DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Hölgyek és Urak! Így, a vita vége felé elég nehéz az embernek elvonatkoztatni mindattól, ami elhangzott, ezért egy kissé talán keveredni is fog a mondanivalóm, aminek tulajdonképpen a lényege az volna, ami talán a legfontosabbak egyik az országimázs szempontjából; nevezetesen az, hogy ez a társadalom, amelyik, hála istennek, kisebb egységeiben helyi társadalmakba osztódik, településekben él, alakítja saját körzetét, környezetét, ott szeretne jól élni.

De mielőtt erről néhány szót szólnék, hadd utaljak vissza arra az alapvető tényre, amit én nagyon-nagyon fontosnak tartok - itt is kiderült a vitában -, hogy a statisztikákat, a híreket nem igazán, nem tisztességesen halljuk a kormányzati oldalról. Akkor, amikor itt volt még két államtitkár úr, például az európai csatlakozásról és az országjelentésről beszélt, nem azt tartom fontosnak, hogy kinek mi a véleménye arról, hogy mi mit csinálunk, hanem az igazi lényege az, hogy mi történik. Nevezetesen: ebben az országjelentésben le van írva az, hogy a lényeges kérdésekben, ami hosszú, 10-20 évekre meghatározza a társadalom életét - példának okáért a nyugdíjrendszer vagy az egészségügyi rendszer - semmilyen előrelépés nem történt. De ennél sokkal rosszabb az, hogy leírja, hogy az önkormányzati rendszer területén, annak a finanszírozása területén sem történnek meg a szükséges lépések.

Miért fontos ez? Azért fontos, mert az emberek hétköznapi életét alapvetően ez a rendszer irányítja - az önkormányzati rendszer -, amelyikben elmennek, dolgoznak, laknak, iskolába járnak, egészségügyi intézménybe járnak, óvodába járnak, barátkoznak, szórakoznak, kulturálódnak. Ezek az önkormányzatok ma teljesen a végét járják már, kivéve persze azokat, amelyeket külön tervekben a kormányzati oldal külön-külön támogat, teljesen természetes módon.

Mi azt gondoljuk, és a következő rendszernek a szocialisták szempontjából a legfontosabb tennivalója az, hogy mind a gondolkodásmódban, mind a finanszírozásban igenis koncentrálni kell arra, ami az emberek hétköznapi környezetében történik, és azokra kell figyelni, akik befolyással lehetnek erre a közvetlen életre.

Négy alapvető kérdés van, ami ezt az életmódot és az emberek stílusát befolyásolja. Az egyik természetesen az, hogy odatartozónak érezzék magukat, normális identitást érezhessenek a saját környezetükhöz. Ez az egyik legfontosabb. A másik az, hogy a környezet fejlesztése, az infrastruktúra fejlesztése az adott helyen megkaphassa a tisztességes támogatását. A harmadik, hogy az az intézményrendszer szolgáltasson hozzáférési lehetőséget az információhoz, a saját ügyeink befolyásolásához; tehát az információ lehetősége. Nem kevésbé fontos része az, hogy az az oktatási és kulturális intézményrendszer, amely a megújulást biztosítja, ne deficitesen működjön, ne vergődjön, normatív alapon kapja meg azokat a támogatásokat, amelyek a hosszú távú fejlesztését is lehetővé teszik.

Itt annyiban szeretnék csak kapcsolódni ahhoz, amit bölcs képviselőtársam, Juharos Róbert az előbb mondott, hogy szerintem nem tudja, hogy mi történt ebben a városban az elmúlt ötven évben, ha már Budapestről beszélünk, mert itt van a Parlament. Csak két apróságot hadd idézzek, tisztelt Juharos Róbert! Gondolom, hogy ami a második világháború utáni újjáépítés volt, talán valamivel több volt ebben a városban, mint amit most a Fidesz-kormányzat csinált. De ha akár az azt követő időszakról, '56-ról is beszélünk, hogy az újjáépítés folyamatában mi minden történt, de még ha azt követően, esetleg a '89-94 közötti időszakot nézzük, amikor megépült két híd a bevezető autópályaúton, ahol felszámolásra kerültek a kulturális intézmények, az bizony nagyon jelentős, sokkal nagyobb beruházás volt ennél.

Nem presztízsberuházásokra kellene törekedni, hanem tisztességesen támogatni kellene azt a várost, amelyik kifelé bizony a legnagyobb idegenforgalmával a legnagyobb befolyással van arra az imázsra - csúnya szóval -, arra a képre, amit az ország magából bizonyításként ki tud alakítani.

Mi azt gondoljuk és azt javasoljuk, hogy egy új rendnek kell ezen a téren kialakulni. A rendnek két dologra kell alapozódni. Az egyik természetesen a bizalom, az a bizalom, amit ez a kormány teljes mértékben elvesztett már a társadalom előtt. Azt gondolom, ha a budapesti polgárokat meg tetszenek kérdezni erről a fejlesztésről, ott aztán főképpen elvesztette ez a kormány. A másik pedig a biztonság. Én ismerem a budapesti statisztikai felméréseket, amelyek bizony azt mutatják, hogy ma az emberek alapvetően biztonságban szeretnének élni, aminek a döntő része a közbiztonság, természetesen a lakás, a megélhetés és egyéb más biztonsága.

Kissé játékosan azért hadd fejezzem be azzal ezt a rövid hozzászólást, hogy számomra a város, és az, amit mi, szocialisták a városról elképzelünk, azonos azzal, amit az emberekről, egy társadalomról, de akár egy kormányzati munkáról is elképzelünk. Azt szeretnénk, ha ez a város szép, tiszta, elegáns, rendezett, rendes, kulturált, gazdag, önálló, gyarapodó, fejlődő, barátságos, egészséges, jövőt nyitó, nyílt, szervesen fejlődő, gondoskodó, szolidáris és dinamikus város volna.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(13.50)

Forrás: parlament.hu