DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A vitában nyilván nagy szerepe lesz a főtisztviselői karról szóló módosító indítványoknak. Én szeretném elmondani, hogy az SZDSZ a leghatározottabban ellenzi magát a koncepciót is, hogy ilyen főtisztviselői kar jöjjön létre. A Kóródi Mária képviselő asszonnyal együtt benyújtott módosító indítványaink az erre vonatkozó rendelkezések teljes elhagyását javasolják. Megítélésünk szerint azok a kompromisszumos megoldások sem vezetnének eredményre, amelyeket más ellenzéki pártok az ügyben előterjesztettek.

Mi a fő problémánk a főtisztviselői karral? A köztisztviselői törvényről az előterjesztő is elmondta és a vitában a támogató hozzászólók is elmondták, hogy ennek a törvénynek az a célja, az az alapelképzelése, hogy egy kiszámítható köztisztviselői kar jöjjön létre.

Valamennyien tudjuk azt, hogy az állami bürokráciát fel lehet építeni egy német modellű köztisztviselői karral, ahol egyfajta hivatásrendként vagy kasztként működik a köztisztviselői kar, amely bizonyos hátrányokkal jár, nem nyújt akkora jövedelmet, mint a piaci szféra, de ugyanakkor kiszámítható, követhető, jól előrelátható életpályát diktál. Ebben az esetben a köztisztviselői kar és az üzleti szféra elég határozottan elválik egymástól: egy pályakezdőnek el kell döntenie azt, hogy az üzleti területen vagy a hivatalnoki szférában fog dolgozni, és ha úgy dönt, hogy hivatalnoknak szegődik, akkor a nyugdíjig ki tudja számítani az életpályáját.

Az eredeti törvény, aminek a módosítására most sor kerül, az 1992. évi XXIII. törvény ezt a német vagy porosz modellt vette alapul, és az előterjesztők a mostani törvénymódosításnál is azt állították, hogy ezen a nyomon fog tovább haladni a törvény. Ezzel a törekvéssel teljes mértékben ellentétes minden olyan megoldás, ami a kiszámítható köztisztviselői szférával járó előnyöket politikai kinevezettek számára adja meg.

Tisztelt Ház! Emlékezzenek vissza azok a képviselőtársaim, akik 1992-ben is itt voltak a viták során, hogy az első ciklusban úgy képzelte el mindenki az állami bürokráciát, hogy a minisztériumokban a miniszter és a politikai államtitkár a politikai figura, mindenki más köztisztviselő, akikkel kapcsolatban a törvény előírja azt, hogy politikai tevékenységet nem végezhetnek. Az évek során ettől a modelltől eltértünk, a legutóbbi kormányváltozás alkalmával több minisztériumban főosztály-vezetői vagy osztályvezetői szintig politikai megbízhatósághoz kötötték a kinevezést, és az újonnan kinevezett személyeknél sem - többnyire nem - egy már befutott köztisztviselői pályát írt elő.

Hogyan érinti a mostani törvény ennek a koncepciónak a felborulását, tehát hogy a köztisztviselői kar akár az önkormányzatokban, akár a minisztériumokban politikailag intakt legyen? Érinti egyfelől a kiemelt főtisztviselői karral, akikkel szemben semmifajta normatív elvárást a törvény nem ír elő. Ugyanis azok a kifejezések, amit a törvényjavaslat tartalmaz, hogy stratégiában gondolkodni képes és más ehhez hasonlók, ezek normatív tartalommal nem bírnak. Teljes mértékben a mindenkori miniszterelnök személyes ítéletétől függ, a döntése meg sem fellebbezhető, utólag nem mondhatja valaki azt, hogy kérem, X. Y., akit kineveztek kiemelt főtisztviselőnek, nem képes stratégiában gondolkodni vagy nem képes távlatokban gondolkodni, mert ez mérhetetlen kategória.

Az összes többi ponton a köztisztviselőknél nagyon szigorú normatív követelményeket szabunk. Követelményként szabunk bizonyos szakirányú végzettséget, követelményként szabunk hivatalban eltöltött időt, követelményként szabjuk a különböző szakvizsgák letételét, és még nyelvvizsgákat is követelményként szabunk. Tehát egy sor normatív, könnyen megragadható követelményt megfogalmazunk.

A kiemelt főtisztviselőknél nincs ilyen követelmény, sem szakmai gyakorlatot, sem hivatalban eltöltött időt, sem szakirányú végzettséget nem követel meg. Egyetlen dolgot követel meg: hogy a miniszterelnök a főtisztviselőt főtisztviselővé nevezze ki. Ezért ez a rendszer csak arra alkalmas, hogy politikai mamelukokkal töltsék meg a köztisztviselői kar felső szintjét, mindezt az adófizetők pénzéből.

Ugyanebben az irányban tesz módosító javaslatot Perlaki képviselő úr is az ajánlás 109. pontjában, amikor a Ktv. 25. §-ának (8) bekezdését úgy változtatja meg, hogy a vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő közigazgatási szervnél szerzett gyakorlat nélkül is tehet közigazgatási szakvizsgát. Ez a koncepció arról szól, hogy szemben a '92 óta elképzelt köztisztviselői karral, szemben azzal, amit a törvényjavaslat előterjesztése tartalmaz és amit az indokolás is tartalmaz, főjegyzővé, jegyzővé, vezető beosztású köztisztviselővé gyakorlatilag köztisztviselői szakmai ismeretek nélküli embereket is ki lehet nevezni. Ezeket az embereket bármikor ki lehet nevezni, őnekik csak le kell tenni egy szakvizsgát. Akik ezeket a szakvizsgákat ismerik, jól tudják, hogy szemben, mondjuk, más országok gyakorlatával, ahol a szakvizsgákon a vizsgázók kétharmada nem tudja letenni a vizsgát, Magyarországon a vizsgázóknak erre több mint 90 százaléka képes; ezek nem különösebben bonyolult szakmai vizsgák, átlagos ismeretekkel, rövid idejű készüléssel fel lehet készülni ezekre a vizsgákra.

Tehát mi történik? Az történik, hogy jön egy új politikai vezetés, és beemeli a pozícióba a klienseit, beemeli a támogatóit magas állami pozíciókba vagy főjegyzői, vagy jegyzői pozíciókba az önkormányzatban.

Ez a konstrukció egy egészen más modellnek felel meg, annak a modellnek, ahol a köztisztviselői vezető beosztásokhoz nem fűződik egy sor kiváltság, könnyen elmozdíthatók, és a politikai kurzusok változásával változik a vezető beosztásúak személye is. Ez egy egészen más modell, ami egy szabad átjárás a piaci szféra és a közhivatalok között, és ezt a szabad átjárást szolgálja maga a törvény is.

Csak azt nem lehet tenni, tisztelt képviselőtársaim, amit ez a törvényjavaslat előirányoz, hogy egyfelől a kiváltságok területén a védettséget úgy adom meg, mintha az illető politikától független személy lenne, másfelől a hivatalba való belépésnél szabad utat nyitok a politikai preferenciák érvényesítésének. Ez a konstrukció megítélésünk szerint hibás. Hibás konstrukció, mert alapjaiban rendíti meg az egész köztisztviselői karnak a működési modelljét.

Gondoljanak bele képviselőtársaim abba, hogy lesznek olyan köztisztviselők - mint ahogy ma is vannak ilyenek -, akik a pályakezdés során eldöntik azt, hogy ők egy önkormányzatban vagy egy minisztériumban köztisztviselőként fogják befutni ezt az életpályát. Elkezdik a legalsó létrafokon, és húsz év alatt, harminc év alatt eljutnak egy felső létrafokig, amikor egyszer csak azt látják, hogy a főosztály-vezetői kinevezést vagy a helyettes államtitkári kinevezést - ahova harminc év alatt eljutottak, megfelelve minden szakmai követelménynek - egy mozdulattal elviszik az orruk elől, és egy huszonéves fiatalembert, aki semmilyen követelménynek nem felel meg, betesznek oda főosztályvezetőnek, csak azért, mert az illető X. vagy Y. párt program-előkészítésében részt vett vagy jóban volt a miniszterelnökkel. Itt minden pártra lehet hivatkozni, azért mondtam X.-et vagy Y.-t, és nem F vagy M vagy Sz vagy megint csak M betűvel kezdődő pártokat, mert ez bármelyik helyzetben előállhat.

(20.50)

Érdemes ilyen rövid távú politikai előnyökért a köztisztviselői pályát átjáróházzá alakítani? Szerintem nem.

Köszönöm a figyelmet, a tíz perc lejárt, egy következő hozzászólásban fogok majd egy másik témában is megszólalni.

Köszönöm, elnök úr. (Dr. Kóródi Mária tapsol.)

Forrás: parlament.hu