HÁRS GÁBOR (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Alig két hete, hogy a külügyi bizottság többpárti küldöttsége hazatért pár napos, egyesült államokbeli útjáról. Jártunk New Yorkban és Washingtonban, találkoztunk az amerikai politika számos fontos tényezőjével; beszélgettünk, vitatkoztunk, igyekeztünk tájékozódni és tájékoztatni.

Partnereink többnyire udvariasak és távolságtartóak voltak, ritkán engedtek meg maguknak kritikai megjegyzéseket. A burkolt szavakból azonban következtetni lehetett: valami nincs rendjén. Aztán volt, amikor mégiscsak előjöttek a nyílt, őszinte szavak. Ekkor szinte kiszakadt a zsák, és ömlött belőle a bírálat. Ide kell idéznem az amerikai politika nagy öregjét, Tom Lantost (Moraj a Fidesz soraiban.), aki annyi sok barátot szerzett hazánknak a tengerentúlon, és annyiszor bizonyította: számíthatunk rá.

Kormánypárti képviselőként is arcpirító volt hallgatnom azokat a keserű szavakat, amelyekkel az előző kormány külpolitikáját, az előző miniszterelnök viselkedését illette. Az ő igencsak plasztikus szavaiból világlott ki egyértelműen, mi is volt a valódi baja többek között a hivatalos Amerikának az Orbán-kormány külpolitikájával. Persze, akit - Madáchcsal szólva - csak hódolat illet meg, nem bírálat, attól nehéz elvárni a reális helyzetfelismerést, a külpolitikában annyira szükséges tapintatot és belátást. De nem akarok elmerülni a múltban, hiszen a tinnyei fogadóban is kiderült, mennyire érzékenyen érinti a leváltott kormányt minden bíráló szó, legyen az bel- vagy külpolitikai tárgyú, mondja bár hazai politikus vagy külföldi elemző.

(9.50)

De nem a tanulságokat vonja le azokból, hanem gyors ellentámadásba megy át. Ezt az önsorsrontó és a nemzet számára káros politikát meg kell állítani - nyilatkozta a sajtónak az exminiszterelnök.

De mit tart Orbán Viktor a nemzet számára káros politikának? Netán az új kormány alig öt hónap alatt bemutatott külpolitikai sikerszériáját? (Zaj, derültség az ellenzék padsoraiban.) Azt, hogy újra egyensúlyba került a magyar külpolitika Antall József óta konszenzust élvező, de az előző négy évben megtört hármas célrendszere? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szerényen!) Hogy Medgyessy Péternek az Európai Unió vezető politikusaival, többek között a dán miniszterelnökkel vagy az Európai Bizottság elnökével és biztosaival való találkozásai, valamint a számos külügyminiszteri találkozó nyomán felgyorsultak az uniós tárgyalások, és belátható közelségbe került az évtizede várt csatlakozás dátuma? Hogy szembe kellett néznünk azzal, a NATO-ba való belépés óta elmulasztottuk a szövetségi kötelezettségeinket, s ezeket most kell majd pótolnunk? És hogy annyira sem voltunk empátiával szeptember 11-e, a XXI. századi amerikai tragédia iránt, hogy legalább jelképes segítségünket ajánljuk, ha már ténylegeset nem tudunk? (Dr. Simicskó István: 40 fős orvosi csoport!)

Vagy talán a szomszédságpolitikában érhető tetten az önsorsrontás? Nézzük csak! A Medgyessy-Kovács-páros egymás után járta le a közvetlen és közvetett szomszédokat. (Zaj az ellenzéki képviselők padsoraiban.) Ismét érvényesül az a helyes megközelítés, nem lehet, nem szabad sorrendet állítani, melyik az elsődleges: a szomszédos országokkal való kapcsolatok szakadatlan javítása, vagy az ott élő magyarság helyzetének jobbítása? Ezek csak egymással párhuzamosan valósíthatók meg.

És még két dolog: én igazán tudom, aki a lengyelekkel nem tud kijönni, az nem tud senkivel sem kijönni. A korábbi kormánynak ez a mutatvány is sikerült. Újra csak az antalli külpolitikára hivatkozom, amikor a visegrádi együttműködést említem. A kormányváltás után szinte napok alatt helyreálltak a mélypontra zuhant kapcsolatok ezzel a számunkra oly fontos országcsoporttal. December végén pedig régi adósságot törlesztünk. A magyar miniszterelnök Moszkvába utazik (Zaj az ellenzéki képviselők padsoraiban.), helyrerázni az utóbbi években (Folyamatos moraj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) igencsak hűvössé vált kapcsolatokat az egyre inkább európaiasodó Oroszországgal. S ha nem azzal kellene viaskodni - most itt a teremben is -, hogy az ellenzék az ország érdekében folytatott külpolitikát belpolitikai érdekek mentén igyekszik megtorpedózni, azt mondhatnánk, lépjünk tovább, tegyük a dolgunkat.

Medgyessy Péter most befejeződött amerikai látogatásának minden várakozást felülmúló sikere is ezt diktálja. Bízzunk benne, hogy lassacskán mégiscsak helyreáll a megbomlott konszenzus, hogy az ellenzék belátja: nem az ellentétek szítása, hanem éppen azok háttérbe szorítása s közös érdekeink előtérbe helyezése viszi előre hazánkat. S akkor majd ismét mondhatjuk külpolitikai tevékenységünkre: business as usual.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu