DR. KELEMEN ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Egyik előttem szóló képviselőtársam szavait árnyalva, én úgy láttam, hogy ha az ember régi okmányokat forgat, a kettős monarchia idejéből valókat, akkor gyakran találkozik azzal, hogy külföldön - és ez elsősorban Romániát jelentette, ahol már találkoztam ezzel a panasszal - a magyar munkavállalók és üzleti ügyekben eljáró személyek panaszai esetében hivatali érdektelenség volt jellemző. Azt hiszem, ez természetes, pontosabban az természetes, hogy az önálló magyar konzuli szolgálat az első világháború után a szuverén Magyarország feltámadásához kötötten tudott kialakulni.

Tisztelt Ház! A magyar állampolgárok védelme, emberi jogainak és alapvető szabadságainak biztosítása bel- és külföldön egyaránt alkotmányos kötelességünk. Ezért az MDF örömmel üdvözli az előttünk fekvő törvényjavaslatot a konzuli védelemről, amely a jogvédelem és ezen túlmenőleg az állampolgáraink és honos jogi személyek érdekeinek külföldön történő érvényre juttatása és védelme céljából rendelkezik erről a szerteágazó területről.

Nyilvánvaló, hogy a helyét változtató, sőt országát elhagyó személyt érhetik váratlan események, és ekkor gyakran az őt körülvevő fizikai és jogi környezet ismerete sem biztosított számára. Ezért a XIX. század második felétől, mondhatjuk: a kiegyezéstől indult meg az a jogalkotási folyamat, amely az utazással, a külföldön tartózkodással kapcsolatosan kívánt rendelkezni. Az időpont talán természetes is, hiszen 1848-ig a feudális berendezkedésű állam nem igényelte, hogy ilyen irányú szabályozás legyen, azt követően pedig az abszolutizmus nem tette azt lehetővé. Az első útlevéltörvényt a képviselőház 1886. évi határozata alapján 1903-ban adták ki, párhuzamosan a külföldiekről szóló törvénnyel, az első kivándorlási törvénnyel és a határőrség felállítását elrendelő törvénnyel. Ez a törvény még nem írt elő vízumkötelezettséget a külföldre utazáshoz, de még útlevelet is csak akkor kellett kiváltani, ha valaki Törökországba, Oroszországba, néhány balkáni államba utazott vagy éppen kivándorolt.

A szabadság ilyen foka ma már elképzelhetetlen, érdemes viszont emlékeztetni arra az 1942-ben, Borbély Zoltán és dr. Kapy Dezső szerkesztésében megjelent, a 60 éves magyar rendőrséggel foglalkozó monográfiára, amely leírja a Trianon után kialakult helyzetet, eszerint: "A háború után, 1919 augusztusában az útlevél- és vízumkényszer erősítette az országok közti politikai határokat. A megcsonkított Magyarország számára különösen sok gondot jelentett a nemzetközi forgalom megnehezítése. Trianon elszakította az ország kétharmadát, és magyarok milliói rekedtek kívül a csonka hazán. Ezeket az elszakított területeket és lakóit számtalan szál fűzte az itthon maradottakhoz. Ebben az időben a budapesti útlevélhivatal bonyolította le a legnagyobb forgalmat az egész világon. Ebben az időben 80-100 főnyi személyzet intézte az útlevelek adminisztrációját. Napi 1000-1500 útlevelet adtak ki és hosszabbítottak meg még télen is, és ez a szám nyáron 2-3 ezerre emelkedett. Naponta ennyi útlevél, képzelhető, hogy milyen munkát adott és milyen jelentősége volt. A csonka ország és az elszakított területek között állandó volt a jövés-menés, bár a ki- és beutazást az utódállamok politikai okból, az irredenta gondolattól való félelmükben, máskor pedig csupán vegzatúrából erősen megnehezítették."

Tisztelt Ház! Különös fintora a sorsnak, hogy most szinte hasonló helyzet is kialakulhat az EU által megkövetelt újabb akadály felállításával. Éppen ezért nagyon is szükséges lesz, hogy a határainkon túl, a szomszédságban élő magyarok ezúttal már ne legyenek kárvallottai a mi csatlakozásunknak, hanem az anyaországgal való kapcsolat megerősítése révén még talán előnyös helyzetbe is tudjuk őket hozni.

Kedves Képviselőtársaim! Ha a századforduló környékén tájékozódunk, akkor azt látjuk, hogy a konzul feladatát a kor szakirodalma elsősorban abban látja, hogy az állam alattvalói és kereskedelme érdekeit képviselje külföldön mint hivatalos közeg, és a kereskedelmi konzul hivatalát - ahogy akkor hangsúlyozták - csak mellékesen látja el, ő többnyire kereskedő. Manapság a különbségtétel a feladatok kibővülése folytán a hivatalnokként dolgozó és a tiszteletbeli konzulra különül el. Hadd foglalkozzam kicsit a tiszteletbeli konzul szerepével!

Ennek az ókorban indult intézménynek a fejlődése még a mi rendszerváltoztató folyamatunkra is jellemző. A tiszteletbeli konzuli hálózatunkat ugyanis a kemény diktatúra éveiben a kommunista éberség megsemmisítette, és az ötvenes évektől a rendszerváltozás küszöbéig ez a tevékenység tetszhalott volt nálunk. Feltámadására a lehetőséget a 2/1988. augusztus 1-jei külügyminiszteri rendelet teremtette meg, és ettől kezdve a fejlődés robbanásszerű volt. Ma már Afrikától Észak-Amerikáig szinte az egész világot átfogja a tiszteletbeli konzuli hálózatunk, hiszen a világ 72 országában 143 tiszteletbeli konzuli képviseletünk működik. Tiszteletbeli konzuljaink jelentős része magyar vagy magyar származású, de mindre jellemző a fogadó ország társadalma részéről az elismertség, megbecsülés akár gazdasági, akár kulturális vagy tudományos téren. Az e téren megmutatkozó fejlődésnek több rugója is van. Az egyik természetesen a költségvetési kényszer, amely a külképviseleti rendszer bővítését nem segíti elő. Ugyanakkor viszont a tiszteletbeli konzuli irodák - mint tudjuk - fenntartási költségei nem a Külügyminisztérium költségvetését terhelik.

Másik ilyen rugója a feszítő kényszer, a kiutazó magyar turizmus dinamikus növekedése, szélesedő gazdasági és kereskedelmi érdekeink hálója, amely a külföldi érdekvédelem hatékony működtetését és folyamatos bővítését igényli. Harmadiknak tekinteném a magyar állam és a külföldön élő magyarság kapcsolattartásának kölcsönös igényét. És a végére hagytam egy kellően nem közismert és így nem is elismert tényt, hogy a tiszteletbeli konzuli hálózat beleszervül a helyi társadalomba, és ezzel tulajdonképpen egy civil diplomáciával közelebb kerül a magyar állam a fogadó ország népéhez is és az ott élő vagy ott tartózkodó magyarokhoz is. A működés hatékonyságát ez nagyban képes fokozni, de gyakran az emberközeliség az ügyintézésben is lényeges előnyt jelent. Hivatásos külképviseleteink a tiszteletbeli konzulok révén sokkal könnyebben elérhetik a helyi hivatalokat, ami föderális államszerkezet, az adott országon belüli nagy távolságok - mint például az USA, Kanada vagy Ausztrália - esetében vagy például a svájci kantonrendszer esetében különösen hasznos. Az időről időre megtartott konzuli konferenciák - amilyen volt az úgynevezett tiszteletbeli konzuli világkonferencia 1996-ban és 1999-ben - a szakmai tájékoztatáson túlmenően közvetve az országkép kedvező alakításához is hozzájárulnak.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat világosan rendelkezik, amikor kimondja: konzuli védelemre a magyar állampolgár jogosult. Ugyanakkor az általános indoklás felvillant egy ennél szélesebb szemhatárt, amikor arra utal, hogy részben Magyarország hagyományos nyitottsága, de igen nagy mértékben a trianoni megosztottság eredményeként különleges szempontként jelentkezik annak számbavétele, hogy a magyar nemzet tagjainak jelentős hányada él határainkon túl, és így különös hangsúlyt kap az az igény és annak a partner részéről történő ismételt elutasítása vagy legalább a lehető legvégső határig történő halogatása, hogy a Székelyföld szívében végre legyen magyar konzulátus. Aki azonban idén is látta az évről évre megismétlődő március 15-ei ünnepségeket a Székelyföldön - és erről a Duna Televízió sok képet hozott -, az előtt világos, hogy ottani nemzettagjaink újra hitet tettek a magyar szabadságeszmény mellett. Dávid Antal regényének címére utalva azt mondhatom, hogy ha Háromszék nem alkuszik, nos Csík, Udvarhely és Gyergyó sem engedhet a kisebbségi társadalmat szorongató nyomás alatt, sőt bízom benne, hogy eljön az idő, amikor a meggyötört csángó magyarok is kikövetelik a nyelvhasználat mélyen emberi jogát.

(A jegyzői székben Kocsi Lászlót

Mádai Péter váltja fel.)

Tisztelt Ház! Visszatérve az általános kitekintéstől a törvényjavaslat szövegéhez, amikor az MDF nevében támogatom a konzuli védelemről szóló törvényjavaslatot, akkor végső soron az állampolgárok emberijog-védelméhez, a világban szétszórt nemzet összetartozásához, az államok és társadalmak alapvető szabadságjogokon alapuló kapcsolatrendszerének fejlődéséhez és jobb működéséhez való hozzájárulását várom tőle.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu