DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Most, túl a vita hevén, azt hiszem, azt kell mondani, hogy sokszor egy nyelven, de mégis két nyelven beszéltünk képviselőtársaimmal, és tulajdonképpen annyi gondolat gyűlt fel bennem, hogy azokat a gondolatokat, amelyeket leírtam, szépen összehajtogatom és a belső zsebembe teszem, mert zömét képviselőtársaim már az előzetes hozzászólásaikban elmondták, és igyekszem a saját gondolataimat, azokat, amelyek a vita során gerjesztődtek, indukálódtak, összefoglalva ebben a tíz percben elmondani.

Felvetődött a kérdés, hogy kell-e egyáltalán új törvény, egyáltalán végre lehet-e hajtani, nem lehetett-e volna beépíteni egyéb törvényekbe, reklámtörvénybe, s a többi, s a többi. Én úgy érzem, hogy itt egy nagyon jó folyamat indult meg azzal, hogy igaz, csak a használatáról, a nyelv használatáról szóló törvény alkotódik meg, és nem a védelméről, de ha játszunk a szavakkal, akkor úgy érzem, hogy a használatáról szóló törvény is a nyelv védelmében, a magyar nyelv védelmében fog megalkotódni. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk, hogy a magyar nemzeti azonosságunk egyik legfőbb kifejező eszköze, a magyar népnek itt a Kárpát-medencében, trianoni határokkal földarabolva a legfontosabb kovásza a magyar nyelv, és amikor ezt a törvényt ilyen hosszú vitával alkotjuk, akkor egy nagyon magasztos nemzeti célt szolgálunk.

(20.20)

A nyelvtörvény, ez a használatról szóló törvény, úgy érzem, csak előszobája, kezdete annak, amit mindannyian vagy nagyon sokan a szívünkben érzünk, és amit esetleg törvénnyel nem lehet megvalósítani. Úgy vélem, ha ennek a törvénynek szellemisége lesz, szellemisége van, akkor ennek a törvénynek a kisugárzása pontosan oda fog hatni, hogy a hétköznapi nyelvben, a médianyelvben és a nyelv minden használatában igyekezni fogunk, hogy az idegen szavak használatától mérsékeljük magunkat, és miután igen bő a magyar szókincs - Tímár György képviselőtársam említette, hogy mintegy egymillióra becsülhető a magyar szókincs -, azt hiszem, ebben bőven találunk olyat, amivel a magyar nyelvet használva kifejezhetjük magunkat.

Történelmünket végignézve, természetesen a Kárpát-medencébe való idevándorlásunk során is millió hatás érte - akár Levédia, akár Etelköz, akár itt a Kárpát-medencében megtelepedve -, és az elmúlt évezred során igen huzatosnak minősült ez a Kárpát-medence, tehát természetes az, hogy a magyar nyelv idegen hatással kapcsolódik, idegen hatások hatnak rá. Az elmúlt évtizedekben, egy emberöltővel ezelőtt még főleg a német hatás volt érzékelhető, és jelenleg - valószínűleg a globalizálódás felgyorsulása miatt - egyre inkább az angol nyelv hatása érvényesül.

Úgy érzem, a nyelvi határok, amelyeket nem lehet szűken behatárolni, mindenféleképpen arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ezzel a témakörrel foglalkozni kell. A törvényjavaslat használható a reklámfeliratok, üzletfeliratok és egyéb közcélra szóló szövegrészek esetében, az idegen nyelvi környezettől, az idegen szavak használatától óv, illetve nagyon pozitív ebben a törvényben, hogy nem tilt, hanem kötelezővé teszi, hogy az idegen kifejezések mellett a magyar kifejezések megjelenjenek. Úgy érzem, az én személyemnek, aki a választókörzetéből eredően kimondottan vidéki térséget, kimondottan egyszerű népréteget képvisel, fokozottan óvnia kell és fokozottan szólnia kell az érdekükben, amikor - ahogy az államtitkár úr is említette - az idős néni bemegy a városba, és már a sok idegen felirat között nem bír eligazodni. Ez valóban elsősorban a nagyvárosokra, a fővárosra, illetve az idegenforgalmi, turisztikai, potenciális vendéglátóhelyeinkre, turisztikai kirándulóhelyeinkre vonatkozik. Természetes, hogy ezekben az esetekben a reklámhordozók az üzleti érdekük miatt kénytelenek az idegen feliratot használni. Azt hiszem, ez a szabályozás nagyon finom, miután nem tilt, hanem kötelezővé teszi a magyar megfelelőjét is.

Ha a törvénytervezet szellemiségében továbbmennénk - itt már tulajdonképpen az én gondolatom szabadon szárnyal -, akkor azt kell mondani, hogy ennek első lépcsőnek kell lennie, ez rávilágít, reflektorszerűen, fénycsóvaszerűen ráirányítja a figyelmünket arra, hogy ezzel a témakörrel foglalkozni kell, de azt hiszem, ezen kívül nagyon sok teendőnk lenne. Ivanics István képviselőtársam említette, hogy az 1988-as gazdasági vállalkozások indításánál ez bizony nem volt leszabályozva, és nagyon sok olyan idegen hangzású cégnév, kft.-, bt.- és a többi név keletkezett, amelynek megfejtése a magyar fül számára, a csak magyar nyelvet ismerők számára szinte lehetetlen. Azt hiszem, hosszú távon azon is gondolkodni kellene, hogy egy bizonyos határidőtől a cégnevek igenis magyaros hangzásúak, magyar elnevezésűek legyenek.

Van egy olyan szakasz, van egy olyan szegmens, amelyet a törvénytervezet nem érint, mert nem érinthet, de azt hiszem, az általános vitában ezt elmondhatom. Nevezetesen: a Magyarországon használatos utónevek széles skálájáról van szó. Azt hiszem - Tímár György képviselőtársamra visszautalok -, a magyar nyelv van szókincsében olyan bő, másrészt az eredendően magyar utónevek skálája van olyan széles, hogy elsősorban abból kellene választani nevet az újszülött gyermekeinknek, és nem olyan idegen hangzású neveket, amelyeknél esetleg gondolkozni kell, hogy ugyan mit is jelent, egyáltalán milyen nemet is takar ez az elnevezés. Ezt így szabályozni szerintem nehéz, de ha a törvény szellemisége él, akkor mindenféleképpen visszautal erre.

A végrehajtásra térve, nagyon sokan felvetették, hogy hogyan végrehajtható. Szerintem az intézményi rendszere ennek megvan, mind a fogyasztóvédelmi felügyelőség, mind a jegyzői feladat, mind a kereskedelmi felügyelőség - természetesen a hatóság az egyik oldala. Azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha mindannyian nyitott szemmel, nyitott füllel járunk, és mindig felhívjuk a figyelmet arra, ami helytelen, ami rosszul hangzik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a törvény az általános vita, illetve a részletes vita után megalkotódik, akkor úgy érzem, már nem éltünk hiába, és szabadjon azt mondani, hogy egy polgári kormány egy parlamenti ciklus alatt egyetlenegy törvénytervezetet a magyar nyelv ügyének szán. Nagyon sok egyéb fontos törvényt is hozott már és valószínűleg még fog hozni, de higgyék el - legalábbis az én szívem, érzésem szerint -, ez teljesen egyenrangú a többi törvényünkkel, ugyanolyan fontosságú, mert ahhoz, hogy jól érezzük magunkat itt a Kárpát-medencében és hosszú távon jól érezhessük magunkat, és a gyermekinknek, utódainknak legyen mit átadni, az nemcsak anyagi javakban, nemcsak tárgyakban testesülve mérhető, hanem bizony ezekben a dolgokban is.

Visszautalva a globalizáció veszélyére, ha a meginduló többnyelvűségben - tudjuk azt, hogy az európai polgár legalább két vagy három nyelvet beszél - igyekszünk azon lenni, hogy megtartsuk a magyarságunkat, és az Európai Unió olvasztótégelyében nem veszünk el, akkor véleményem szerint ebben a 2-2,5 órás vitában nem töltöttük feleslegesen az időnket.

Végezetül szabadjon azt mondani, hogy én ezt a törvénytervezetet rendkívül jónak tartom, rendkívül időszerűnek tartom, de csupán egy alapnak, amely lehetőséget ad arra, hogy a következő ciklusban vagy a következő ciklusokban ezt továbbépítsék.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu