DR. TABAJDI CSABA (MSZP): A törvénynek ebben a részében a működés kérdéseiben nagyon sok probléma van. Az egyik ilyen jellegű elvi véleményeltérés a kormánytól a Magyar Állandó Értekezlet szerepe. Nem tudom felfogni, hogy miért nem támogatta azt a módosító javaslatunkat a kormány, hogy a Magyar Állandó Értekezletet ne egy kormányhatározat szintjén, és ne is - bocsánat - egy országgyűlési határozatban, hanem ennek a törvénynek a szerves részeként fogalmazzuk meg, mint egy konzultatív ajánlattevő szervet.

A MÁÉRT kapcsán meg kell jegyeznem Bauer Tamás számára, erre nem reagáltam korábban, hogy semmiféle asszisztencia nem volt, kvázi kollaborációval vádolt meg engem annak idején az 1996-os magyar-magyar csúcs megszervezésében, mellesleg nem hiszem, hogy az SZDSZ-nek a vezetőihez egy stukkert tartottam volna, hogy szíveskedjenek részt venni; kialakult egy sok tekintetben hiszteroid állapot, amikor meg kellett csinálni a magyar-magyar csúcsot. Mellesleg, ha egyszer kasszát csinálok, akkor azt kell mondanom, hogy az egyik legfontosabb dolog, ha egyáltalán csináltam fontosat az életemben, akkor éppen az első magyar-magyar csúcsnak a zárónyilatkozata, az az autonómia, amelyet most mellesleg nem akar a kormány befogadni módosító javaslatként.

Ez is elég pikáns dolog, mint ahogy a Magyar Állandó Értekezlet, amelyre oly mértékben büszke volt ez a kormány, hogy intézményesítette a magyar-magyar párbeszédet, most egy laza mozdulattal lesöpörte mint módosító javaslatot. De mi ezt fenn fogjuk tartani, és szeretnénk színvallásra bírni ezt a kormányt, hogy ugyan, tessék már megmondani, hogy most egy politikai blöff volt a dolog, egy politikai píárnak a része, vagy önök komolyan gondolják a Magyar Állandó Értekezletet. (Dr. Vojnik Mária felé:) Mellesleg megjegyzem, kedves Mari, segíts ki, ha rosszul emlékeznék, háromnegyed éve semmiféle MÁÉRT-szakbizottságot nem hívtak össze.

Tehát amikor arról szólnak itt a regék, hogy magyar-román alapszerződések ügyében, amiben csak 17-szer egyeztettem én, sajnos csak az első egyeztetésnek van meg a teljes magnófelvétele, bár mind a 17-et felvettem volna, mert nagyon érdekes lenne szembesíteni akár a mostani kormányt és azokat az RMDSZ-vezetőket, akik utólag próbáltak bizonyos dolgokból kifarolni - tehát míg korábban igenis folyt érdemi egyeztetés, most a MÁÉRT szakbizottságai nem működtek, ez tény, ezt meg lehet nézni, hogy háromnegyed éve nem hívták össze. Én az integrációs bizottságnak vagyok a tagja, mármint a MÁÉRT szakbizottságának, nem hívták össze, tehát ilyen értelemben e tekintetben sem ártana kicsit magukba nézni, tisztelt kormányképviselők és Németh államtitkár úr.

Ami Bauer Tamás képviselőtársam felvetését illeti, alapvető véleménykülönbségünk van, ami a státust illeti: nincs státus, kedves Tamás.

(23.30)

A státus azt jelenti a nemzetközi szakirodalomban, hogy alanyi jogon adsz jogosítványokat. Ez a magyar igazolvány, amit mi adunk vagy aki megszavazza ezt a törvényt, nagyrészt szimbolikus valami, mert nem ad tartósan folyamatos munkavállalást, nem ad alanyi jogon egészségügyi ellátást, nem ad alanyi jogon oktatást. Tulajdonképpen mit ad alanyi jogon? Négyszer 90 százalékos utazást? Diákigazolványt? Az csak egy szűk kört érint. A pedagógusigazolvány is egy partikuláris kérdés. Alanyi jog egyetlenegy van az utazáson kívül: a három hónapos munkavállalási kvóta. De ez nem státus, kedves Tamás! A vitánk ott van, hogy a magyar igazolvány tulajdonképpen nagyrészt szimbolikus aktus.

Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy balliberális oldalon - és ezt nemcsak én mondom, Csányi Vilmosnak volt egy nagyon érdekes írása - nem érzékelik, mit jelentenek a szimbólumok, és ilyen értelemben Bauer Tamással ott van a vitánk, hogy sok tekintetben üres ez a törvény, kong ez a törvény. Pontosabban ebben vita van köztünk, mert ő úgy látja, hogy ez a törvény olyan nagy státust ad, én pedig azt mondom, hogy nem ad státust. Nem ad státust jogilag sem, tartalmilag sem, anyagi jogi szempontból sem, de szimbolikusan ez rendkívül fontos, kedves Tamás. Meg fogják Erdély-szerte könnyezni.

Elmondtam az általános vitában, most is el kell mondanom ellenzékiként is, hogy ennek óriási lélektani, felszabadító ereje lesz a határon túl ezzel az összes ürességével együtt, ezzel a rendkívül soványka eredményével együtt, de lesz egy magyar címeres, elegáns igazolvány. Remélem, hogy Áder elnök úr fogja aláírni, hiszen az lenne az igazán jó dolog, ha a Magyar Országgyűlés - amely törvényt hoz - elnöke írná alá. Ezt meg fogják könnyezni a határon túl. Tamás, ezt nem lehet fejcsóválással elintézni, ne haragudj! Ennek megtartó ereje van, ennek megtartó, lélektani ereje van, és ez egy fontos dolog.

Amikor mi, szocialisták ezzel az összes kehével, hézagjával, működési zavarával, különösen az egész ajánló szervezetnek a miazmájával együtt is talán támogatni tudjuk ezt a törvényt, akkor benne van ez a dolog, hogy ez szimbolikusan fontos gesztus és fontos lépés. (Taps a Fidesz soraiból.) Nem tudom, hogy örüljek-e a tapsnak odaát, de ez most már olyan későn van, hogy nem biztos, hogy regisztrálja, csak a jegyzőkönyv.

Ami ezeket a módosítókat illeti, van még egy dolog, amire kérném a kormányt, hogy fontolja meg: ez a tízéves érvényesség. Sok érv szól mellette, egyrészt a magyar személyi igazolványt is tíz évre adjuk meg. Államtitkár úr, az ég szerelmére könyörgöm, nincsen a magyar államnak annyi pénze, hogy erre az igazolványra 3,5 milliárd forintot ötévente elpazaroljunk! Ezt adjuk határon túli magyar oktatásra, szórványkollégiumokra, annyi feladat van még, ami sokkal fontosabb lenne! Hozzuk szinkronba a magyar személyi igazolvánnyal, amelyet tíz évre adunk, ezt is adjuk tíz évre! Kiskun paraszti ésszel egyszerűen annyira logikusnak tűnik, hogy nem is nagyon akarok érvelni mellette, olcsóbb is, konformabb is a magyarral. Nagyon szépen kérem, gondolják ezt végig, hogy minek ezzel ötévente bíbelődni; hacsak egy cél nincs ebben a dologban: el lehessen játszadozni, hogy ki a jó magyar és ki a nem jó magyar, lebegtetni ezt a dolgot, és ajánló szervezetesdit játszani. De nem kellene ajánló szervezetesdit játszani, mert még egyszer szeretném jelezni, hogy az egyik legfőbb problémát az ajánló szervezetben látom, mert az amúgy is megosztott határon túli magyarok közé begurítja az almát, és majd nem Helénáért fognak veszekedni, hanem az ajánló szervezet jogáért.

Tudom, hogy ebben az államtitkár úr hajthatatlan, mint ahogy a közalapítványok ügyében is hajthatatlan, mert szeretne centralizálni, szeretne egybe összeolvasztani, de remélem, hogy ebben a saját embereinek ellenállásába is ütközni fog, Pósán képviselő úréba, aki ott ül az Apáczai Csere kuratóriumában, ezek működő közalapítványok. Abban, hogy legyen profiltisztítás, abszolút egyetértünk, mellesleg ezt a profiltisztítást a módosító javaslatban el is végeztük.

Végezetül az ajánló szervezetek kapcsán majdnem éjfélkor, már senki nem hallja, de azért a határon túli magyaroknak hadd üzenjek: legyenek éberek, vigyázzanak, mert ez az ajánlószervezet-probléma óriási kihívás! Tudom, hogy feszültség van a jelenlegi kormány és az RMDSZ között, mert megy a játék, hogy ne az RMDSZ legyen Erdélyben az ajánló szervezet, hanem csináljunk valamiféle más mixtúrát. Ezzel szemben az RMDSZ legitim vezetése ellenáll, joggal ellenáll, hiszen az RMDSZ az egyházakat is magába foglalja. Itt nagyon észen kellene lenni, mert Budapestről nem az elégedetlenséget, nem a békétlenséget kell erősíteni, sajnos úgyis annyi megosztottság és békétlenség van a határon túli magyar szervezetekben - bár idehaza nem kell szólni semmit, mert ennél nagyobb ott sincs.

Ezt kellene erősíteni, ebbe az irányba kellene elmozdulni, államtitkár úr, és újra gondolja végig, hogy az ajánló szervezetekkel azt az almát ne gurítsuk be a határon túli magyarok közé.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu