ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A mezőgazdasági termelők beszállítói biztonságát garantáló rendszer létrehozásáról szóló országgyűlési határozat részletes vitájához szeretnék hozzászólni.

Először is meg kell jegyeznem, hogy valóban, ez a határozati javaslat 2000. április 5-én lett benyújtva, teljes egyetértésben a patkó mindkét oldalán ülő képviselők támogatták. Sőt sürgősségi eljárással folyik most, éjfélkor pont a vita; közel egy évvel a benyújtás után sürgősségi tárgyalással vitatkozunk részletesen.

Úgy gondolom, hogy most ebből adódóan mintha egy kicsit elkésett volna a vita, de mivel a probléma még mindig élő, ezért jobb későn, mint soha.

Az ajánlásra szeretnék hivatkozni. Valóban, az ajánlás 1. pontjában tartalmaz Karakas János és Pásztohy András képviselők módosító javaslata határidőt is, ők 2000. szeptember 30-ig kívántak határidőt szabni a kormánynak, hogy tekintse át ezt a kérdést, és próbáljon megoldást javasolni. Ez az időpont egy kicsit idejétmúlt lett, tehát szeretném az elnök úr figyelmét is fölhívni arra, hogy a részletes vitát mindenféleképp csak péntekkel zárja le, tehát most a vita végén ne zárja le, mert abból adódóan, hogy most váratlanul került napirendre ez a részletes vita, a képviselőknek nem volt módjuk, hogy kapcsolódó módosító javaslatokat nyújtsanak be. Tehát egy picit elkésett a részletes vita, így ezt feltétlenül szükséges megtenni, mert ez az időpont már nem tartható, hiszen elmúlt.

Az egyéb javaslatokban, képviselőtársaim, az ajánlás 2. pontjában Farkas Imre képviselőtársam azt javasolja, hogy ne csak tekintse át a kormány ezt a kérdést, hanem dolgozzon ki javaslatot is. A képviselők emlékezhetnek rá, hogy ha valamilyen törvénymódosító javaslat vagy törvényjavaslat bekerül, akkor a konkrét javaslaton mindig sok vita van. Az a legjobb megoldás, amit ez a határozati javaslat is tartalmaz, hogy a minisztériumokban jó szakemberek ülnek, és ne próbáljunk meg mint képviselők olyannal foglalkozni, ami a szakértelmünket meghaladja, bízzuk ezt rá az illetékes minisztériumok szakértőire; csak vessük föl egy országgyűlési határozatban a problémát, és kérjük meg a kormányt, hogy az illetékes szakemberek, szakapparátus bevonásával dolgozza ki a szükséges megoldást.

Itt amellett szeretnék érvelni, hogy nem elég az, amit a mezőgazdasági bizottság szintén egységesen eldöntött javaslata tartalmaz, hogy a kormány tekintse át, mert áttekinti ezt a kérdést, és megállapítja, hogy baj van. Hiszen emlékezhetünk a MiZóra, sok százezer gazda nem jutott hozzá önhibáján kívül - pedig sok munkával és tőkét beleinvesztálva termelt - termékének az ellenértékéhez, itt a Solami esete, ahol a sertéstartó gazdák kerültek szintén ilyen nehéz helyzetbe, és nem múlt el, hiszen szinte az idei évre is áthúzódik, hogy Heves megyében közel ezer szőlőtermelő nem kapja meg a vételárat a terméséért, tehát ez egy élő, folyamatos probléma, minden évben több ilyen eset van.

Ez a javaslat nem érinti a költségvetést, hiszen arról szól, hogy hozzunk egy olyan rendszert, illetve a minisztériumok szakapparátusa - gondolok elsősorban a Gazdasági Minisztériumra, amelyhez leginkább tartozik a kereskedés témaköre - próbáljon egy olyan rendszert hozni, hogy a jövőben ennek lehetőségét minimálisra csökkentsük. Hiszen egy jogállamban mégsem természetes folyamat, hogy a gazdák becsülettel dolgoznak, és teljesen önhibájukon kívül, mert a felvásárló cég csődbe megy, tönkremennek. Tudjuk, hogy a csődtörvény módosítása sem hozott olyan megoldást ebben a kérdésben, amely a gazdák számára megnyugtató lenne.

Ezért támogatni tudom Farkas Imre azon javaslatát, hogy ne csak tekintse át ezt a kérdést a kormány, hanem dolgozza ki a jövőre nézve a konkrét javaslatot. Nem akarom most meghatározni, hogy ez mi legyen, hiszen nagyon széles a lehetőségek köre. Emlékezhetünk rá, hogy például a bankrendszerben működik egy ilyen biztosítási rendszer: a kisbefektetők egy bizonyos határig, azt hiszem, 1 millió forintig, ha csődbe megy a bank, megkapják a pénzüket, tehát ez a garanciarendszer, ami a bankvilágban működik, biztosítja számukra, hogy egy bizonyos összeghatárig hozzájutnak a befektetéseikhez.

Itt arról van szó, hogy valami hasonlót - lehet, hogy nem épp ilyet, de valami hasonlót - a mezőgazdasági beszállítókra, termelőkre is ki kellene dolgozni, hiszen teljesen bizonytalan a helyzetük. Beszéltünk az előbb arról, hogy milyen kockázati tényezők között kell dolgozniuk: aszály, belvíz, jégverés s a többi. Ezeket most még eggyel megtoldjuk: ha a kereskedők esetleg szándékos vagy nem szándékos - végül is az ő szempontjukból teljesen mindegy, milyen - hibája miatt csődbe mennek, akkor a termelők tönkremennek.

Kisemberek, termelők ezreiről van szó, akiken segíteni kellene legalább a jövőre nézve; mert akikkel ez megtörtént, a csődtörvény értelmében nem jut nekik, tönkremennek. Sokan még öngyilkosok is lesznek, hiszen egész életük összegyűjtött tőkéje, egész életükben fölépített egzisztenciájuk egyik napról a másikra, egyik pillanatról a másikra önhibájukon kívül tönkremegy. Emberi sorsokat, tragédiákat, nem hiszem, hogy mi képviselők teljesen közönyösen, vétkes közönyösséggel tudjuk szemlélni; úgy gondolom, kötelességünk, hogy ebbe az irányba megpróbáljunk minél biztonságosabban és a lehetőségekhez képest minél hatékonyabban tenni valamit.

Ezért kérem képviselőtársaimat, annak ellenére, hogy ez megint kisgazda képviselők, a kisgazda frakció, a megújult kisgazda frakcióvezetés kérésére került a tisztelt Ház elé, ne csináljanak ebből politikai kérdést, hanem a termelők érdekében pozitívan álljanak hozzá ehhez a kérdéshez, és szavazzák meg.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu