POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Főigazgató Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Előbb a reagálással kezdeném, hiszen Lezsák képviselő úr azt éreztette, hogy az ellenzéki oldalról mintha szembemennénk a törvénnyel.

Én a Szocialista Párt részéről semmiféle pálfordulásról beszámolni egyelőre még nem tudok, viszont egy törvénynek a teljes elfogadásához az kell, hogy majd együtt látva a módosító indítványokat, azokat megtárgyalva, elfogadásuk után lehet egy végleges álláspontot kialakítani. Hiszen van egy olyan kormánypárti taktika, hogy benyújtok például az üzletrésztörvényhez egy módosító csomagot, és az teljesen felülír általános és részletes vitákat, és a végszakaszban változik meg, amikor arra már senki nem figyel. Ennyit az egyik oldali megközelítésről.

A másik, amire visszareagálnék, majd később beszélek róla pár gondolatot, ez az, ami a gazdasági bűnözéssel van összefüggésben a külföldiek részéről. Sajnos, igazából nem is tudjuk, hogy milyen mértékű ez ma Magyarországon, csak halvány elképzeléseink vannak, hogy akár nemzetiségi magyarjaink, akár távoli országokból idejöttek, akik kaptak a cégbíróság által működési engedélyt, több esetben devizahatósági jogszabályok megsértésével, itt tevékenykednek, majd később tb-, adó- és egyéb foglalkoztatási csalásokat követnek el. De azért visszatérnék a törvénytervezetre, arra a négy törvényre, amelyek címét nem kívánom megismételni, és amelyek együttes vitájáról van szó. Szélesen kiterítettem a papírjaimat is, hiszen ahány törvény, annyiféle kezdeményezés ezekben a témákban.

Azt meg szeretném erősíteni, hogy a Szocialista Párt a jogharmonizációt nem kívánja gátolni, a feszült politikai viszonyok ellenére sem, az európai uniós csatlakozást szolgáló jogszabályokat alapvetően támogattuk eddig is, és támogatni is kívánjuk. De azt a jogot ne vitassák el tőlünk, hogy meghatározó módon kívánunk foglalkozni a törvényalkotással, nemcsak egyszerűen áldásunkat adni egy törvénytervezetre, hanem abban érvényesíteni azokat az elképzeléseket, amelyeket mi fontosnak tartunk, és olyanokat is, amelyeket más szervezetek, politikai pártoktól független szervezetek is még szeretnének érvényesíteni e törvény elfogadása során.

Nem tagadható, hogy a törvénytervezetek nagyon sok vonatkozásban pozitív módon változtatják meg a jelenlegi szabályozást. Ennek a folyamatnak az előélete az, hogy jelentős európai uniós bírálatok is érték Magyarországot, többek között az eddigi módon a túlzottan elhúzódó eljárások, annak az alacsony színvonala miatt, azért is, hogy a menekültügy, idegenrendészet terén jelentős mértékű az alulfinanszírozottság, amely nemcsak az ellátásban és ezeknek az embereknek a magyarországi életéhez való hozzájárulást segíti, tehát a napi apanázs odaítélésében, hanem olyan értelemben is, hogy az ezzel foglalkozó szervezetek sem bővelkednek anyagiakban. Igaz, olyan rohamokat kellett átélnünk, mint az 1990-es évek elején, az 1980-as évek végén, 1989-ben a romániai forradalmat, majd a délszláv háborút, és most megint, ha a napokra térek vissza, van egy felcsendülő, erősödő balkáni válság, amelynek a hatásai ismét elérhetik Magyarországot. Ugyanakkor a szomszédok oldaláról is komoly bírálatok értek bennünket, Ausztriát emelném ki, amely országgal szemben a jogellenes cselekményeknek a 90 százaléka történik gyakorlatilag. Tehát az irány a keleti és déli irány, és a fő cél Ausztrián, kicsit Szlovénián keresztül Nyugat-Európa.

Természetesen e folyamatnak voltak közbeeső lépései, amelyekkel az ország próbált e folyamatban együttműködni, azonban ezek viszonylag kevésnek bizonyultak, főleg ha a közösségi szállások helyzetére gondolok, azok zsúfoltságára, az ott lévő fogva tartásra, mert ez önmagában nem riasztotta vissza a Magyarországra érkező külföldieket attól, hogy ezt az irányt valamilyen módon megváltoztassák, és hogy Magyarország ilyen módon kerülne ki a nyugati áramlás irányából.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Az is tény, hogy ez az irány, amellyel Magyarország a középpontban helyezkedik el, hosszú távon is előttünk áll, és ezért nagyon fontos Európa számára, hogy mi ezt a törvényt meghozzuk, bár tudom, hogy megy a vita arról, hogy ma kell meghozni, vagy akkor, amikor az Európai Unió fontos belépő és új tagjai leszünk. Én azt állítom ezzel kapcsolatban, hogy jobb erre a folyamatra felkészülni, és ezt támogatja a Szocialista Párt, mint akkor módosítani a törvényeinket, amikor tényleg az Európai Unió tagjaivá válunk. Miért mondom ezt?

Ukrán példát szeretnék említeni. Én nemrég ott jártam, és említettem, hogy Ukrajna felől több mint 25-30 ezer ember kíván Magyarországra jönni, és Nyugat-Európa felé menni, mondták, hogy rossz a számom, ez több százezer, közelítette a milliót. Tehát ez a migrációs folyamat így a jövőben is előttünk áll.

Ha egy picikét közelebb fordulunk a törvénytervezethez, a menekültügyi törvénnyel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy nagyok az elvárások e törvénytervezettel kapcsolatban, különösen európai és emberi jogi oldalról, a befogadó állomások felújítása érdekében, és ugyanakkor azt is tudom, hogy folyamatosan rombolják ezeket az állomásokat; győriként többször volt lehetőségem ezt megtekinteni, hiába van egy jó higiéniai és rendbéli állapot, amely viszonylag gyakran és gyorsan megváltozik.

Ezzel szemben felvetődik egyébként egy olyan dolog is, hogy amikor menekültügyről beszélünk - és sajnos nagyon keveset beszélünk, mert ezeknél a törvényeknél, amelyek a parlamentben ma nyilvánosságot kapnak, és talán most a rádióhallgatók valamilyen módon végigkövetik -, csak áttételes módon találkozunk azokkal a véleményekkel, amelyekkel szemben az átlag magyar polgár viseltet, hogy hogyan fogadják a menekültügyi kérdéseket.

(13.30)

A statisztikai felmérések szerint az állampolgárok 38 százaléka mindenki elől lezárná a magyar határokat, 57 százaléka az, aki mérlegelne, és 3-5 százaléka az, aki különösebb megszorítások nélkül - figyelembe véve a világpolitikai tendenciákat és jogosult menekültügyi helyzeteket - fordulna pozitív értelemben e szabályozás felé. Tehát van egy folyamatosan növekvő idegenellenesség ebben az országban.

Ilyen értelemben, ha szembemegyünk azzal a dologgal, vagy megkérdezzük azt a szakmai hátteret, amely menekültügyekkel foglalkozik, ha szembehelyezzük az európai uniós emberi jogi elképzelésekkel, akkor elég komolyan és a parlamenti pártok nagy összefogásával kell megtennünk azt, hogy itt olyan szabályozást tudjunk elfogadni, amely az ország lakosságának nagyobb része számára is elfogadható, tisztességes, erkölcsös, és megfelel az Európai Unió normáinak is; akkor is, ha tudjuk, hogy vannak olyan emberi jogi szervezetek, amelyek több esetben toborozzák a Magyarországon keresztül Nyugat-Európa felé menő embereket.

Pár gondolatot az idegenrendészeti törvényről. Azok, amelyek a vízumszabályozással összefogóan foglalkoztak, támogathatók, nem vitatjuk, szükségesnek látjuk e kérdések megoldását; ugyanakkor azokat a dolgokat is, amelyek a tartózkodási engedélyekkel - az ideiglenessel, az egy év fölöttivel vagy a még hosszabb időszakra szólóval - foglalkozik. Az is támogatható a törvényben, ami a munkáltató felelősségi kérdéskörével foglalkozik, mégpedig azzal, hogy aki jogosulatlanul foglalkoztat Magyarországon, ott költségtérítés áthárítható, illetőleg közrendvédelmi bírsággal is sújtható.

Ugyanakkor e területen fontosnak tartanánk azt, ha a befogadottak visszakerülnének a menekültügyi törvény hatálya alá, a továbbiakban, a javaslattól eltérően kaphasson letelepedési engedélyt a Magyarországon tanuló külföldi, ha az egyéb feltételeknek megfelel. Egyébként az engedély feltételeként mi öt év helyett három évet javasolunk.

További garanciák beépítését tartjuk szükségesnek annak érdekében, hogy az idegenrendészeti őrizet garantáltan rövidebb idejű legyen, mint a maximális 18 hónap.

Vitánk van azzal is, hogy nem értünk egyet a kötelező tartózkodási hely kijelölésével; módot kell nyújtani arra, hogy más lehetőség hiányában a külföldi közösségi szálláson maradhasson.

Van ennek a törvénynek olyan pontja is, amely a határőrizeti tevékenységgel, a határőrség tevékenységével van összefüggésben, pontosabban ez sem önállóan, hanem együtt az idegenrendészeti és a menekültügyi törvénnyel kapcsolatban. Tehát egyértelmű, hogy a törvény harmadik vonulata, amely a '97. évi XXXII., tehát a határőrizetről és a határőrségről szóló törvényt módosítja, alapvető fontosságú az EU-csatlakozás szempontjából, ugyanis enélkül nem lehet megoldani a schengeni végrehajtási egyezményben előírt azon feltételeket, amelyek a külső és belső határokon jelentkező határrendészeti feladatok végrehajtására vonatkoznak.

Itt annyiban állnék meg, hogy az a megfogalmazás, amely a külső határokra és a belső határokra vonatkozik, támogatható, elfogadható, és az is, hogy olyan esetben, amikor egy jelentős menekülthullám véletlenül éri el hazánkat, a belügyminiszter kezdeményezésére az úgynevezett belső határon fokozott ellenőrzéseket lehetne végrehajtani.

Egyébként itt, ha szabad mondani, volna egy ötletem is. Most arról van szó, hogy a 3-as autópályán a kapukat lebontanák. Én merném azt mondani, hogy gondolják át ezt a dolgot, és tegyék a forgalmat olyanná, hogy az autók átmehessenek e kapukon, majd amikor belső határ tekintetében ellenőrzéseket kell végrehajtani, akkor ezek a jövőben működtethetők. Erre az Egyesült Államokban is számtalan példát lehet látni.

A továbbiakban a határőrségről szóló törvény módosítása a külföldiek beutazásának és tartózkodásának újraszabályozása miatt is szükségessé vált, jelentősen megváltoztatva ezzel a határőrség jelenlegi idegenrendészeti feladatait. Az új jogi szabályozás kapcsán a rendészeti típusú jogalkotás került előtérbe, megkönnyítve ezzel az illegális migránsok toloncegyezmények alapján történő visszaadását a szomszédos országok határrendészetei számára.

Amit gondnak látunk: az új idegenrendészeti törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az államhatárt illegálisan átlépő külföldiek előállítására vonatkozna. A határőrség a szabálysértési törvényben kapott felhatalmazás alapján lesz jogosult a tiltott határátlépés szabálysértést elkövető külföldieket előállítani, ezt követően tudja majd csak az Idt.-ben számára biztosított idegenrendészeti intézkedéseket foganatosítani.

Ugyanígy gondnak látjuk azt a dolgot is, hogy ha a határátlépőket a rendőrség fogja el, ott nem lesz mód a toloncegyezmények alapján történő visszaadásukra, csak akkor, ha a határőrség az államhatárhoz kapcsolódó szabálysértések esetében hatósági jogkört fog kapni. Egyébként a két szervezetnél előfordulhat az is, hogy ha a rendőrség által történik egy elfogás, mire ez átpörög, addigra az illetőt a másik szervezet az országból kitoloncolhatja.

Rövid egy perc lévén hátra, meg szeretnék fogalmazni még jó pár kérdést, ami a menekültüggyel van összefüggésben. Úgy gondolom, ezeknek a kérdéseknek a során tudnánk egésszé tenni a törvényt. Kevés információnk van arról, hogy mi a tényleges statisztikai helyzet a Magyarországon élő külföldiekkel kapcsolatban a prostitúció, a gazdasági bűncselekmények tekintetében, nincs információnk arról, hogy mekkorák a tényleges eljárási költségek; a munkaügyi felügyelőség; az APEH mennyi pénzt költ a külföldiek ellenőrzésére, és lehetne folytatni a sort.

Befejező mondatként azt szeretném mondani, hogy több helyütt, így a családegyesítésekkel, az ideiglenes védelem kérdésével kapcsolatban, melyek a Met.-et érintik, a biztonságos harmadik ország fogalmával kapcsolatban, a repülőtéri eljárással kapcsolatban több módosító indítványt készülünk még ezen a héten benyújtani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Kérem, hogy ezek bizottsági vitáján beszéljük meg azt, hogy mivel lehet ténylegesen jobbá tenni a törvényeket, és ezeket közösen működtessük majd később.

Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu