DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a héten a keddi ülésnapon, az azonnali kérdések és válaszok órájában kérdést intéztem Varga Mihály pénzügyminiszter úrhoz a zárszámadási törvényjavaslat 28. §-a kapcsán, amely a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény módosítását foglalja magában. Ezelőtt néhány perccel a MIÉP-frakció álláspontját ismertettem a sajtó nyilvánossága előtt, most pedig részletesebben - a parlament nyilvánosságát fölhasználva - szeretnék amellett érvelni, hogy a zárszámadási törvényjavaslat szerencsejátékok szervezéséről szóló passzusai kerüljenek elhagyásra, maradjanak ki a zárszámadási törvényjavaslatból.

A kormány által beterjesztett módosításnak egyik lényeges eleme lenne, hogy a magyar vállalkozók által nem teljesíthető pénzügyi feltételekhez kötötten lehetővé tenné a kaszinókhoz hasonlóan a hálózatba kötött, rendkívül nagy nyereményt biztosító pénznyerő automaták működtetését. Az úgynevezett on-line rendszerű, hálózatba kötött pénznyerő automata üzemeltetésének feltételeként a tervezetben meghatározottak feltűnően egybeesnek a Szerencsejáték Rt. elképzeléseivel. A Szerencsejáték Rt., amely piacvezető ebben a tevékenységi körben, kizárólagosságot élvez bizonyos területeken, részben meghatározó szerepet játszik a játékszervezés más területein is. Gyakorlatilag a pénznyerő automata üzemeltetése az egyetlen terület, ahol a Szerencsejáték Rt. a nagyvállalati struktúrájából fakadóan nem tudott annyira elmélyülni a piacon. Való igaz, hogy nem tudott, hiszen ez a piaci szegmens alapvetően kis- és középvállalkozásokhoz kötött.

Tudomásom szerint a lóversenyfogadás évtizedek óta tartó agóniáját a kormányzat ugyancsak a Szerencsejáték Rt. bevonásával kívánja elérni, illetve ennek a törvényjavaslatnak a megvalósítása által keresztülvinni. A Szerencsejáték Rt. feladata lenne e körben nívós kivitelű, új fogadóiroda-hálózat kiépítése az ország legforgalmasabb pontjain, ahol a törvény által meghatározott kedvező feltételek mellett nagyméretű projektoros kivetítésű, itthonról és külföldről egyaránt közvetített lóversenyre, valamint egyéb más eseményekre, illetve eredményekre lehetne a helyszínen fogadásokat kötni. A Szerencsejáték Rt. vezetése vállalná ezt a feladatot, nagyon helyes, hogy ilyenre törekszik, hiszen a hazai lóversenysport felpezsdítését hozhatná, ha a Szerencsejáték Rt. ebbe a tevékenységbe bekapcsolódna. Azonban a kormányzat részéről azt a szándékot nagyon nehezményezzük, hogy a tevékenységi folyamatba bekapcsolásra kerülnének külföldi befektetők is. Egy görög üzleti csoporttal, az Intralottal folynak tárgyalások a tudomásunk szerint, és ez a gyakorlat, ha ez megtörténne, a szerencsejáték-piacot alapvetően felborítaná. Ugyanakkor ez ellentétes is volna a kormányzat eddigi törekvéseivel és az európai uniós trendekkel is, hiszen a szerencsejátékok hazárdsági fokának a növelését jelentené és tevékenységi körének a nagymértékű kiszélesítését.

A hazai kis- és középvállalkozói kör védelme érdekében... - akik szerencsejáték-automatákat üzemeltetnek, többnyire ezek kis családi vállalkozások, bt.-k, kft.-k, egy-két gépet üzemeltetnek - hátrányosan érintené őket, hiszen a hazai vállalkozások csak kis nyereményt biztosító pénznyerő automatákat üzemeltethetnek, szemben a hálózatba kötött rendszerű automaták üzemeltetőjével, aki a nyeremény nagyságát tetszőlegesen állapíthatja meg, ezáltal a magyar vállalkozók forgalma drasztikuson csökkenni fog. Jelenleg a vendéglátóhelyeken egy játék alkalmával a bedobott összeg maximum huszonötszörösét, a játéktermekben a kétszázszorosát lehet nyerni, míg a tervezett, hálózatba kötött pénznyerő automatáknál a nyeremény akár tízezerszeres is lehet, tehát a hazárdsági fok ilyen jelentősen megnövekedik, ha a törvényjavaslat, ne adj' isten, elfogadást nyerne.

(11.10)

A jackpot a hazárdság elemének a hétköznapok színterére való kivitele. Ismert mindenki számára a lottó halmozott nyereményei nyomán kibontakozó játékőrület. Figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a jackpot rendszerű üzemeltetést csak a szerencsejáték-turizmusra épülő városokban, régiókban lehetséges üzemeltetni, mert ezek a központok az átmenő forgalomra épülnek, és nem teszik tönkre egy-egy helyi közösség fizetőképességét a rendkívül magas nyereményígéretek folytán.

A játéktermekben lehetségessé válik más tevékenységi körbe tartozó szolgáltatás nyújtása, ami sérti a vállalkozói verseny semlegességét, mivel a magyar vállalkozóknak a jogszabályok erre nem adnak lehetőséget. Ha az állam szervezi meg ezen játéktípus lebonyolítását, szinte bizonyos, hogy olyan külföldi partnerrel valósítja meg, amely nem adja állami tulajdonba a jackpot rendszerű üzemeltetés technikai eszközeit, hanem ezen eszközök bérbeadása révén a rendszer által megtermelt nyereséget kivonhatják, ezáltal az adófizetők pénzén a sok milliárd forintos járulékos beruházások gyakorlatilag bármely pillanatban elértéktelenedhetnek.

A keletkező profit nem marad az ország pénzügyi vérkeringésében, ami a szerencsejátékban teljesen szokatlan gyakorlat. Minden ország, tisztelt képviselőtársaim, igyekszik a szerencsejáték-piacát az országon belül tartani. Az alapvetően külföldi vállalkozásra épített üzleti elképzelés - különösen az említett feltételek mellett - a működtetés során bármikor meghiúsulhat, ha a külföldi tőke számára az üzemeltetés nem eredményezi a kívánt profitot, vagy esetleg nem mutatkozik célszerűnek a csúcsnyeremény kifizetése a jogosultak részére. Ennek kapcsán elég, ha csak az Ausztria-lottóra, illetve a spanyolok által üzemeltetett bingótermekre gondolunk.

A kormány korábban nem tervezte a szerencsejáték körének bővítését - ez is egyébként a 28. § nem idevalóságára mutat -, most pedig hirtelen bekerült a zárszámadási törvénybe. Az, hogy a külföldi partner is felmerült a rendszer kiépítésénél, ellentétes a Széchenyi-tervben megfogalmazott kormánypárti törekvésekkel. A kibontakozó magyar ipari gyártókapacitás szerves fejlődését megrendelések hiányában hátráltatják. Ilyen rendszer kifejlesztésére a magyar szoftverfejlesztők is képesek lennének, amennyiben követendő cél a szerencsejáték kiszélesítése.

A pénzügyminiszter úr, amikor az expozéját mondta a zárszámadási törvényben, a gyorsjátékok engedélyezéséről is beszélt, ami a szakmai ismeretek szerint ezenkívül egy új szerencsejátékfajtát is jelenthet. Ez egyébként sem Nyugaton, sem Kelet-európában nem működik, és nagyon komoly hazárdsági foka miatt szintén csak a szerencsejáték-turizmusra épülő helyeken van létjogosultsága.

A Magyar Igazság és Élet Pártja részéről úgy gondoljuk, hogy a jelenleg engedélyezett mintegy 35 ezer pénznyerő automata kétharmadát üzemeltető belföldi hazai vállalkozók érdekeit kell képviseljük. A '95-ös törvénymódosítás óta ugyanis egy dinamikus fejlődésen, túlnyomórészt a magyar vállalkozók körében elért fejlődésen ment keresztül a szerencsejáték-piac. Ebbe természetesen mind a Szerencsejáték Rt. a maga impozáns eredményeivel, mind pedig a kis- és középvállalkozói szektor, az automatákat üzemeltető szerencsejáték-kisvállalkozások is benne vannak.

Milyen szerencsés volna, ha ez a tendencia, a Szerencsejáték Rt. állami kezekben tartva, és a kis-, középvállalkozások, az egy-két gépet üzemeltető egyéni vállalkozások egymást erősítve működhetnének tovább, és maga a szerencsejáték-monopólium vagy koncesszió - mindenesetre egy jól jövedelmező tevékenység - keretei országon belül maradhatnának. A pénznyerő automata üzemeltetése a vendéglátóiparban tevékenykedő mintegy 18 ezer vállalkozásnak így a továbbiakban is biztos megélhetést adhatna, adókat fizethetnének megfelelőképpen a központi költségvetésbe, és a Szerencsejáték Rt. mint állami cég is így tovább tudna működni megfelelő keretek között.

Kérem szépen, úgy gondoljuk, és ezt nagyon ajánljuk a kormánynak megfontolásra, főleg a választások előtt, hogy ezen az érzékeny piacon, a szerencsejáték-piacon ilyen hirtelen, megfelelő hatástanulmányok elkészítése nélkül, a várható helyzet felmérése nélkül ne avatkozzon be. A hazai üzemeltetés egyébként a mai jogi környezetben többnyire rendezett, a vállalkozók játékadó-fizetését évek óta 99 százalékos teljesítési szinten realizálják.

A magunk részéről tehát a T/4955. számú törvényjavaslatnak a gyorsjátékok mint új játékszervezési fajták és az on-line hálózatba kötött pénznyerő automatáknak mint új szerencsejáték-típusnak a bevezetését, főleg külföldi tulajdonosi háttérrel, képviselőtársaim, a MIÉP nem javasolja. Nem világos előttünk az sem, hogy miért van szükség a lóversenyfogadás bevezetéséhez úgynevezett gyorsjátékot is telepíteni. A lóversenyfogadás megszervezése a nemzetközi futamok közvetítésével nyereséges lehet, ehhez nincsen szükség egy ilyen árukapcsolásra.

A MIÉP véleménye szerint nincsen szükség olyan nemzetközi hálózatba kötött gyorsjáték bevezetésére, amelynek szervezetét, szerverét és funkcionális működését a hazai szerencsejáték-felügyelet csak részben tudja ellenőrizni. De arra sem volna szükség véleményünk szerint, hogy csupán Magyarországon működő és napi játékot, illetve nyerést biztosító országos játékrendszer épüljön ki. Hamisak azok az érvelések, amelyek azzal támasztják alá az új játékok bevezetését, hogy a magyarok még mindig kevesebbet költenek szerencsejátékokra fizetésük arányában, mint az EU-átlag. Reméljük, hogy ez még sokáig így is lesz.

Egy nemzeti radikális párt - hát azért ne essünk át a ló túlsó oldalára -, a nemzeti radikális párt, a MIÉP, azt mondja, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársaim: a szerencsejáték-piacot a maga helyi értékén kell kezelni. Azonban ha ezen a jelenlegi, még ha nem is tökéletes rendszeren változtatunk és beengedjük a görög befektető csoportot vagy beengedünk egy ausztrál-amerikai befektetőt erre a piacra, nincs az a parlament, nincs az a kormány, amely később nekik gátat tudna szabni ebben a tevékenységben.

Végképp nem világos számunkra, hogyan jutott a görög cég a látókörbe, amikor közismert a szakmában, hogy a gyorsjátékok és pénznyerő automaták világában messze az amerikai és az ausztrál cégek bírnak a legjobb szakmai referenciákkal. Görögországban egy cég foglalkozik szerencsejátékoknál is használható technika gyártásával és forgalmazásával, ez az Intralot nevezetű cég. Ez a cég nyerte el furcsa módon a moszkvai lottó gépesítését 1993-ban, majd egy év után csődbe ment ez a rendszer, több milliós, milliárdos kárt, illetve korrupciós botrányt okozva eltűnt az orosz piacról. Említést érdemel, hogy az INTRALOT szállítja a Matávnak azokat a technikai eszközöket is, amelyek az ISDN-vonalak hazai telepítésére szolgálnak, sok esetben a lakosság számos bosszúsága közepette.

Kérem szépen, a MIÉP határozottan ellenzi ezen folyamatoknak a továbbvitelét. Általában nem világos előttünk, hogy miért kell külföldi céget új játékok bevezetésébe és működtetésébe bevonni. Ma nincsen olyan szerencsejáték a világon, aminek a tulajdon-, illetve üzemeltetői jogát eladnák, legfeljebb a technikai támogatást kell a későbbiekben igénybe venni. Az a véleményünk, hogy amit nem akarnak nekünk eladni, az nem is kell. Ráadásul azt is világosan kell látni, hogy ezeknél a játékoknál viszonylag egyszerű informatikai kérdéseket kell megoldani, amivel kapcsolatban Magyarország lehetőségei adottak. Ellenezzük ezeknek a gyorsjátékoknak a bevezetését is, amit a törvényjavaslathoz fűzött 41., 42., 43. módosító indítványok megszüntetni céloznak, mert ellehetetlenítené a túlnyomórészt hazai kézben levő gyorsjátékpiacot is.

Ami azonban a legmeglepőbb ebben a kormányzati törvényjavaslatban, az a nyílt hazai vállalkozásellenessége. Miközben a hazai vállalkozók továbbra is csak alacsonyan limitált nyereséget biztosíthatnak, addig az új játék nyereménye jóval magasabb lehetne, úgyszintén amíg a hazai vállalkozások más tevékenységet nem telepítenek játszóhelyiségeikbe, addig a tervezett módosítás ezt igen szigorúan venné a Szerencsejáték Rt. esetében.

(11.20)

Tehát összegezve, nincs szükség ma Magyarországon napijátékot és még inkább korlátlan nyereménnyel csábító újabb hisztériát bevezetni. Azt javasoljuk, hogy azt az energiát, amit ilyen kétes ügyletekbe fektetne a kormány, fordítsa végre a lóversenyfogadás rendszerének a kiépítésére, ami nem volna több időben, mint egy év, és pénzben sem igen kerülne többe, mint az úgynevezett gyorsjátékokra szánt összeg. Éppen ideje volna már, hogy majd' egy évtizedes tehetetlenkedés után működjön a lóversenyfogadás Magyarországon. Azonban, ha nem sikerül, számot kell vetnünk azzal, hogy a hazai lóversenyzés, versenylótenyésztés Magyarországon elbukik. Tudjuk azt, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt., mind a Lóverseny Kft.-nek, mind az alagi versenypályának nem a legjobb gazdája. Ezt a költségvetési bizottsági ülésen is ezelőtt két héttel kifejtettem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azon túl, hogy a kritikai észrevételeinket megfogalmaztuk, a MIÉP nevében elmondtam ezen speciális kormányzati javaslathoz kapcsolódóan, javaslatot is szeretnék tenni, hogy majd fél év múlva, néhány hónap múlva milyen rendező elvek alapján történjék meg Magyarországon a szerencsejátékok újjászervezése. Lényeges az, hogy akár a Szerencsejáték Rt.-nél, akár az egy-két automatát működtető egyéni vállalkozói körnél az ellenőrzés és az együttműködés teljes körű legyen. Amire utaltam, a hazai többségi tulajdonú állami részvénytársaság és a hazai tulajdonú kisvállalkozói kör közötti együttműködés technikáinak, lehetőségeinek a kidolgozására, számbavételére buzdítanánk inkább a kormányt.

A másik tétel: azt is tisztán kell látni, hogy akár kisüzemi módszerek között, akár nagyüzemi módszerek között, a szerencsejáték-tevékenység jelentős árbevételt és jelentős nyereségtartalmat is takar, ebből fakadóan az adótartalma is magas ezeknek a tevékenységeknek. Nem volna célszerű az, hogy ezen, úgy látható, hogy félig sikerült kormányzati törvénymódosítási szándéknak... - amelyet a parlamenti pártok osztatlan kitöréssel nem fogadnak, hiszen elég, ha csak az MDF-re utalunk, akik a javaslatot beterjesztették, elég, ha a baloldali pártokra célzunk, akik itt ékes szavakkal ellenezték ennek a törvénynek a bevezetését, elég, ha a MIÉP-re, a nemzeti radikalizmus pártjára utalunk, már elsőként a parlamentben most kedden azonnali kérdésként ezt a témát felvetettem; mi azt szeretnénk, ha az itt keletkező magas jövedelmek átláthatóak lennének, tiszták lennének.

Nemzetközi összehasonlítást téve, Törökországban néhány évvel ezelőtt a teljes, szerencsejátékokra vonatkozó állami engedélyezési tevékenységet visszavonták, mert a piac átláthatatlan volt, tehát nem tisztességes pénzek, nyomonkövethetetlen pénzek forogtak a rendszerben. Megkockáztatom azt, hogy egy komoly átfogó törvényjavaslattal, előtte azonban megfelelő kormányzati hatástanulmányokkal ezt a lépést megtenni Magyarországon is, hogy a szakmából az az 1-2 százalékos részarány végképp kikerüljön, és a szerencsejáték-piacról keletkezett pénzekből a fegyverkereskedelem, kábítószer, és más egyéb bizarr, de nem törvényes lehetőségeknek a módjai kimaradjanak.

Tehát összességében, tisztelt államtitkár úr, kedves képviselőtársaim, a javaslatunk az, hogy fontolják meg ennek a 28. §-nak a benntartását a zárszámadási törvényjavaslatban. A gazdasági indokokon túl, ha önök ezt politikailag is mérlegelik, ez a politikai kockázat nem éri meg önöknek, hiszen olyan anyagi, üzleti érdeksérelmeket okoznak, amelyeknek a politikai ódiumát az elkövetkezendő hónapokban, 2002 tavaszán, azt követően is, önöknek kell viselni. Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu