FODOR SÁNDOR, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A területfejlesztési bizottság március 21-én vitával napirendre tűzte e törvényjavaslat minősítését, ugyanis a vita ott állt elő, hogy a szocialista és szabad demokrata bizottsági tagok vitatták azt, hogy napirendre lehet-e tűzni egy olyan törvényjavaslati előterjesztést, nevezetesen a 2000. évi CXLIV. törvényről szóló módosítást, amikor az írásban kiadott és a parlament elé beterjesztett anyag felirata az, hogy "Magyar Köztársaság kormánya, előadó: földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter". Magyarul a kormány nem vállalta fel a megszemélyesítést, és ezt vitattuk mi, ellenzéki képviselők a területfejlesztési bizottságban. Az volt a megállapításunk, hogy ha nincs felelős, akkor e törvénytervezetet tárgyalni nem lehet. Ha egy kormánynak nincs felelőse, akkor fölvetődik a kérdés, hogy van-e felelős kormány, vagy felelőtlen kormányról van-e szó. A jelen lévő Vonza miniszter úr úgy került ebbe a mai napirendi pontba, mint Krisztus a credóba - ez az ő pechje vagy szerencséje.

A bizottsági ülésen végül is többségi szavazattal az ügyrendi javaslat leszavazásra került, a bizottság tárgyalta, és mint ahogy Tóth Sándor képviselőtársam utalt a gazdasági bizottságban a kormánypárti képviselők reagálásaira, hasonlóképpen, úgymond, néma hallgatással végighallgatták a kormány képviselőinek az előterjesztését, és hogy úgy mondjam, a koalíciós képviselők elengedték a fülük mellett az ellenzéki képviselők érveléseit.

Tisztelt Parlament! A véleményünk igazából megegyezett a Tóth Sándor képviselőtársam által elmondottakkal. Igazából a megállapításunk az volt, hogy a kormány keresztül-erőszakolt a parlamenten 2000 decemberében egy törvényt, és olyan pénzügyi forrásokat jelölt meg, amelyekről véleményünk szerint már akkor is tudott dolog volt, hogy ez nem e formában fog megvalósulni, és márciusban, amikor éppen nem volt felelős, kinevezett földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hamar-gyorsan készíttetett egy három paragrafusból álló törvénymódosítási javaslatot, mert rájött arra, hogy a 2000. évi CXLIV. törvény mögött pénzeszközökre is szükség lenne, ami elképzelésük szerint éppen nem úgy alakult. Magyarul a kormány úgy járt, mint a kőműves, aki szeretné a falat rakni, és akkor veszi észre, hogy éppen nincsen téglája. Ilyen helyzet állt elő. A furcsa törvénytervezetben megfogalmazta, hogy majd a pénzügyminiszter kijelöli, hogy a fölajzott üzletrész-tulajdonosok egyáltalán kapnak-e pénzt vagy sem.

Nagyon szomorúnak és elkeserítőnek tartjuk, hogy egy politikai hadjárat és hergelés zajlik ma az országban, a falugazdászok egyfajta komisszár feladatot látnak el, és az üzletrész-tulajdonosokat - függetlenül attól, hogy a 2000. évi CXLIV. törvény mely hatálya alá tartoznak -, mindenkit arra biztatnak, hogy tessék beadni, függetlenül attól, hogy a szövetkezet egyáltalán megvan-e, törölték-e a nyilvántartásból, az üzletrész-tulajdonos netán eladta; anno volt egy olyan személyi jövedelemadóról szóló törvény, amely lehetőséget teremtett arra, hogy üzletrész-tulajdonosok egymás között üzletrészt vásároljanak; sőt olyanról is tudunk, hogy aktív dolgozó tag beadja az üzletrészre vonatkozó igényét. Igen, ilyen is előfordul; kérem szépen, politikai eszközként használja fel a jelenlegi kormánykoalíció az üzletrészről szóló törvényt.

A területfejlesztési bizottság - nagyon sajnálom, hogy a kormányoldal írásban adta be a véleményét - 13:7 arányban ugyan elfogadta, de a kisebbségnek ez volt a véleménye.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu