DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Általános vita lévén, most nem kívánom megismételni azokat a részleteket, amelyeket jó néhányan szóba hoztak, van bennük épp elég igazság. Mindenesetre akárhogy is nézzük, furcsa egy törvény ez, ami itt van előttünk, hiszen azokban az elvekben, amelyeket megfogalmaz - és ez kiderült a bizottsági viták kapcsán is -, lényegében mindenki egyetért. Ki ne értene egyet azzal, hogy a munkanélküliség nem jó? Ki ne értene egyet azzal, hogy az a jó, ha jövedelemhez munka révén jutnak az emberek? Ki ne értene egyet azzal, hogy aki dolgozni akar, az dolgozhasson? Az elvekben tehát, az alapvető célkitűzésekben nincsen vita.

A bizottsági vitában úgy is fogalmaztam, hogy az ember egyik szeme sír, a másik nevet, hiszen valóban vannak jó és hasznos kezdeményezések, javaslatok ebben a törvényben. Kétségkívül szükségesek, fontosak, szakszerűek és korrektek azok a részek a törvényben, amelyek az európai uniós csatlakozással összefüggésben fogalmazódtak meg. Üdvözlendő a távmunkával kapcsolatos lehetőségek bővítése, maga a gondolat és az elv, amely a pozitív diszkriminációt lehetővé teszi vagy kedvezményezi, kezdeményezi a 45 év felettiek, a cigány lakosság körében vagy a munkanélküliek körében. Ezek tulajdonképpen mind jó dolgok, mégis egészében véve azt kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat azokat a célokat, azokat a törekvéseket, amelyeket megcéloz, egyáltalán nem képes elősegíteni.

Igaza van Gúr képviselő úrnak, itt valóban van egy filozófiai különbség. Kétségkívül másként gondolkodnak önök, és másként gondolkodunk mi arról, hogy a munkanélküliség problémájával, illetve a munkahelyteremtéssel, a foglalkoztatási kérdésekkel ez hogyan ér el célt, hogyan érünk el nagyobb sikert. Nem érdemes azon vitatkozni, hogy most mi a fontosabb, a munkanélküliség csökkentése vagy a foglalkoztatás növelése. Mind a kettő fontos cél, legalább olyan fontos az, hogy kevesebben legyenek azok, akik munkanélküliek, és fontos lenne az is, hogy a munkaképes korúak munka révén, munkajövedelmek révén biztosítsák megélhetésüket és egzisztenciájukat, szemben sok más lehetőséggel.

Mégis az a feltételezés, hogy mindenki, aki nem munkanélküli, de munkaképes, az valójában munkanélküli, és csak valamiféle ravaszkodás, statisztikai trükk van a dolog mögött, azt hiszem, hogy ez alaptalan, és azt hiszem, idéztem már itt a parlament előtt; ismét idézem a Központi Statisztikai Hivatal 2002. évi 6. számát, ahol megkérdezték ezeket az úgynevezett inaktívakat, és 88 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy nem kíván dolgozni. Látom, az államtitkár úr is elővette, a 40. oldalon alul található az inkriminált mondat. Tehát ami probléma, és ami filozófiai különbség a mi számunkra, hogy ebben a törvényjavaslatban ismét megjelenik az osztogatásnak, a rövid távú népszerűség keresésének a szempontja, szemben azzal a stratégiai gondolkodással és stratégiai cselekvéssel, amely egyszerre teremt a munkavállalásra ösztönző körülményeket, ugyanakkor biztosítja a gazdasági növekedést, azt a koherens gazdaságpolitikát, amely kínálati oldalról munkahelyek teremtésével, létrehozásával másik oldalról ugyancsak a munkavállalásra ösztönzi azokat, akik ma nem ezt teszik.

Tehát a legnagyobb probléma az, hogy úgy akar segíteni a munkanélküliségen, úgy akar foglalkoztatást bővíteni, hogy közben alávágott annak a gazdaságösztönző politikának, amely elsősorban a közepes és kisvállalkozások támogatása révén teremtette meg a munkaerőpiacon a kínálati lehetőségeket is. Beszéltünk már többször róla, az, hogy a Széchenyi-tervet megszüntették, megfojtották, ez úgy jelenik meg hétköznapi és egyszerű módon, hogy a kisvállalkozók nem tudják tartani az embereket, elbocsátják. Önök is találkozhattak ilyenekkel, mi is találkozunk épp eléggel, volt neki egy embere, két embere, öt embere, egyet, kettőt, hármat kénytelen elbocsátani belőle, hiszen van egy gazdasági depresszió, és a gazdaságot támogató, ösztönző politika viszont alábbhagyott, összeszűkült.

Kétségkívül jó gondolat az, hogy a 45 év felettieket valamilyen módon segíteni kell. Ha viszont a 45 év felettiek plusztámogatást, megnövelt támogatást kapnak a képzéshez, ez önmagában nem fogja javítani az elhelyezkedésüket, tehát valójában nem az ő képzettségük az igazi akadály, nem a munkaadók vonakodása. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy itt a munkaadókat kellene támogatni, ezért is nyújtottunk be korábban módosító javaslatot a munkaadói járulék elengedése érdekében azokban az esetekben, ha 45 év feletti polgárt támogatnak munkavállalásban. Ezt önök akkor leszavazták és elutasították, de jelentem, most még egyszer benyújtottuk ehhez a törvényhez módosításképpen.

Tényleg arra kérem önöket, hogy gondolkozzunk el rajta: most még meg is növelik a támogatásokat, tehát ha elfogadják azt a gondolatot, hogy a munkaadókat is ösztönözni kell, csökkentjük a munkaadói járulékot, akkor ez nyilván hiányként fog megjelenni a Munkaerő-piaci Alapban. Ugyanakkor nyereségként is megjelenik a másik oldalon, hiszen nem kell immár az önök szándékai szerint megnövekedett támogatást nyújtani, munkajövedelemmel fog rendelkezni. Tehát én egy párbeszédet, egy közös gondolkodást javasolnék ebben. Gondoljuk még egyszer újra, hátha lehet valamilyen kompromisszumot találni ebben a kérdésben.

Egészen elképesztő elemek is vannak ebben a törvényben. Szeretnék utalni arra, ahol az érdekegyeztetési rendszer támogatására jogcímet teremt a törvény.

(22.10)

Hogy mondjam, nehéz pontos és korrekt szavakat találni arra, hogy mi is történik itt. Emlékszünk még a munka törvénykönyvére, módosítottuk a munka törvénykönyvét, pontosabban önök módosították, hiszen mi nem támogattuk ezt. Itt azért olyan példátlan lehetőség nyílt meg olyan szakszervezetek számára, amelyeknek nyilván hálásak szeretnének önök lenni különféle választási kampányokban nyújtott érdemeikért cserébe, hogy ha ők nem dolgoznak, nem végzik a szakszervezeti tevékenységüket, akkor pénzt kérhetnek ezért a munkáltatótól, és erre kötelezték önök a munkáltatót. Igen ám, de ez még mindig túl komplikált lehetett, hiszen azért tagságot kellett produkálni hozzá, a szakszervezeti órák, amelyek megváltásáról volt szó, taglétszámhoz kötődtek. Ha jól látom, itt most újabb előrelépés történik, itt most már tagok nélkül is lehet pénzhez jutni, csak azt kell mondani, hogy az európai uniós felkészülés érdekében van szükségünk erre. Élek a gyanúperrel, hogy itt azokról az egymilliárd forintokról van szó, amelyeket Medgyessy Péter ígért meg az érdekképviseleteknek, és híreim szerint már egészen komolyan hajba is kaptak rajta, hogy hogyan fogják egymás között felosztani.

Azt gondolom, érdekképviseletekre szükség van. Egyetértek azzal, hogy az érdekképviseletek feltételrendszerének szabályozása, segítése egy kormány feladata. Nem véletlenül az előző kormány is támogatta azt, hogy egy Phare-pályázat keretében a szakmai ágazati egyeztetés rendszerében tapasztalatokat szerezzünk, európai uniós tapasztalatokat, és ezt továbbépítsük, de azt gondolom, az ilyen típusú, lényegében kötetlen pénzkiajánlást az érdekképviseleteknek igen komoly kritikával lehet folytatni.

Tehát végső soron azt szeretném összefoglalóan mondani, hogy a szándékok maguk helyesek, de az a gazdaságpolitika, amelyik nem a munkahelyek támogatására koncentrál, és az a foglalkoztatáspolitika, amelyik nem illeszkedik egy munkahelyeket létrehozó, munkahelyeket szaporító gazdaságpolitikához, hanem a munkanélküli-rendszerben, -regisztrációban tartott és tovább finanszírozott ellátásokban gondolkodik, ez diszfunkcionális. Diszfunkcionális azért, mert nem éri el a célját, és diszfunkcionális azért, mert tovább bürokratizálja az egész rendszert, és elsősorban nehézkes, rugalmatlan, lényegében tehát sok pénz jó elvek értelmében, haszontalanul elköltve.

Azt gondolom, ez a törvényjavaslat csak abban az esetben támogatható, mondom, számos jó eleme is van, ha ezeket az osztogató és nem kellően a munkára ösztönző, a munka felé terelő elemeket a további vitában alaposan végiggondoljuk, és jelentős módosításokra volna szükség ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot egészében is támogatni lehessen.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu