DR. BOGDÁN EMIL, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A konzuli védelemhez való jog alkotmányos alapjog, az alkotmány erre vonatkozó passzusát többen is idézték. Jelenleg a hazánk által üzemeltetett konzuli szolgálat a tőle elvárható módon végzi feladatát, akik kapcsolatba kerülnek vele, azok közül mégis sokan nincsenek megelégedve vele.

(13.00)

Egyelőre azonban még nem találták fel sehol a világon azt a konzuli szolgálatot, amellyel az arra rászorulók meg lennének elégedve. Külföldi tartózkodás alatt a konzuli segítségre rászorulni általában kényszerhelyzetet jelent. Főleg sérelmet szenvedett állampolgárok várják a konzul segítségét, akik gyorsan vagy azonnal és olcsón vagy ingyen szeretnék a konzul hatékony és eredményes eljárását igénybe venni mint államhatárokon túl fenntartott jogsegélyszolgálatot. Ráadásul sok esetben félreértelmezik a konzul helyzetét, és valamiféle diplomáciai fellépést várnak el tőle a fogadó állam hatóságainál.

A konzul eljárása a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi szerződés szerint nem minősül diplomáciai fellépésnek. A konzul nem az őt küldő államnak mint közjogi méltóságnak az álláspontját tolmácsolja a fogadó állam hatóságai számára; a most tárgyalt törvényjavaslat is ennek a nemzetközi jogilag kialakult gyakorlatnak a szellemében fogalmazódott.

(A jegyzői székben Németh Zsoltot dr. Vidoven Árpád váltja fel.)

Tisztában vagyunk azzal, hogy a törvényjavaslat elfogadása nem változtat a konzul által a gyakorlatban biztosítható konzuli védelem ellátásának színvonalán. A konzuli védelemhez való jogot az állampolgár a konzuli feladatokat is ellátó diplomáciai vagy konzuli képviseleteinknél tudja igénybe venni. Ezek száma és az általuk lefedett konzuli területek lényegében adottak. Ezen drasztikus változtatásokra nincs szükség és lehetőség sincs, hiszen komoly költségvetési vonzatai lennének az ilyesminek. Épp a napokban jelent meg újságcikk arról, hogy magyar állampolgárok évente 12 millió alkalommal utaznak külföldre, és a konzuli segélyre, védelemre állítólag 9 millió forint van biztosítva. A külügyi lehetőség - hiszen komoly költségvetési vonzatai lennének az ilyesminek - ezért talán kevésnek látszik.

A külügyi igazgatási tevékenység folyamatos figyelemmel kísérésével van lehetőség - és a tapasztalatokra való tekintettel - súlypont-átcsoportosításokra. Kivételes esetekben szerződés vagy viszonosság alapján magyar állampolgár vagy jogi személy konzuli védelmét egy harmadik, baráti állam külképviselete is elláthatja. És itt hangsúlyt helyeznék a "baráti" jelzőre, mert viharos történelmünk és az elhibázott szerződések révén igen sok előítélet terheli ezeket a kölcsönös viszonyokat. Fehéroroszországban és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Lengyel Köztársaság külképviselete nyújt hazánk polgárainak szükség esetén konzuli védelmet. Ilyen konzuli egyezményeket a hozzánk hasonló kis országok kötnek egymással. A törvényjavaslat erőteljesen mozdul el abba az irányba, hogy magyar állampolgárok konzuli védelmét a távlatokban harmadik állam konzuli szolgálata is elláthassa, ha a Magyar Köztársaság nem rendelkezik ott konzuli jogosítványokkal felruházott képviselettel.

A MIÉP képviselőcsoportja nem ellenzi a konzuli védelem ilyen irányú kiszélesítését, de azért várakozásaiban a realitásérzékét is meg akarja őrizni. Amikor a római szerződés az Európai Közösséget megalapította, akkor annak 20. cikke úgy rendelkezett, hogy harmadik országban azon tagállamok konzuli védelmét, amelyek nem rendelkeznek az adott országban konzuli jogosítványokat birtokló képviselettel, bármely, képviselettel bíró tagállam a saját polgáraival azonos módon köteles konzuli védelemmel ellátni. Mivel nagy az uniós várakozás, ezért ilyen irányú jogharmonizációt hordoz magában a törvényjavaslat, és viszonossági alapon saját konzuli szolgálatát is felajánlja halasztott hatályba léptetési klauzulával. Ezek az előzetes vállalások akkor lépnének hatályba, ha a Magyar Köztársaság európai uniós csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatályba lép.

Általában minden ország konzuli eljárásra rászoruló polgára elsősorban saját hazája konzuli képviseletétől várja a konzuli segítséget. Egy harmadik állam konzuli szolgálatánál más állam polgára csak másod- vagy harmadrendű ügyfél lehet. A törvényjavaslat értékelésénél azonban figyelemmel kellene lenni arra, hogy jobb másod- vagy harmadrendű ügyfélnek lenni egy harmadik ország konzuli szolgálatánál, mint sehol semmiféle ügyfélnek nem lenni szükség esetén. Ebben a kérdésben a tudati, lelki és az állampolgársági hovatartozás különbözősége is szerepet játszik, és itt a környékünkön ez igen fontos kérdés.

Természetesen a Kárpát-medencei magyarságnál a Magyar Köztársaság konzuli védelmét kiterjeszteni - a magyarsághoz való lelki kötődés erősítése végett is - nem uniós kérdés. Nem kell ebben a kérdésben uniós szorgalmazásra és biztatgatásra várni. Brüsszelben a Kárpát-medencei magyarság lelki összetartozásának a csillapíthatatlan igénye nem fog magától felmerülni. A Magyar Köztársaság külügyi igazgatása a konzuli szolgálat területén elhatározás megléte esetén külképviseleteit igénybe véve intézkedhet erről a kérdésről. Tengernyi az erre vonatkozó jogtechnikai lehetőség, de nagyon sok aprólékos és hozzáértő munkával jár a megvalósítása. Mivel azonban a státustörvény ilyen jellegű nemzeti integrációs kérdésekkel nem foglalkozik, ezért a két joganyag közötti kapcsolattartási pontok nem kidolgozhatóak a jogsegélyszolgálat részéről.

Általában az a kérdéskör, hogy egy Kárpát-medencében vagy máshol élő magyar a Magyar Köztársaság külképviseleteinek a szolgáltatásait mikor, hol és mi módon veheti igénybe, nem képez jogalkotási súlypontot. Bizonyára érdemes meghallgatni Brüsszel tanácsait, de saját nemzeti létezésünk vérkeringését magunknak kell megszervezni és üzemeltetni. Ha ez részünkről elhanyagolásra kerül, akkor helyettünk más nem fogja és nem is tudja ezt megszervezni.

A magyar külképviseletek jelenléte a világban demonstrálja a magyar államiság és a magyar nemzet létezését. Hogy ezek a külképviseletek más állampolgárságú magyarok vagy kettős állampolgárságú magyarok előtt mennyire legyenek nyitottak, a kormányzat külügyi igazgatásának a kompetenciája és felelőssége. Ismétlem: bizonyára érdemes meghallgatni Brüsszel tanácsait, de saját nemzeti létezésünk vérkeringését magunknak kell megszervezni és üzemeltetni. Ha ez részünkről elhanyagolásra kerül, akkor helyettünk más nem fogja és nem is tudja megszervezni, és más részéről ez nem is várható el.

Mindezekkel számolva és talán gondolatébresztőnek is szánva, a törvénytervezetet a MIÉP frakciója elfogadja és alkalmasnak tartja. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu