POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés előtt lévő T/3739. számú törvényjavaslat, amely a személy- és tárgykörözésről szól, csak látszólag technikai, netán kriminalisztikai kérdés, valójában fontos része nemcsak az illetékes közintézmények munkájának, hanem az alkotmányban rögzített, személyhez fűződő szabadságjogokat is érinti.

(13.10)

Ez utóbbiak érvényesülése és a közérdek fontossága mindig is központi kérdése volt a rendvédelmi szervek felhatalmazási körének.

Mit és mennyit engedjen a törvényhozó? Mi és hogyan biztosítsa a bűnüldözés céljainak elérését, és garantálja a polgárok és intézmények jogainak érvényesülését? Mikor lehet valakit az országhatáron úgymond lekapcsolni közérdekből? Mitől alapos a bűncselekmény gyanúja? Nos, többek között ezekre az aggályokra kell az előttünk lévő törvényjavaslatnak garanciát nyújtani, hogy a bűnüldözésre létrehozott szervek eleget tudjanak tenni feladataiknak, biztosítsák a közösségek békés hétköznapjait.

E kérdéskör még tovább bonyolítható, mert az eltűnt személy hozzátartozói joggal félnek a kimondatlan kérdéstől, hogy a keresett személy életben van-e, mindent megtesz-e a hatóság a felderítés érdekében, legyen szó személyről vagy hosszú évek munkájával összespórolt gépkocsiról. Érdekeltjei és szenvedő alanyai is lehetünk a személy- és tárgykörözésnek. A kérdés tehát nem a szabályozás szükségszerűsége vagy célja, hanem a szabályozás mikéntje.

A Magyar Szocialista Párt kormányon és ellenzékben egyaránt fontosnak tartotta és tartja a bűnüldözés és a nemzetbiztonság, a közegészségügy, általában a biztonság kérdését. Kormányzati ciklusa alatt számtalan törvényjavaslatot terjesztettünk be és fogadtunk el, ami az állampolgárok érdekét és a közérdeket is egyaránt szolgálta. Ellenzékben sem gondoljuk másként, de mit sem változtat az a tény, hogy nem adunk biankó felhatalmazást a nemzet- és közbiztonságért felelős szervezetek munkájához. Néhány politikus megnyilvánulása, valamint több országos ügy tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy túl sok az alaptalan gyanúsítás, mások nagy nyilvánosság előtti megrágalmazása, meghurcolása.

Ha egy másik kormánypárti politikus javaslatára felállt parlamenti vizsgálóbizottság egyoldalú anyagait nézzük, akkor alapos fenntartással kell élnünk minden hasonló természetű törvényjavaslattal szemben. Azonban ezzel együtt az előttünk lévő anyagot általános vitára alkalmasnak tartjuk, egyedi észrevételeinket szükségszerűen a részletes vitában a módosító javaslataink indoklásakor fogjuk elmondani.

Mint említettem, a szabályozás szükségszerűségét nem vitatjuk. A körözés szükséges lehet, de kérdés, hogy feltétlenül indokolt-e. Megtörtént-e minden annak érdekében, hogy a keresett személy vagy tárgy pontos címe, helye megállapítható legyen? Megfelelő parancsnoki és ügyészi kontroll érvényesült-e az eljárásban, míg az a gyanú valóban alapos lesz?

A törvényjavaslatban megfogalmazott, a körözést elrendelő jelzés megszüntetésével kapcsolatosan az érintett szerv vezetője a felelős. Ennek a határidejét azonban a javaslattevő a "haladéktalan" szóval kívánja biztosítani. Bár a "haladéktalan" szó a magyar nyelvben azonnalt is jelent, kérdés az, hogy 24, 72 óra vagy hány ennél több nap elteltével kell az indokolatlan intézkedést tudomásul venni, ha addig például leszállíthatnak a repülőgépről, hajnalban kizavarhatnak az ágyamból, mert bíróság elé kívánnak állítani vagy kihallgatni, vagy még addig egyszer-kétszer bemondják a nevemet a rádióban és televízióban. Úgy gondolom tehát, hogy a "haladéktalan" szót a jogszabályban megszokott módon határnaphoz vagy határidőhöz kell kötni, és így érvényesíthető a parancsnoki felelősség.

A nyilvántartást meg kell szüntetni, és az adatokat haladéktalanul törölni kell. Ugyanakkor a javaslat egy más területén - a 31. §-ra gondolok - az adat továbbítási nyilvántartásban előírja az adatnyilvántartásról szóló információk lejegyzését. Így tudni lehet, hogy melyik a jogosult szerv, milyen célból mire kért adatot. Azt még értem, hogy az anyag megsemmisítendő, de előtte másolat készítendő. Ebben az esetben hogyan lehet azt teljesíteni, hogy az állampolgár is megtudja azt, hogy az adatszolgáltatás alanya volt? Az pedig csak hab a tortán, hogy ez a jogosultság korlátozható, vagy kizárható. Biztonsági érdek a világon mindenütt van, de ez az orwelli szabály egy picikét hátborzongató. Tehát a körözést elrendelő anyag megsemmisítendő, de húsz évig megőrizendő.

Tisztelt Ház! Balogh képviselőtársammal együtt benyújtottunk egy módosító javaslatot az eltűnt személyek körözése vonatkozásában. Ennek indokai a következők. A bűnügyi statisztikák szerint a 2000. év végével 27 ezer körözés volt a nyilvántartási rendszerben, benne 4500 feletti a 18 év alattiak száma, tehát az az alatti eltűnt személyek száma. Ennyi eltűnt személyt keresett a rendőrség. Ha az éves eltűnéseket is vizsgáljuk, az is 4-5 ezer között alakul évente. Ez nagyon magas szám, amely már önmagában is indokolná az eltűnt személy körözésének szabályozását. Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a rendőrségi törvény szabályozza az eltűnt személyekkel kapcsolatos eljárást.

Ugyanígy szabályozza a rendőrségi törvény a körözés teljesítése során a rendőrség által igénybe vehető eszközöket is. Ennek ellenére ugyanez a szabályozás szerepel a tervezetben - gondolom, azért, hogy egy plusz garanciális ok legyen.

Ugyancsak garanciális okból tartanánk fontosnak azt, hogy a személy- és tárgykörözésről szóló törvényben szabályozzuk az eltűntekkel kapcsolatos eljárást, hiszen vannak félelmek, aggodalmak a lakosságban, különösen a fiatalok és az időskorúak eltűnésével kapcsolatban.

Tisztelt Ház! Bízunk abban, hogy a benyújtandó módosító indítványaink beépülnek a szabályozásba, a törvénybe, és ezzel együtt nyugodt szívvel támogathatjuk e törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu