NIKOLITS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! E késői órán elég galádság részletesen belemenni egy ilyen törvény vitájába (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!), de sajnos nem kerülhető meg. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tudtam! - Tedd fel az internetre!) Részletes vita lévén szeretném elmondani, hogy az ajánlás 4. pontja, 4. sorszáma alatt szereplő, általam benyújtott módosító indítvány témakörével kívánok foglalkozni.

Mi is itt, ebben a módosító körül kialakult helyzetben a fő kérdés? Már az általános vita során kifejtettem, hogy véleményem szerint ennek a törvényjavaslatnak van egy kimondott célja, ami megfogalmazásra került a törvény indoklásában, az általános indoklásban és majd kifejtve a részletes indoklásban. De van egy kimondatlan célja is, és ezt a kimondatlan célt akkor nagy vonalakban bemutattam, remélve, hogy az ott fölvázolt probléma iránt a kormány fogékony lesz, az ennek a módosítására benyújtott indítványt befogadja, és ezzel kiküszöböli azt a lehetetlen helyzetet, ami a törvényjavaslatban található. Sajnos ez nem így történt. Ezért tehát kénytelen vagyok részletesebben ismertetni önökkel azt, hogy miről is van szó, tulajdonképpen mi ennek a törvényjavaslatnak az egyik fő problémája, amiről nem szól az indoklás, mégis van, és mégis egy lehetetlen helyzetet fog eredményezni, amennyiben bennmarad és amennyiben ezt az Országgyűlés meg fogja szavazni.

Ehhez meg kellene vizsgálni a módosítás, tehát a benyújtott törvényjavaslat 1. §-át. Az 1. § kiegészül egy (2) bekezdéssel. Ez a (2) bekezdés azt mondja: "Minden egyes adattal kapcsolatosan külön kell megállapítani azt, hogy az érintett megfigyelt személynek, hivatásos alkalmazottnak, hálózati személynek vagy harmadik személynek minősül-e. Az érintett jogállását annak vizsgálata alapján kell megállapítani, hogy az adat felvétele milyen célt szolgált."

Mit mond az 1. §-ban efölött szereplő felsorolás 5. pontja? Ez a felsorolás tartalmazza azt, hogy az e törvény alkalmazása szempontjából ki minek minősül. Az 5. pont azt mondja: "Hálózati személy az a személy, aki az e törvény hatálya alá tartozó szervezetek számára a megfigyelt személyekről jelentést adott." Nagyon lényeges! Miről van szó? A hálózati személyről. Mert ha elővesszük az alaptörvényt, ami az 1994. évi XXIII. törvény, itt meg kell vizsgálnunk az 1. § a) és b) pontját; az a) pontot csak azért, hogy kikről szól úgy igazándiból ez a törvény. Úgy kezdődik, hogy hivatásos, nyílt vagy szigorúan titkos állományú tisztként teljesítettek-e szolgálatot a BM III/III-nál, és akkor van egy hosszú felsorolás, mert róluk szól a törvény, azt keressük, hogy az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek között ilyen galád volt-e.

De nemcsak az a) pont fogalmaz meg ilyen kritériumokat, hanem a b) is, mert a b)-ben azt keressük - ha a szöveget nézzük, az 1. § felvezető sora -, ellenőrizni kell, hogy a 2. §-ban meghatározott személyek, akik a törvény hatálya alá esnek - a b) pont szerint folytatva - végeztek az a) pontban felsorolt szervek részére érdemi tevékenységet, azaz aláírtak-e s a többi. Itt le van írva - majd még fogom részletesen idézni és elmagyarázni, hogy miért érdekes ez -, hogy milyen kritériumoknak kellett megfelelniük.

(23.20)

Ugyanis ha ezeknek a kritériumoknak megfelelnek, akkor az alaptörvény szerint ők hálózati személyek.

Miket mond ki ez a b) pont? Azt mondja: aláírtak-e hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, és adtak-e jelentést; illetve kaptak-e a szervezetektől illetményt, prémiumot, kedvezményt, és aláírtak-e hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, vagy adtak-e jelentést; illetve szerepelnek-e az a) pontban felsorolt szervek hálózati nyilvántartásában, és kaptak-e e szervektől illetményt, prémiumot, kedvezményt vagy adtak-e jelentést.

Mivel állunk itt szemben? Azzal, tisztelt képviselőtársaim, hogy csak akkor lehet kimondani valakire megbízhatóan, hitelt érdemlően ma, hogy valamikor a kilencvenes éveket megelőzően hálózati személy, azaz ügynök volt, ha ezek a kritériumok valamilyen variációban fennállnak. Minimum kettőnek meg kell lenni - nézzük az első sort! -: aláírták-e a hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, ehhez hozzá kell tenni, hogy és adtak-e jelentést; illetve kaptak-e a szervezetektől prémiumot, kedvezményt és aláírtak-e. Tehát mindig meg kell lenni kettőnek, vagy a kettő közül valamelyiknek meg kell lenni, és meg kell találni hozzá az általuk adott jelentéseket - megint csak kettő. Ezt mi akkor úgy neveztük, amikor ennek a törvénynek a módosítását készítettük, hogy ez az úgynevezett kapcsoló elv.

Miért volt erre szükség? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert a rendszerváltozás időszakában sajnálatos módon - hozzá kell tenni - oly mértékben sérültek a nyilvántartások, zömében eltűntek belőle papírok, de azt is feltételezik egyesek, hogy ki is egészültek bizonyos dokumentumokkal bizonyos irattárak. Akár így volt, akár úgy, megbízhatatlan az iratállomány akkor, ha egy személyre egy kritérium alapján kívánjuk azt mondani, hogy ügynök volt. Hozzá kell tennem természetesen, hogy bár sok év telt már el a rendszerváltozás óta, és valószínűleg már nem igazán hozza lázba a magyar társadalmat ez a kérdés, mégiscsak szükségesnek tartom, hogy bizonyos keretek között ez a tevékenység lebonyolításra kerüljön. A keretekben megint vitatkozom a kormánnyal, és e tekintetben az Alkotmánybírósághoz egy beadvánnyal is fordultam, nem igazán tudom elfogadni azt ugyanis, hogy nem egyenlő mércével jelöljük ki az átvilágítandók körét, de ez egy másik kérdés. Én tehát magával a törvény kuszaságával vitatkozom most, és nem a törvény szellemiségével, amellyel természetesen - bár még egyszer mondom, rég el kellett volna felejtenünk az egész kérdést - mégiscsak egyetértek.

Visszatérve a tényre: ha a felszólalásom elején elmondottakat, a módosításra vonatkozó mondókámat összevetjük azzal, amit most mondtam el, akkor mindenki számára ki fog derülni, hogy ugyanazon törvényben kétféle módon lehet kimondani azt, hogy ki volt hálózati személy. Ki lehet mondani az 1. § b) pontja alapján az alaptörvény, a '94. évi XXIII. törvény szerint, és ki lehet mondani a módosítás 1. § (1) bekezdésének 5. pontja szerint, ahol azt mondja, hogy "Hálózati személy az a személy, aki az e törvény hatálya alá tartozó szervezetek számára a megfigyelt személyről jelentést adott."

Az előző, ami az alaptörvényben kifejtésre került, egy korrekt szabályozás, biztonsági elemekkel, mert valljuk be, ha e tekintetben egy tévedést elkövetünk, egy embert egzisztenciális hullává lehet minősíteni, és nem igazán jó, ha ez a törvényalkotók lelkén szárad. Míg a másik, a módosítás szerinti hálózati személy kritériummegállapítása pusztán attól függ, hogy adott-e jelentést vagy nem. Ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy milyen mechanizmusban kellett akkoriban a hálózati személynek jelentést adni, akkor nem egészen biztos az, hogy az a jelentés az írójára egzakt módon ráhúzható. Magyarul ebből azt akarom kihozni, hogy ilyen jelentést a mai technikai feltételek mellett igen könnyen lehet készíteni. Éppen ezért szükséges a '94-es törvényben foglalt eljárás, ami egyébként nem a '94-es törvény, hanem a '96-os módosítása, de ezzel együtt az alaptörvényben ma hatályos kritériumrendszer életben tartása. Ez tehát egy olyan állapotot eredményez véleményem szerint, ami egyrészt egy törvényen belül lehetetlen helyzet, mert ellentmondó szabályozások, másrészt nem igazán tisztességes azzal a vizsgálati körrel kapcsolatban, amelyre ez a törvény vonatkozik.

Ehhez, hogy miért nem tisztességes, talán célszerű elővenni a törvényhez fűzött részletes indoklást. A részletes indoklás az 1. §-ban a következőt mondja: "A javasolt Etv. értelmező rendelkezéseit egészíti ki az 1. §. Megteremti az iratokban személyeket megillető jogok közötti differenciálás alapjait, amikor bevezeti a megfigyelt személy, a hivatásos alkalmazott és a hálózati személy, továbbá a harmadik személy fogalmát. Ehhez kapcsolódó fontos rendelkezés, hogy az érintett minőségét minden adatnál külön meg kell vizsgálni. (A hálózati személy minőség nem zárja ki azt, hogy az érintett egyben megfigyelt személy is volt.)"

Nézzük meg, mint mond ez a szűkszavú közlemény, mit sejtet! Bevezet bizonyos fogalmi kategóriákat. Rendben van - mindaddig, amíg ezek a fogalmi kategóriák az egyébként módosítandó törvény hatályban maradó részeivel nem mennek szembe. De az 5. pont szembe megy, hiszen a törvény egzakt módon megmondja, hogy ki volt hálózati személy, ergo ez a kategorizálás vagy átemeli onnét a hálózati személy fogalmát, vagy egyszerűbb, ha az 5. pontban utal az alaptörvény 1. § b) pontjára.

De kiemelt figyelmet szeretnék fordítani arra, hogy minden egyes adatot minősíteni kell. Ez amúgy egy óriási munka lesz, hatalmas mennyiségű adatról és információról van szó; egy-egy jelentésben, aki látott már ilyet, hemzsegnek a személyek, az események. Hogy ki fogja ezt elvégezni, az egy részletkérdés. Nem irigylem a feladatot tőle, de még talán ez is elvégezhető. Azt azonban mindenféleképpen javaslom, hogy a kategorizálást ne az itt megfogalmazottak, hanem a hatályban maradó alaptörvény szerint szíveskedjenek elvégezni; és némi sandaságra adhat akkor már okot a zárójelben megfogalmazott közlemény. Mit is mond? "A hálózati személy minőség nem zárja ki azt, hogy az érintett egyben megfigyelt személy is volt." Valóban, nem zárható ki. De ha eljátszunk azzal a gondolattal, hogy mi van, ha megfordítjuk ezt a közleményt, és azt mondjuk, hogy a megfigyelt személy minőség vagy kategória nem zárja ki azt, hogy az érintett személy hálózati személy is volt, ebben a pillanatban az újságolvasó embernek felrémlik a közelmúlt sajtóinformációiból némi polémia bizonyos ellenálló magatartást tanúsító személyek ügynöki múlttal való meggyanúsításáról.

(23.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem jogos akkor az a félelem, hogy azért próbál ez a törvény egyszerűsíteni, hogy valakire ezt a vizes lepedőt rá lehessen húzni? Megpróbálta a magyar sajtó, csak vissza kell lapozni néhány hónapot, mondjuk talán egy fél évet is. Akkor az érintett azt mondta, hogy ez nevetséges, és az ő múltja hitelesíti a személyét. De talán mindenkivel ez nem fordulhat elő, talán valakin rajta maradhat a szamárfül. Én tehát azt javaslom, hogy térjünk vissza ahhoz a kategóriához, amely kategória ma is benne van a törvényben, és amely kategória azért született így, hogy ilyen sanda feltételezések egy egyébként tisztességesen megalkotott törvénnyel szemben ne fordulhassanak elő.

Éppen ezért adtam be azt a módosító javaslatot, amely az általam ismertetett törvénymódosítási javaslat 1. § (2) bekezdésében szereplő második mondatot törölné. Ez a második mondat így hangzik: "Az érintett jogállását annak vizsgálata alapján kell megállapítani, hogy az adat felvétele milyen célt szolgált." Mert ha ezt töröljük, akkor így maradhat a többi, hiszen nincs mód arra, hogy a kategorizálás alapján állapítsák meg azt, hogy ki volt hálózati személy, mert nem kell minden adatot minősíteni. És akkor ott maradhat a 3., 4., 5., 6.,7 pont, ki-ki használja lelkiismerete szerint úgy, ahogy akarja, de mégiscsak a kategóriák megállapítása az úgynevezett kapcsoló elv szerint történhet.

Mi történt erre? Eljön a várva várt bizottsági ülés időpontja. Égtünk a láztól, hogy ezt az egyébként rendkívül racionális és szimpatikus - nem azért, mert én készítettem - módosítási javaslatot hogy fogja a kormányoldal minősíteni, nevezetesen éppen a kormány képviselője mit fog rá mondani. Én azt mondtam, hogy ezt el fogják fogadni. Egyszer csak derült égből egy vödör hideg víz, és a kormány képviselője kijelentette, hogy nem támogatják. Nem igazán értettem, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért nem támogatják; meg is kérdeztem. Azt mondták, hogy azért, mert szerkesztésében nem illik a törvénybe. Mondtam, hogy jó; innen kezdve már csak az igen tisztelt bizottsági tagtársaimban bíztam, az ő józan belátásukban, és íme, megérkezett a csoda. Ha előveszik az ajánlást, akkor azt látják benne, hogy a nemzetbiztonsági bizottság, dacára annak, hogy a kormány nem támogatja, bizony ezt a javaslatot befogadta és támogatja.

Én akkor még nem néztem utána, hogy mi történt a többi bizottságban, de be kell vallanom, hogy igen kellemes meglepetést okozott, hogy jogértő képviselőtársaim az alkotmányügyi bizottságban is hasonlóképp gondolkodtak, és befogadták ezt a javaslatot. Azt mondták, hogy bizony ebben a törvényben ez egy slampos megoldás, valamit tennünk kell. Becsületére legyen mondva a kormányoldalnak, hogy önkritikát gyakorolt, és figyelmezteti saját kormányát, hogy ilyet nem szabad csinálni. Nem igazán értem, hogy az emberi jogi bizottság miért nem hasonlóképpen járt el, hiszen ez alapvetően emberi jogi kérdés lenne, mert emberek jogait lehet sérteni, ha alaptalanul ügynökké minősítünk valakit. Arról már nem is beszélek, ha ügynököt futni hagyunk. De azért nem értem, hogy miért nem tették ugyanezt. Valószínűleg ott valami kis homok kerülhetett a fogaskerekek közé. De nekem bőven elég, hogy a kijelölt főbizottság és az alkotmányügyi bizottság így döntött.

Így tehát e helyről azt szeretném kérni a kormány jelen lévő tisztelt képviselőjétől, vigye meg a hírt a kormányának, jelentse, hogy itt bizony egy folyamat elindult, egy közeledés, egy kollektív, konstruktív gondolkodás annak érdekében, hogy ez a törvény szebb, jobb, hasznosabb és több garanciát nyújtó legyen a magyar társadalomnak, nem kevésbé benne a polgároknak és nem polgároknak egyaránt. Úgyhogy kérem szépen, hogy majd a szavazásnál, amikor ebben a teremben itt együtt leszünk és a módosítókról szavazunk, a kormányoldal is, a koalíció azt a gombot nyomja meg, hogy ez a módosító elfogadásra kerüljön. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.

Forrás: parlament.hu