DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2000. évben végzett tevékenységéről szóló beszámolót most, ebben az évben is nagy érdeklődéssel olvastam el. Dr. Kaltenbach Jenő országgyűlési biztos úr az alkotmány- és igazságügyi bizottság előtti szóbeli kiegészítéssel - amely főleg a jövőben elvégzendő fontos feladatokra összpontosított - tette még teljesebbé a beszámolót számomra.

A beszámolók célja általában egy eltelt időszakról mérleget készíteni, visszatekinteni a korábban kitűzött célok megvalósítására, továbbá meghatározni az elkövetkezendő időszak feladatait. A jelen beszámolóból fontos információkhoz jutottunk a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről, így a beszámoló közvetlen segítséget ad országgyűlési képviselői munkánkhoz.

A beszámoló nyolc fejezetben, 39 pontra tagolódva mutatja be a 2000. évben végzett tevékenységet. Az elmúlt évek beszámolóihoz képest a most előttünk lévő beszámoló szerkezetileg egy kissé tágasabb, tartalmilag újabb elemet is tartalmaz. Úgy láttam, hogy a beszámoló súlypontját most is a megoldásra váró problémák képezik. Ilyen például a kisebbségi oktatás, a magyarországi kisebbségi joganyag átfogó felülvizsgálata, ezen belül a diszkrimináció tilalma, a kisebbségek parlamenti képviselete.

Elnézést kérek, hogy egy kicsit visszakanyarodom a '99. évi beszámolóhoz, de úgy érzem, ezt emlékeztetőül meg kell tennem. A hivatkozott beszámoló 87. oldalán található V. fejezet "A kisebbségek országgyűlési képviselete" címet viseli, és összegezve a kérdés fontosságát, rögzíti, hogy a parlamenti képviselet szabályainak kidolgozása a magyar kisebbségi jog legsürgetőbb megoldásra váró feladata, úgy, ahogy ezt már az előttem szóló Godó képviselőtársam is megemlítette.

Úgy gondolom - bár tévedjek -, kevés a remény arra, hogy a 2002-es választások előtt a Fidesz-kormány megoldja ezt a fontos kérdést. De hasonló a helyzet a kisebbségi joganyag átfogó felülvizsgálatával kapcsolatban is. Pillanatnyilag tehát úgy látszik, hogy a létrehozott ad hoc bizottság a kisebbségi ombudsman szakmai segítsége és az ügy melletti igyekezete ellenére sem tudott eredményes munkát végezni, hiszen nem került a Ház elé a kisebbségi törvény tervezete.

Minden tiszteletet megérdemel a kisebbségi országgyűlési biztos úr és munkatársainak igyekezete, hiszen a most tárgyalásban lévő beszámoló függelékében ismét több kész normaszöveggel áll készen a törvényhozói munkát szakmailag segíteni. Így találkozhatunk a függelékben a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni fellépésről és az egyenlő bánásmód biztosításáról, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény módosításáról, valamint a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításáról szóló javaslatokkal.

Továbbá új elemként megjelenően olyan - ahogy a beszámoló nevezi - valódi jogalkotási javaslatokat tartalmaz, szintén normaszövegszerűen megfogalmazva, mint például a Btk.-módosítás, a szabálysértési törvény, valamint az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendelet módosítása. Ezek a javaslatok az egyes konkrét ügyek tapasztalatai és nem utolsósorban az uniós direktívák hazai viszonyokra történő adaptálása eredményeképpen születtek meg.

Mint a törvényhozás tagjai, tisztelt Országgyűlés, azt hiszem, csak az elismerés és a köszönet hangján szólhatunk a kisebbségi biztos úr és munkatársai törekvéséről. Kívánom, hogy fáradságos munkájuk a törvényhozás területén mielőbb vezessen eredményre.

A továbbiakban a beszámoló azon részeivel foglalkozom, amelyek az alkotmány, illetve a kisebbségi törvény diszkriminációtilalmával, pontosabban az úgynevezett etnikai diszkriminációval kapcsolatosak.

(16.10)

Sajnos évről évre találkozunk a beszámolókban olyan esetekkel, amelyek a diszkriminációtilalmi alkotmányos rendelkezésekbe ütköznek. Sajnos létezik még Magyarországon az etnikai diszkrimináció, még akkor is, ha a beszámoló által rögzített megállapítás szerint a bejelentett panaszokból nem is lehet arra következtetni, hogy bármely kisebbségi népcsoport ellen állami, hatósági szinten folytatott vagy támogatott üldöztetés, zaklatás folyna. A beszámoló megállapítása szerint - és ezen megállapítás példák sokaságán alapszik - a diszkrimináció kétségtelenül létező társadalmi probléma ma Magyarországon. A kisebbségi biztos legfőbb feladata az etnikai diszkrimináció bármilyen formájának feltárása, és amennyiben az lehetséges, a jogsértés jellegéhez igazodóan annak orvoslása.

A beszámolóban megírt néhány büntetőjogi példa igen tanulságos, bemutatja, hogy a kisebbségi ombudsman érdemben fel tud lépni a tudomására jutott jogsértések orvoslása érdekében. Örvendetes, hogy munkája során általában konstruktív munkakapcsolatot alakított ki az ügyészséggel, ezért szerepe nem korlátozódik a feljelentések automatikus megtételére, hanem módot talál az adott üggyel kapcsolatos álláspontja részletes kifejtésére is. A kisebbségi biztos és az általa irányított kollektíva kitartó, alapos szakmai munkáját mutatja be a beszámoló a néhány büntetőjogi példa között felhozott azon eset kapcsán, amikor is a panasz egy tanárnőnek tanóra keretében folytatott, cigány kisebbséghez tartozó tanulókkal szembeni viselkedését kifogásolta.

A beszámoló külön pontban foglalkozik a büntetés-végrehajtás során tapasztalható hátrányos megkülönböztetés eseteivel, és ezzel együtt betekintést kapunk a mai magyarországi büntetés-végrehajtási viszonyokról is. A beszámoló a kérdés bonyolultságát taglalja, és a főbb problémákat az alábbiak szerint tárja fel. A társadalom, a közjó érdekében az állam a szabadságunkat szabályozhatja, korlátozhatja, és ezt a fenti érdekek érvényesülésének mértékéig köteles is megtenni. Az állampolgári jogok büntetés végrehajtása céljából történő korlátozása szigorúan csakis olyan mértékben történhet, amilyen mértékben a törvények rendelkezései ezt lehetővé teszik. Az alapvető állampolgári jogok nem korlátozhatók, amennyiben azok nem ellentétesek a büntetés céljával.

A beszámolóból megtudhatjuk, hogy a büntetés-végrehajtási jog területéről származó panaszok többsége a fogva tartás körülményeit, a családdal való kapcsolattartás nehézségeit vagy lehetetlenségét, a lakóhelytől való nagy távolságot, a munkalehetőség hiányát sérelmezi. Ombudsmani kezdeményezésre a katonai főügyész hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást egy bv-intézet őre ellen, mert a panaszos állítása szerint tettleg bántalmazták. Igen sajnálatos lenne, ha a gyanú beigazolódna; érdeklődéssel várom az eljárás eredményét. Sikeres volt több esetben a kisebbségi ombudsman eljárása a bv-kódex 24. §-a rendelkezésének alkalmazása vonatkozásában is. A törvény rendelkezését alkalmazva került a panaszos a lakóhelyéhez közelebb fekvő bv-intézetbe.

A beszámoló igen fontos témaként és egyben problémaként veti fel az elítéltek munkához való jogának érvényesülését, illetve érvényesíthetőségét, leszögezi, hogy a munkához való jog az ítélet végrehajtása során sem korlátozható. A már hivatkozott törvény szerint az elítélt állampolgári jogai közül a munkához való jog átmenetileg, a munkába állítását akadályozó ok fennálltáig szünetel. Sajnos a munkanélküliség a bv-intézeten belül is komoly gondot okoz; úgy gondolom, ez közvetve kihat a szabadságvesztés büntetés céljának megvalósíthatóságára is. E témakörben leszögezhetjük: a törvényi rendelkezések érvényesülését nagymértékben befolyásolhatják olyan körülmények, mint az ismert börtönviszonyok, a munkalehetőség hiánya.

A beszámoló valamennyi részletével nyilvánvalóan nem foglalkozhatom, de azokat is megismertem, ezért nyugodt szívvel állíthatom, hogy a beszámoló valós képet ad a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának és hivatalának munkájáról. Úgy gondoljuk, a közel hatéves ombudsmani tevékenység egyértelmű választ ad mindazoknak, akik megkérdőjelezik az intézmény létjogosultságát, továbbá bizonyíték arra, hogy a kisebbségi ombudsman személye továbbra is alkalmas e fontos tisztség ellátására.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu