BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Vegyük az alappéldát: egyéni vállalkozó alkalmazhat-e munkavállalót? A válasz természetesen az, hogy igen. Ha egy kis vidéki településen egy munkavállaló kiesik azért, mert beteg lesz, hogy az a falusi vállalkozó, vagy bocsánatot kérek, kistelepülési vállalkozó ne kérhesse meg a kollégáját, ugyanazon a településen, hogy adja már kölcsön az ő hasonló képzettségű munkavállalóját, és ők erről írnak egy megállapodást, és mi ezt kizárjuk, és ehelyett azt indítványozzuk neki, hogy menjen be a városba, keressen egy gazdasági társaságot, valahonnan a világ végéről kérjen kölcsön ahhoz egy munkavállalót, hogy elvégezze azt a munkát, amire ő egyébként vállalkozóként már vállalkozott, a folyamatot lelassítja, a folyamatot értelmezhetetlenné, fölösleges többletköltséget okozóvá teszi, miközben arról van szó, hogy lehet, hogy egy félnapos fuvart vagy valami hasonló munkát kéne elvégeztetni, csak úgy, hogy az egyik, a településen lévő vállalkozó a másikat megkéri, hogy adja kölcsön az egyébként aznap vagy abban az időszakban éppen nem elfoglalt munkavállalóját.

Kérem tisztelettel, ne diszkrimináljuk se a vállalkozót, se a vállalkozónál foglalkoztatott munkavállalót annak révén, mert a munkavállalót diszkrimináljuk igazából, ő ugyanis nem kölcsönadható. Eleve rosszabb helyzetbe kerül azáltal, hogy egyébként az eredeti munkaszerződését egy egyéni vállalkozóval kötötte meg. Tessék végiggondolni: ez nem budapesti probléma, ez nem egy nagyváros problémája, hanem az ország háromezer kistelepülésének döntő többségében előforduló probléma.

(21.00)

A javaslat elutasítása, hogy az egyéni vállalkozó ne adhassa kölcsön az általa foglalkoztatott munkavállalókat, tulajdonképpen háromezer kistelepülés problémáját jelenítheti meg. Tessék végiggondolni a szolgáltatást, például az élelmiszer-kiskereskedelmet vagy egyéb kereskedelmi szolgáltatásokat!

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu