BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A zárszámadás vitájában már a délelőtt folyamán előkerült ugyanez a kérdés. Akkor is elmondtam - és ezt a véleményemet most sem tudom megváltoztatni -, hogy azt hiszem, eredendően ott kereshetők a gondok alapjai, amikor a magánnyugdíjpénztárak létrejöttek. A létrejöttüket nem előzte meg egy alapos elemzés, ami a magyar piacra vonatkozott, és - amit Szűcs Lajos képviselőtársam is elmondott - azóta azok a magánnyugdíjpénztárak, akik nem tudtak megfelelő számú tagságot toborozni, el is tűntek a piacról. Nagy pénztárakkal beszéltem erről a kérdésről. Ők egyértelműen azt mondták, hogy a kicsiknek létjogosultsága már abban a pillanatban sem volt, amikor létrejöttek. Ők megpróbálják a piacot úgy-ahogy lefedni, és a nagyok egymás között valamilyen megállapodással vagy valamilyen piacmegosztással biztosítani azt, hogy saját maguk fent tudjanak maradnak.

Azt tartom ennél nagyobb problémának, hogy az akkori gondokat... - ami a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer reformjához kellett volna és ahhoz, hogy az állami nyugdíj-finanszírozás is átlátható legyen, és az az igény, ami jogosan merült fel a polgárokban, hogy lássák: az ő befizetéseik, amelyek hosszú évek munkájával keletkeztek, vajon hova kerülnek. Az a negatív érzés a rendszerváltozás előtti időszakból származott, amikor is az állam - akkor még állampárt, így is mondhatjuk, hiszen abban az időben még egybeesett a kettő - egyszerűen fogta és elköltötte ezt a pénzt, felhasználta más célokra, és így kiürült a nyugdíjkassza. Tehát egy megfelelő bizalmatlanság volt, amit megnyugtató módon lehetett volna rendezni akkor, ha megindul az a reform, amit most ez a polgári kormány felvállalt magára.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu