MOLNÁR JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A 2001. évi költségvetés végrehajtásának áttekintésekor elkerülhetetlen, hogy egy-egy fontos ágazat szempontjából is vizsgáljuk meg a történteket. Én Révész Máriusz képviselő úr után másodikként a hazai közoktatás szemszögéből kívánok néhány gondolatot ezzel kapcsolatban elmondani.

Én sajnos nem látom olyan derűsnek a helyzetet, ahogy azt az előző hozzászólásból hallhattuk, sőt véleményem szerint az iskolák ebben az évben is szegényebbek lettek egy illúzióval. Akik komolyan vették a 2000-ben megalkotott 90 százalékos törvényi garanciát az állami szerepvállalás növeléséről a közoktatásban, azoknak csalódást okozott a kétéves költségvetés, hiszen az hátrányosan módosította a közoktatási törvényt. Szép szavak hangoztak el korábban is a tudásalapú társadalomra való törekvésről. A 2001. évi költségvetés rideg számai azonban másról árulkodtak.

Kiderült, hogy a Fidesz és a kisgazdák uralta kormánytöbbség a saját maga által korábban hozott döntéseket sem vette komolyan, egy sor előírást felfüggesztett. Szó esett már a 90 százalékos garanciális előírás felfüggesztéséről, tehát nem növekedett az oktatás központi támogatása a korábban meghatározott mértékben, sőt a költségvetési beszámolóból nemcsak azok a számok olvashatók ki, amelyeket Révész Máriusz képviselő úr ismertetett, hanem például a következő is. A közoktatási célú központi költségvetési, normatív címeken juttatott hozzájárulások, támogatások mértéke átlagosan a működési kiadások 63,7 százalékára nyújtott fedezetet, ez az előző évi aránynál kedvezőtlenebbül alakult, akkor ez 66 százalékos mértékű volt. Ez, ahogy az előbb már elhangzott, az önkormányzatok terheit tovább súlyosbította. Más területekről voltak kénytelenek elvonni a pénzt az oktatási intézmények zavartalan működtetése érdekében.

Az önkormányzatok térvesztése a költségvetésben egyébként is tovább folytatódott. Finanszírozásuk megállapításakor 6 százalék körüli inflációs várakozásból indult ki a tervezés, de később nem kompenzálták számukra a jóval magasabb tényadat alapján a veszteségüket. Nem tartott lépést az önkormányzatok támogatásának növekedése a rájuk rótt feladatok folyamatos bővülésével sem. Nem kapták meg a béremelések fedezetének teljes kompenzációját. Tovább rontotta a helyzetüket az a tény, hogy dologi kiadásokra csak jóval az infláció alatt biztosított forrást a költségvetés. Így nem lehet meglepődni azon a tényen, hogy például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az önkormányzatok több mint kétharmada önhibáján kívül forráshiányossá vált, mivel nem kaptak elegendő pénzügyi fedezetet feladataik ellátásához.

Az előző kormány nem tartotta be a taneszköz-beszerzési fejlesztésre vonatkozó korábbi előírást sem, ezért ma már biztosra vehető, hogy 2003-ra nem lesz teljesíthető az iskolák kötelező taneszköz-ellátottságára vonatkozó jogszabályi előírás. Az iskolák, kollégiumok karbantartására, felújítására se jutott elegendő összeg, így azok állaga tovább romlott, sok helyen ennek következtében mára már kritikus helyzet alakult ki.

De nemcsak a tanulók, szülők, iskolafenntartók csalódtak, hanem a pedagógusok is. Az iskolákból folytatódott a kvalifikált pedagógusok elvándorlása, idegen nyelvi tanárokból és számítógépes pedagógusokból jelentős hiány alakult ki. A továbbtanulásnál is egyre kevesebb igazán tehetséges fiatal választotta a pedagógus pályát. Pedig az előzőekben ismertetett megszorítások egyetlen értelme az akkori többség érvelése szerint a pedagógusok béremelése, életkörülményeinek javítása lett volna. Bizony ez a réteg tényleg megérdemelte volna, hogy végre érezhesse a több éve tartó gazdasági fejlődés jótékony hatását. Sajnos, a valóságban a tényleges reálbér-emelkedés nagyon kevés volt. A 2000. évi hibás inflációs becslés miatti bérkorrekció nem épült be az alapbérekbe, így már 2001. elején is kisebb volt a tényleges bérnövekedés a költségvetésben szereplő, százalékban kimutatott adatnál.

Az infláció jelentős alultervezése, a pedagógusok kötelező óraszámának 10 százalékos emelése, a személyi jövedelemadó sávjainak inflációhoz való igazításának elmaradása tovább rontotta a jövedelmeket. A pedagógusokat az Orbán-Torgyán-kormány megint becsapta, helyzetük igazi javulása csak az új kormány száznapos programja keretében következett be. Nem történt előrelépés a gyermekétkeztetés támogatása terén. Sokan még az 50 százalékos térítési díjat sem tudják megfizetni, ezért ma olyanok sem tudják igénybe venni a kedvezményes étkeztetést, akiknek ez lenne az egyetlen biztos táplálkozási lehetősége a nap folyamán.

Tisztelt Képviselőtársak! Miközben tehát a nyilatkozatok szintjén a közoktatás a legfontosabb támogatandó területek közé tartozott, a valóságban nem olyan sok történt a gondok orvoslásáért. A közoktatás így nem vált igazi haszonélvezőjévé a gazdasági fejlődésnek. Nem Európa felé közeledtünk, hanem lemaradásunk sok területen tovább fokozódott. Ezek a gondok pedig kisugároztak a tartalmi munkára, a tanulók teljesítményére is, amit egyébként a mindennapi iskolai tapasztalatok és a közoktatásban elvégzett mérések is bizonyítanak. Ezért a felelősség az Orbán-Torgyán-kormányt és az akkori kormánytöbbséget terheli, hisz a gazdaság és a költségvetés helyzete 2001-ben már nem indokolta sem az oktatás fejlesztésének visszafogását, sem az önkormányzatok relatív helyzetének további romlását.

Tartalmi szempontból tehát utólag sem lehet egyetérteni a 2001. évi költségvetés céljaival. A kétéves költségvetés a közoktatás egyre növekvő gondjait nem volt képes orvosolni. Elkerülhetetlenné vált a módosítása, amelyet már az új parlament hajtott végre a nemzeti közép kormányának javaslatára, a költségvetési beszámoló viszont csak az elfogadott költségvetési törvényhez tud viszonyítani.

Ezt az elemzést következetesen végigviszi a javaslat, ezért az előterjesztés támogatható, de ez a tény nem csökkentheti azok felelősségét, akik elmulasztották, hogy időben cselekedjenek gyermekeink, unokáink érdekében. Az Európai Unió a fiatalok számára csak akkor hoz szebb jövőt, ha tudásuk, felkészültségük versenyképes lesz. Ehhez pedig az oktatás fejlesztését a legfontosabb teendők egyikének kell tekinteni. Szerencsére az új kormányban már megvan a kellő elhatározás, hogy ezt ne csak szavakban ismerje el, hanem tettekben is bizonyítsa. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu