UGHY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy rögtön az elején a felszólalásomat egy nemzetközi kitekintéssel kezdjem. A példákat Európa és a világ néhány nagyvárosából gyűjtöttem össze, Berlinből, Münchenből, Párizsból és Francia Kanadából, Québecből. Ezek között a városok között vannak olyanok, amelyek a globalizáció élharcosai, mint például Berlin, de vannak közöttük olyanok is, amelyek kényes gonddal őrzik nemzeti azonosságtudatuk egyik legfontosabb ismérvét, a nemzeti nyelvet, az anyanyelvet. Mert bizony képviselőtársaim, hiába keresnék önök a jól ismert angol ruhamárkák egész portált betöltő angol neveit, mondjuk, Münchenben, vagy a hamburgeréről ismertté vált gyorsétterem-hálózat boltját nálunk ismertté vált neve alapján, mondjuk, Montreálban, az adott ország nyelvének ismerete hiányában valószínűleg csak a megszokott színek és a hasonló embléma lesz az egyetlen elem, ami alapján ráakadhatnának.

Ezek után tisztelt képviselőtársaim, egy budapesti vagy egy képzeletbeli Balaton-parti sétára szeretném önöket invitálni. Ha a Nagykörúton elindulunk egészen közel innen, a Margithíd pesti hídfőjétől az Oktogon irányába, és minden egyes olyan kirakatot igyekeznénk feljegyezni, ahol legalább ugyanakkora mértékben magyar nyelven van felírva az üzlet neve és tevékenységi köre, mint idegen nyelven, mondjuk, angolul, akkor bizony az irka, amit magunkkal vinnénk, azt hiszem, félig sem telne meg. De azt gondolom, a helyzet akkor sem lenne sokkal jobb, ha legnagyobb tavunk környékén tartanánk egy nyelvőrsétát: igen széles tárházával találkozhatnánk a német nyelv arra vonatkozó részeivel, hogy hol található üres szoba, milyen töltelékkel lehet kérni a palacsintát és mennyibe kerül a sült hal.

Tisztelt képviselőtársaim, ez elszomorító. Elszomorító többek között azért, mert a magyar lakosság mintegy négyötöd része nem beszél idegen nyelven, és szerintem a nyelvtanulás didaktikáját nézve nem is helyes, ha az "apartman frei" vagy "jeans wear" vagy "steak house" vagy "aquafresh multiaction whitening" kifejezések bemagolásával jelentkeznének, mondjuk, angol vagy német nyelvvizsgára.

(18.40)

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/4899. számú törvényjavaslat pont azzal a céllal született, hogy a fenti anolá... anomáliákat megpróbálja megszüntetni - látják, én sem tudom kimondani azt a szót, ami nem egészen magyar. Tehát akkor inkább azt mondom, hogy nem az anomáliákat, hanem a visszásságokat próbálja megszüntetni. (Bauer Tamás: Bizony!) Első két bekezdésében arról rendelkezik a törvény, hogy a gazdasági reklámoknak és az üzleti feliratoknak milyen nyelvi követelményeknek kell megfelelniük. Eszerint minden magyar nyelven kiadott sajtótermékben, a televízió- és rádióműsorban a reklámoknak - ide értve a jelmondatokat is, szlogeneket is - magyarnak kell lennie. Az üzleteken pedig a felirat legalább olyan nagyságban magyarul is ki kell legyen írva, mind amilyen mértékben idegen nyelven is van.

A 3. §-ában arról rendelkezik a törvény, hogy az információt szolgáltató, nyújtó tábláknak - függetlenül attól, hogy magán- vagy közterületen vannak - kötelességük az idegen nyelv mellett magyarul is tájékoztatást nyújtaniuk. Azt gondolom, joggal tehetjük fel a kérdést, és ellenzéki oldalon bizony joggal is teszik fel a kérdést, hogy mi szükség van ilyen nyelvőrtörvényre a globalizálódó világban, egyáltalán mi szükség van ilyen típusú törvényekre, illetve hogy van-e hasonló szabályozás máshol Európában vagy a világon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bevezetőmben említett, a mienkénél sokkal kedvezőbb helyzet Franciaországban vagy Kanadában, vagy Németországban nemcsak a belső késztetésre, a társadalom egészséges önvédelmi reflexének következtében alakult ki, hanem az ott elfogadott törvényeknek is köszönhetően. Nézzük, hogy miket is tartalmaznak és mire is terjednek ki ezek a nyelvtörvények! Létezik egy nyelvtörvény, amelyet a Cseh Köztársaság Országgyűlése fogadott el 1999-ben a Cseh Köztársaság nyelvéről. Ez alapvetően egy olyan keret jellegű törvény, amely a cseh nyelv védelmét és elsőbbségét fekteti le a Cseh Köztársaságban a hivatalos és mindennapi élet minden területén, a közigazgatás, a hatóságok, a hadsereg, a bankok, a belföldi rádió- és televízió-műsorok tekintetében. Ezenkívül - hasonlóan az előttünk fekvő előterjesztéshez - meghatározza azt is, hogy a tömegkommunikációs eszközökben csak cseh nyelven lehetséges reklámokat sugározni. Sokkal szigorúbb egyébként ez a törvény, mint a mostani keretszabályozás.

Nézzünk egy másik törvényt is, az 1994-ben elfogadott, francia nyelv használatáról szóló törvényt, amely Franciaországban igaz. Alapvetően megfogalmazásaiban és céljaiban ez a törvény is a fenti sorba illeszkedik azzal, hogy itt még néhány plusz kiegészítő, tiltó szabályozás is található, amely annak a törvénynek az 5. §-ában szerepel. Eszerint például tilos idegen nyelvű kifejezések vagy fogalmak használata bármely közokiratban akkor, ha erre létezik olyan francia kifejezés vagy fogalom, amelynek értelme azonos. Egy másik érdekesség - és gondoljunk csak a médiatörvény körüli vitákra, micsoda felzúdulás keletkezne, ha hasonlót próbálnánk Magyarországon bevezetni -, hogy Franciaországban minden idegen nyelven megjelent lapnak kötelező egy francia nyelvű összefoglalót tartalmaznia arról, hogy miről szól az újság, miről szól a periodika, akkor is, ha ez tudományos publikáció. Azt gondolom, ez azért is fontos, mert egy nyelv akkor tud hosszú ideig fennmaradni és életszerű lenni, ha a tudományos viták, a tudományos publikációk is anyanyelven jelennek meg, és ez a tudományos anyanyelv védelme érdekében különösen fontos. Ezt többször is hangsúlyozta Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Illetve létezik egy harmadik törvény, a Kanadában 1977-ben elfogadott francia nyelv chartája. Ez egy picit korábban elfogadott nyelvtörvény, és nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy az észak-amerikai angolszász nyelvtengerben a magányos szigetként elhelyezkedő Québec állam - Kanada egyik szövetségi állama - a francia nyelv használatát hosszú távú védelme érdekében jelölte ki. Ez a magyarázata annak, hogy viszonylag korán elfogadták, és az összes közül ez az, amelyik a legkeményebben védelmezi a frankofon nyelvi érdekeket az angolszásszal szemben. Ezért például nem lehet csak francia nyelvű céget bejegyezni Québecben, reklám- és információs tábla esetében nem elégszik meg azzal, hogy legalább ugyanakkora legyen, hanem nagyobbnak és jobban láthatónak kell lennie a franciának, sokkal hangsúlyosabb megjelenésűnek, sőt már 1977-ben megkövetelte azt, hogy azoknak a szoftvereknek, amelyek Québecben megjelennek, francia nyelvű változattal is rendelkezniük kell, tehát azok a számítógépes programok csak úgy jelenhetnek meg Québecben, ha létezik francia nyelvű verziójuk is.

Azt hiszem, a fenti példák jól mutatják, hogy a magyar szabályozás viszonylag jól illeszkedik egy nemzetközi trendbe, amelyhez elsősorban azok az országok csatlakoznak, amelyek szeretnék nemzeti nyelvüket mint azonosságtudatuk legfontosabb elemét megőrizni. Azonban az is feltűnő, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat eléggé visszafogott a fenti példákhoz viszonyítva. Nem követel nagyobb magyar kiírást az idegen nyelvűnél, nem kívánja az idegen nyelvű kiadványoktól, hogy Magyarországon magyar összefoglalóval jelenjenek meg, és még sorolhatnám azokat a szabályokat, amelyek alapján puhábbnak tekinthető akár a cseh, akár a francia társánál.

Azonban szeretném néhány problémára is felhívni a figyelmet, ami módosítást igényel az eredeti javaslathoz képest. Ilyen a törvény életbe léptetésének ideje. Frakciónk úgy látja, hogy felesleges többletkiadásba hajszoljuk bele a kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységek tulajdonosait azzal, ha túl rövid határidőn belül követeljük meg tőlük a reklámtáblák lecserélését, ezért egy hosszabb idejű átmeneti időszakot szeretnénk javasolni, illetve külön szeretnénk olyan módosító javaslatokkal élni, amelyek a törvény felelősségi körére vonatkoznak, mert számunkra egyelőre nem világos, hogy ki a felelős. Ugyanaz a felelősségi kör, mint a reklámtörvény esetében, tehát ugyanazokat lehet szankcionálni, mint a gazdasági reklámról szóló törvény esetében, vagy mások lépnek be. Illetve a törvényben többször előfordul egy olyan szó vagy kifejezés, amit én magam nem értek, de a szakemberek sem. Ez az úgynevezett "vezérszó" kifejezés. Ha ehhez tudna valaki segítséget nyújtani, azt szívesen venném. Ennek következtében a törvényjavaslathoz több módosítást fogunk benyújtani.

Végül szeretném a tisztelt Háznak a törvényjavaslatot Babits Mihály egyik esszéjével ajánlani. Ez az esszé a magyar nyelvről szól, a nyelvről szól általában, és 1909-ben írta Babits Mihály a fogarasi gimnázium évkönyvébe, diákjainak szóló ajánlással. A következőképpen szól:

"Gondolkodni és beszélni voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető el beszéd nélkül, és megfordítva. Logosz, ez a görög szó észt jelent, észt és szót, s ész és szó nem különböző dolgok. A gondolat hangtalan beszéd, s a szó a megtestesült gondolat, így a nyelvkincs egyúttal gondolatkincs. Akinek több szava van, több ismerete van, sőt mivel a rokon értelmű szavak soha nem egyértelműek, akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla. Mikor a rokon értelmű szavakat gyűjtöd, képzeteidet sokasítod, szellemedet, lelked világát népesíted. Így van a szólamokkal is. A szólam átöröklött, megcsontosodott gondolatkapcsolás. Kincs, kincses örökség, melyet apáidtól örököltél, s mellyel apáid gondolkodásmódját örökölted. Örököse vagy őseid szellemi kincsének, s rajtad a sor megőrizni őket. Ne add el idegenért, idegen szólamokért, melyek idegen gondolkodás tükrei. Ismerd meg ugyan az idegen gondolkodást is, tanulj idegen nyelveket, és a magadét is jobban fogod érteni. De csak a magadén gondolkodjál, ha azt nem akarod, hogy a gondolkodásod roskatag legyen, mint a felemás kövekből épített ház." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és elnézést, hogy túlléptem az időt - Babits Mihály nevében is. (Taps.)

Forrás: parlament.hu