DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Balsay képviselő úr azzal kezdte a felszólalását, hogy ez egy előzménnyel rendelkező előterjesztés, lépcsőfokok, amelyeken föl kell menni, és mindjárt másképp látja az ember az elvégzett munkát, ha föntről tekint le, mintsem ha egyszerű halandóként a padlóról szemléli azt.

Erről nekem egy történet jut eszembe. Az 1960-as évek végén John Lennon betévedt egy kiállításra, amelyet bizonyos Yoko Ono rendezett Londonban. A kiállításon volt egy lépcsősor, egy csigalépcső, mindenki kíváncsi volt, hogy hova is vezet az. John Lennon is így tett, kíváncsi volt, hogy hova vezet.

(19.50)

Felment ezen a lépcsőn, és egyszer csak találkozott saját tükörképével - ugyanis ez a lépcső egy tükörhöz vezetett. S amikor lejött erről a lépcsőről, akkor elgondolkozott, hogy meg kellett tennem ezt az utat, hogy szembesüljek magammal, és aki ilyen ügyesen rávezetett erre, az méltó arra, hogy nekem társam legyen - így vette feleségül Yoko Onót, és éltek addig, amíg egy őrült ki nem oltotta az életét.

Nos tehát az előzmények, ha végigmegyünk ezen a lépcsőn, valóban visszaköszönnek nekünk, és ezek az előzmények bizony 1996-ra datálhatóak, és onnan szépen 2001-ig, a területfejlesztési törvény kisebb-nagyobb módosításaival és megalkotásaival létrejön egy olyan rendszer, ami tulajdonképpen nem tisztázza, hogy mit akarunk csinálni területfejlesztési ügyekben, milyen rendszerrel akarjuk ezt megoldani úgy, hogy az egzakt módon követhető legyen, és azokat az elvárásokat is kövesse, amelyekről a miniszter úr beszélt: a strukturális alapokhoz való csatlakozás lehetősége, az elszakadt és a borzasztó mód nagy különbségekkel küszködő térségek, önkormányzatok és most már régiók vonatkozásában is enyhítsen e feladaton, és hogy milyen pénzeszközöket honnan tud ehhez koncentrálni.

Úgy hiszem, hogy ezeket nem tudtuk megoldani, és most, hogy visszajövünk ezen a lépcsőn, szembesülve önmagunkkal, akkor azt vagyunk kénytelenek látni, hogy ez az előterjesztés sem más, mint egy pótcselekvés. Egy pótcselekvés, ahol - némiképp picit visszaidézve, tényleg itt már többen hivatkoztak a régi időkre - ilyen központi bizottsági határozat jelleggel törekszünk: meg kell oldani, teljesíteni kell. De istenigazából, ha belenézünk, hogy az eddigi térségfejlesztésünk mit is hozott, hova lettek ezek a pénzek, akkor azt látjuk, hogy még mindig erőteljesen megvannak ezek a különbségek, sőt bizonyos vonatkozásban nőttek is a régiók és a megyék között, bizony annak ellenére, hogy mi nagyon sokat költöttünk rá.

Évek óta beszélünk arról, hogy egy olyan területfejlesztési törvényre lenne szükségünk, amely programfinanszírozás alapján indul el, lehetőséget biztosít azoknak a régióknak, kistérségeknek és önkormányzatoknak, amelyek megfelelő programmal, megfelelő saját eszközökkel és elképzeléssel rendelkeznek ahhoz, hogy az állami és európai uniós pénzek igénybevételével a saját sorsukon némiképpen segíthessenek.

Nekem visszasejlik az a vita, amelyet ebben a Házban lassan két éve lefolytattunk, és Baráth Etelével könyörögtünk a tisztelt többségnek, próbáljunk már meg legalább egy olyan intézményi szabályozást létrehozni - és ebben volt egy MDF-es képviselőtársunk, ott ül szemben, ha még vállalja ezt, de miért ne vállalná; nyilvánvalóan, kedves Józsi, vállalni fogod (Ékes József bólint.) -, hogy egy olyan átjárható, mobil rendszere legyen a területfejlesztésnek, amelyben a merev, megyékre épülő régió átjárható, és különböző programok kistérségek közötti kooperációval is megvalósíthatók úgy, hogy az igazodhat mind az európai uniós elvárásokhoz, mind pedig figyelembe veheti azt, amit mi úgynevezett kedvezményezett térségeknek nevezünk. Egyébként most már hagyományszinten nevezzük ezeket annak, mert régen is az volt, és most erre hozunk egy számítási módot. Nekem roppantul tetszett, komolyan mondom, először azt hittem, hogy matematikai ötödév, építőmérnöki szak, de aztán rájöttem, hogy a gyengébbek kedvéért oda van írva azért, hogy melyik jel mit jelent, és innen azért nagyjából meg tudtam fejteni. De valami rettenet, hogy ilyen számokkal operálunk, és ilyen képletekkel, amelyekről tudjuk, hogy nem valósak!

Itt van ez a GDP nevezetű összehasonlítási játék. Mondjuk már meg, hogy amikor ebben az országban, mondjuk, egy mezőgazdasági térségben a szabályok olyanok, mint amilyenek, most azt mondjuk, hogy kedves barátom, termelj, éljél meg, ahogy tudsz, azt' vidd a piacra utánfutóval a termékedet. Tudjuk, hogy az őstermelői kör közel, most már lassan több mint egyharmadát a mezőgazdasági termelésnek értékesíti. Hogy ez hol termelődik meg, azt nem tudjuk természetesen, mert a szabályozó rendszer olyan, amilyen.

Ehhez képest aztán lehet GDP-számokat meghatározni egy olyan térségben, ahol fóliáznak - na most olyanról persze nem beszélek, ahol a bor is készült szőlőből, illetve cukorból is, de ez mondjuk, egy másik viccelődő téma -, ha legálisan dolgoznak, és megvannak azok a termelési struktúrák, amelyre azt lehetne mondani, hogy hát itt már valami elindult... - na de hát, ha nézzük a GDP-t, akkor azt mondhatjuk, hogy ott semmi nincs, kérem szépen, mert onnan aztán legalizált és a költségvetésben is megjelenő tétel mint GDP-előirányzat nem jelenik meg; és bizony ez megyékre vonatkoztatva is megáll.

Az egyik képviselőtársam beszélt arról, hogy mit is jelent az a decentralizáció, mert olyan jól hangzik, tényleg jól hangzik. Nekem tetszett is első olvasatra, miniszter úr, amikor azt mondja, hogy most már azért a központi elosztást 35 százalékban tartjuk meg és 65 százalék lemegy. De hát kihez megy le? Én azt veszem észre, hogy a megyék azok, amelyek még úgy hellyel-közzel a döntési pozícióban közel vannak ahhoz a felhasználási színtérhez, amely megfelelően kontrollálja és ellenőrzi a pénzügyi felhasználást; a régió már messzebb van, a régiótervezés és a régióprogram-finanszírozás szinte lehetetlen, gyakorlatilag meg sem indul; és a regionális területfejlesztési tanácsokban, ha tetszik, ha nem, törvényileg definiáltan valóban a kormányzati többség van meg - helyesen utaltatok rá -, mert bizony itt beleszólása regionálisan az úgynevezett választott tisztségviselőknek nincs, mert kisebbségben vannak; a kormányzati megbízottak, a miniszter által delegáltak minden kérdést eldönthetnek. Tehát így az úgynevezett decentralizálása ezeknek a pénzügyi erőforrásoknak nem biztos, hogy megvan.

Aztán a másik, hogy a régiókban hogyan lehet programfinanszírozást elindítani úgy, amikor e régióknak, mint korábban hallottuk, statisztikai jellegük van, ezek majd aztán később át fognak alakulni, mindenféle, akár még közigazgatási szempontból is olyan területekké, amelyek önálló pénzügyi-gazdálkodási jogkörrel is rendelkeznek. Ezek a régiók bizony sokszor, egyes térségeiket figyelembe véve, köszönő viszonyban nincsenek a régión belüli kistérségek közötti információs rendszerrel vagy az esetleges fejlesztési programokkal. Még megyén belül is iszonyatos eltérések vannak; az anyag természetesen utal erre, hogy a kistérségek vonatkozásában is ezt a preferált helyzetet fenn kell tartani, ha az adott kistérség, akár még a település ebbe bevonható. Régiók esetében erről nem is beszélhetünk. És a gyakorlatban egy-egy olyan példa, amiről itt szó volt, hogy mi van a különböző pénzügyi keretekből elérhető címzett és céltámogatásokkal, területfejlesztési kompenzációs támogatásokkal, az ISPA-támogatással, a Phare-támogatással, a SAPARD-dal. Nézegetjük, hogy mennyi pénz van itt, kérem - és amikor el akarjuk érni, akkor látjuk, hogy nem úgy működik.

Gyakorlati példa: a jászsági kistérség a hevesi kistérséggel úgy döntött, hogy szennyvízhálózatot szeretne csinálni, mert kérem szépen, ott kettő várost leszámítva, nincsen szennyvízhálózat, semmi nincsen. Nem úgy, hogy egyik utcában van, a másikban nincs - sehol nincsen! Emésztőgödrök vannak, nekem is van, időnként szólok a szippantósnak, svarcban ki is szippantja, mert főállásban rendőr az illető. (Derültség.) Igen, hát ez így működik. Ezt szeretnénk felszámolni, kérem szépen, pályáztunk, elindultunk... (Dr. Pap János közbeszólása.) - nagy környezetvédő barátom is figyeli az ügyet, és ez egy nagyon szép dolog, hogy nemcsak a hiúzra, hanem az emberre is tekintettel van -, és ez a pályázat, kérem szépen, három éve indul, bent van Brüsszelben, bent van a Környezetvédelmi Minisztériumban, bent van az FVM-ben, bent van már mindenütt, és egyszerűen csak sorolgatják, sorolgatják, sorolgatják, és istenigazából nem tudjuk, hogy mikor lesz ebből beruházás, mert mindig van, aki valahol megelőz bennünket, vagy balról, vagy jobbról, és bizony - erre is utalt valaki - ebben a rendszerben, ebben a szabályozásban igenis a kijárórendszer van benne. Amíg egzakt módon nem adunk lehetőséget a területfejlesztési törvénnyel arra, hogy ezek a pénzek valóban programfinanszírozásra menjenek, addig igenis szükség van az ilyen térségi megbízottakra - egyébként nem az FVM, hanem a Miniszterelnöki Hivatal vállalkozói -, akik majd ki fogják járni ezeket a pénzeket, nyilvánvalóan a megfelelő érdekek mentén, azoknak a településeknek és térségeknek, ahol politikai érdekeik ezt kívánják.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Na, ezt kellene megszüntetni! És nem telefonokról van itt szó, kedves testvérem, azon már túl vagyunk, annál már sokkal modernebb a kor; itt már az internettől kezdve a programokon keresztül, amelyek itt százmilliárdokat emésztenek fel és gyakorlatilag nem az Országgyűlés kompetenciájában kerülnek elköltésre, hanem egyéb vonalon, megy ez már nagyüzemileg is - lásd az FVM utóbbi két évének tevékenységét.

Ha ehhez képest ilyen határozatok mentén akarjuk ezt az ügyet megoldani és ezen a gondon segíteni, akkor azt hiszem, hogy illúziókat kergetünk, és én is azt javaslom - ön, miniszter úr, ezért az előterjesztésért nem felel, ezt nem ön terjesztette be, ön itt felolvasta azt, amit a kezébe adott a helyettes államtitkár úr -, én azt kérném, hogy ezt valóban tárgyaljuk át, és hozzunk ide egy olyan programot, amelyben egy törvényi háttérrel tudunk megfelelő országgyűlési határozatot készíteni, pénzügyi biztosítékokkal, arra a célra, amit valamennyien ebben a Házban nemes és jó célnak tartunk, az pedig ezeknek a hatalmas különbségeknek a megszüntetése, az európai uniós pénzeszközök megfelelő elérhetősége.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu