KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Szakmai törvény áll előttünk, aminek az előkészítettsége, előkészítése is elég jónak mondható, hisz elég széles körben kikérték a véleményt a szakmától, az érdekképviselettől. Talán egy hiányzik, ami tudomásom szerint nem történt meg: az ellenzéki pártok kinevezett képviselőivel az előzetes egyeztetés, a törvény-előkészítés.

Mint mondtam, szakmai törvény, ebből adódóan nagyon sok embert, szakértőt megkérdezve jó néhány elvével egyetértenek, maximálisan betarthatónak és jónak tartják. Ilyen például a regionális elv alkalmazása, amely különösen most, amikor veszélyeztetve érezheti magát a hazai állattenyésztő is, az ő érdekeit szolgálja.

Amit nagyon sokan dicsérnek, s ezt a fogyasztóvédelemtől kezdve mindenki megemlíti: az élelmiszer-biztonság kérdése. Jó, hogy legalább a legneuralgikusabb állati eredetű termék esetében ez megvalósul, jó lenne, ha a növényekre ezt minél hamarabb ki lehetne terjeszteni, s nagyon jó, hogy érvényesülhet az az elv, hogy a teljes élelmiszerláncon, a megtermelőtől a fogyasztóig való eljutásig az élelmiszer biztonsága megteremthető. Tény és való egyébként az is, képviselőtársaim, hogy a legtöbb minőségi probléma az élelmiszerrel nem ebben a láncolatban van. Amikor képviselőtársam érvelt a száraz csabai kolbász vagy bármi mellett, igaza van - részben. Abban is igaza van, hogy amikor a nagy élelmiszer-áruházi láncoknál a legutóbbi ünnepek kapcsán ellenőrzés volt, náluk volt kimutatható esetenként a legnagyobb probléma; különösen a veszélyességi foka, hogy ott hirtelen nagy tömeg jelenik meg. Ez igaz. A legtöbb probléma egyébként a háziasszonyok otthoni hűtőszekrényéből adódik, ez is tény. De ez még nem zárja ki azt a felelősségünket, ami az előbb említett láncolatra szól, s különösen azért fontos ez, mert azon a területen, ahová csatlakozni akarunk, ott már megteremtették ezeket a feltételeket, bejutott a köztudatba, s ahhoz, hogy versenyképesek lehessenek a magyar termelők, nekik ehhez alkalmazkodniuk kell.

Vannak olyan témák, amit persze megfontolásra javaslok. Orosz Sándor említette a harmincnapos hatályosulás kérdését. Én ezt egy másik területre vetném fel ezt. A 2. §-ban szerepel, hogy az állattartó köteles jogszabályban meghatározott fajú és létszámú állat tartása esetén állomány-nyilvántartást vezetni és az állatorvosi ellátást írásbeli szerződéssel biztosítani... - hogy mit kell csinálni. Elhangzott, hogy ez egy EU-s előírás. Az előbbi parázs vita kapcsán felvetném, hogy vajon erről tud-e a termelő, legyen ez őstermelő, kistermelő, bárki, hogy mekkora állatlétszámtól kezdve lesz ez kötelező rá, s ez a harminc nap elegendő lesz-e arra, hogy el is fogadtassuk vele, hogy ez az ő érdekeit szolgálja.

Szerintem ez a harminc nap nagyon kevés. Arról nem is beszélve, hogy felvetődik még egy kérdés ennek kapcsán, hogy az állatorvosi ellátást írásbeli szerződéssel biztosítani kell. Ennek a szerződésnek biztosan van anyagi része is, hisz feltételez az állatorvos részéről egy bizonyos készenlétet, amiért díjat számolhat fel, tehát az állattenyésztőnek, azt kell mondjam, megnövekszik a költsége. Aztán ezt próbáljuk most megmagyarázni az őstermelőnek vagy kistermelőnek, hogy ez a pluszköltség az EU-komformitás jegyében most azonnal, harminc nap múlva a nyakadba fog szakadni. Vajon gondolt-e arra az előterjesztő, hogy ennek a költségeiből valamennyit átvállalhatna átmenetileg egy évre, két évre, ki tudja hány évre az állam, hisz a törvény elfogadtatását segíthetné egy ilyenfajta támogatás.

Jó dolog, hogy szét lesz választva még komolyabban a magán-állatorvosi és a hatósági állatorvosi tevékenység. Több képviselőtársam is említette: a hatósági állatorvosoknak kellő anyagi elismertség kell. Igen! Én attól nem félek, hogy a jelenlegi állatorvosi kar, még ha magán-állatorvos is, nem vezényelhető ki egy-egy adott nagyobb járvány elhárítására, hisz azért komoly múltja és rendje van a magyar állatorvoslásnak, s nem hiszem, hogy most anyagi kérdést fognak provokálni ahelyett, hogy kimennének oltani vagy ha kell, állatot pusztítani.

A kártalanítás témájában: jó lenne, ha nemcsak az EU-csatlakozás idején, hanem már most is felülvizsgálnánk és korrigálnánk, hogy milyen összegekről van szó. Ez igazából akkor érdekes persze, ha véletlenül valami baj történik.

Több képviselőtársam hivatkozott az állatihulladék-ártalmatlanítás témájára. Ez a törvénytervezet persze csak a megnevezett állatbetegségek megelőzésére szolgáló esetekre írja elő az állami feladatot s ennek a fontosságát. De e törvény kapcsán sem mehetünk el amellett olyan egyszerűen, hogy kérem, az elmúlt években többszörösére nőtt az állati hulladék ártalmatlanításának költsége, s egy Valentin-napi ajándékként Torgyán miniszter úrtól, amikor nehezményeztem, hogy az állam nem vállal aktívabb támogatást ebben a kérdésben, írásos kérdésemre azt a választ kaptam, hogy érvényesítjük az EU-s elvet: a szennyező fizessen. Ez máshol is így van, fizessen az, aki ezt a hulladékot előállította.

(16.40)

Hiába hivatkoztam arra, ennek köszönhető, hogy a Hortobágyi Nemzeti Parkban leöntenek néhány fuvar libát és egyebet. Jó lenne ezt felülvizsgálni, nem ennek a törvénynek a keretében, hanem mással kapcsolatban.

S itt van még a 8. §, ami megint csak nem az EU-konformitás szempontjából érdekes. A marhalevél - amibe ló, szamár, öszvér, bivaly, sertés, juh, kecske -, aztán a zárttéri tartás - amibe disznó, dámvad, őz, szarvas, muflon beletartozik - komoly nyilvántartását meg kell tenni. Ez nemcsak az állategészségügy szempontjából érdekes, hanem azért is, hogy nyomon lehessen követni az árut, az áru előállítását, egészen a fogyasztó asztaláig. Tehát megint visszatérünk az élelmiszer-biztonsághoz, ami mindannyiunk érdeke. Az persze igaz, hogy ez is költséggel jár, s ezt is meg kell értetni a termelővel - hozzá kell tennem, hogy nem akarok kisüzem- vagy nagyüzem-ellenességet provokálni, de -, elsősorban a kicsikkel, hogy hosszú távon ez is az ő érdekükben történik. Mivel ennek is anyagi vonzata van, felteszem a kérdést, vajon gondolt-e arra az előterjesztő, hogy - megint csak átmeneti időszakban - esetleg anyagilag segítse a termelőt, hogy ne teljes összegében érintse ez a költség.

Ennél többet nem kívánnék mondani, mert így is többet beszéltem, mint amennyit illett volna egy nem állatorvosnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu