Itt szeretnék visszatérni rá, miközben a jövedelemtermelő-képesség, miközben az agrárium szereplőinek az átlagkeresete drasztikusan csökkent, hiszen úgy esett vissza 71-ről 69-re, hogy a 10 százalékos inflációt nem tették hozzá, aközben a magyar parasztság egyre romló jövedelmi pozícióinak köszönhető az infláció szinten tartása. Erről ne feledkezzünk meg!

Jó lenne, ha a beszámoló említené, és az ország közvéleménye is tudná, hogy egyszer a magyar paraszttal megfizettettük a rendszerváltás átszállási költségét, másodszor megtéríttettük vele az inflációcsökkentés jelentős gazdasági terheit, és amennyiben nem születik meg az az agrárstratégia, akkor a magyar vidék és a paraszt fogja megfizetni az EU-csatlakozás beszállási költségeit is.

Ezért javasolnám nemzeti konszenzusban nemzeti agrárkerekasztal összehívását, hogy a szakmai érdekképviselet és a politika döntsön, hozzon egy olyan elhatározást, hogy politikai színezettől (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) függetlenül fontosnak tarja a magyar agráriumot és a magyar vidéket.

Köszönöm szépen. (Rozgonyi Ernő tapsol.)

Forrás: parlament.hu