GÖRGEY GÁBOR, a nemzeti kulturális örökség minisztere: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem érzem azt, hogy sodródó kormányzat volnánk, és bizonytalan jövő állna előttünk. A kulturális kormányzat a hosszú távú és a száznapos program szerint is kiemelkedő hangsúlyt fektet a kulturális területre, melynek következtében a tárca új vezetése hivatalba lépése napjától tudatosan alakítja a rövid és középtávú stratégiáját.

Három fő csoportba tudnám osztani a működésünket: korrekció, konszolidáció, stratégiai jövőépítés és megjelenés a világban, a magyar kultúra megjelenítése a világban.

(9.50)

A korrekció, konszolidáció csoportjába nagyon sok minden tartozik, csak jelzésszerűen sorolom, hogy az a nyugtalanság, ami az Operaházban volt, és ami az Operaház munkáját akadályozta, azt a nyugtalanságot nem azért, mert a kulturális tárca így határozott és így gondolta, hanem azért, mert a szakma követelte és a szakma, hogy úgy mondjam, kikényszerítette… - ezt a korrekciót végrehajtottuk, és az Operaházban nyugalom van, béke van, kreatív, alkotó munka folyik.

Ugyanígy megtörtént - némi közjátékkal, számomra kellemetlen közjátékkal - a Nemzeti Színház megnyugtató elindítása, vezetése, igazgatóválasztása. Nagyon fontosnak tartom, és ez a korrekciók sorába tartozik, és ezt külön hangsúlyozom mint régi színházi ember, régi adóssága a magyar kultúrpolitikának, hogy a színházak biztonságos működését biztosítsa. Ebben az évben, ami már a mi költségvetésünk, ennek a kormánynak a költségvetése, nem egy örökölt töredék-költségvetés, valamennyi színház támogatását 60 százalékkal növeltük, valamennyi zenekar támogatását 100 százalékkal növeltük, és ebben nemcsak a sokszor kiemelt és szisztematikusan és tudatosan kiemelt Fesztiválzenekarról van szó - a Fesztiválzenekar helyzetét is rendeztük -, hanem valamennyi zenekar helyzetét.

Idetartozik a Nemzeti Kulturális Alap, ami a kultúra működtetésének egyik alapszervezete, és ha van sikerült szervezet a rendszerváltás utáni intézményekből, akkor erre elmondható, hogy ez az. Az NKA működtetésének, rendszerének a demokratizálását is megvalósítottuk. Én egymilliárdot visszaadtam a számomra rendelkezésre álló keretből, hogy az NKA a maga demokratikus módján oszthassa szét ezt is, tehát lemondtam egy igen tetemes összegről, ami a miniszteri szuverenitásomat jelenthette volna.

Nagyon fontosnak tartjuk a stratégiai jövőépítést. Kertész Imre Nobel-díja meglendítette a magyar irodalom helyzetét, és egy olyan szituációt teremtett számunkra, hogy a világ ránk figyel, és ezt a figyelmet ki kell használnunk. Ez nagyon sok lehetőséget biztosít számunkra, többek között azt, hogy intenzívebben és tudatosabb programmal jelenjünk meg a világban. Fordítói programot indítunk, egy olyan fordítói programot, amely szélesebb kínálatát adja a külföld kiadóinak a magyar irodalomból.

Ugyanígy nagyon fontosnak tartom, tartjuk azt, hogy függetlenül az EU-csatlakozástól, de természetesen az EU-csatlakozás szituációjában felerősödve a kulturális intézeteink, amelyek az országimázs megjelenítését jelentik, annak hadállásai a világban, ezeket a kulturális intézeteket megerősítsük, és változtassunk azon a régi, valamikor jól működő, de ma már nem érvényes profilon, ami - kicsit primitíven fogalmazva - abban foglalható össze, hogy magyar kulturális rezervátumokat működtetni különböző országokban. Ez valamikor fontos volt, jó volt, különösen az emigráció időszakában, amikor ez szigeteket jelentett, de ma már nem erről van szó. Ma már arról van szó, különösen az EU-csatlakozás fényében, hogy a magyar kultúrát prezentáljuk, és minél vonzóbban és minél izgalmasabban prezentáljuk a világnak, és ebből a szempontból ezek a kulturális intézetek nagyon fontos szerepet töltenek be, és átalakításuk, profilváltásuk zajlik.

Az egyik legjobban működő ilyen intézet, ahol már ez a feladatmódosulás megtörtént, az angliai, a londoni, ahol ez év novemberében egy teljes évi magyar program, magyar évad indul, és ahol először jelenik meg ez a fajta stratégia, amit az előbb mondtam, hogy nem feltétlenül az intézetekben kell összegyűjteni, netántán erőszakkal begyűjteni a nézőközönséget, a külföldieket, akiket nem igazán érdekel egy rezervátum programja, hanem a legnevesebb, legnagyobb presztízsű intézményekben, a Covent Gardentől kezdve a Nemzeti Színházon keresztül kihelyezni a magyar kultúra legnagyszerűbb, legizgalmasabb, legvonzóbb programjait. Ez az angliai kulturális évad reményeim szerint nagyszerű lesz, és különösen fontos, hiszen akkor bontakozik ki igazán, 2004-ben, hiszen év végén nyitjuk meg, amikor Európához csatlakozunk, az EU-hoz csatlakozunk.

Nagyon fontosnak tartjuk a kulturális esélyegyenlőség programját, ami megint a korrekciós tervekhez tartozik, a korrekciós kényszertervekhez tartozik. Az elmúlt 10-12 évben teljesen elhanyagoltuk - egyfajta kulturális gőg volt ez, és minden kormányzat, a rendszerváltás utáni valamennyi kormányzat bűnös ebben - a kistelepülések művelődési házait. Egy olyan újjáélesztését kívánjuk megvalósítani ennek a hálózatnak, hogy minden kistelepülésen, mindenütt létezzen, jelen legyen a lehetősége a magyar kultúra megjelenítésének, természetesen nem a régi művelődési házak elavult technikája szerint, hanem modernizálva, vagyis úgy, olyan módon, hogy a fiataloknak is gusztusuk és kedvük legyen ott maradni a kistelepüléseken, és a nagyvilág odaáramoljék, és megkaphassák mindazt az információt, mindazt az előnyt, amit a modern technika, a digitális kultúra kínál.

A színházi programot, amiről beszéltem, ki akarjuk egészíteni a független művészi műhelyek infrastrukturális feltételeinek megteremtésével. Elsőként a Krétakör Színháznak szeretnénk állandó otthont biztosítani, komoly tárgyalások folynak, és remélhetőleg nagyon jó elhelyezést kapnak, nemcsak egy egyszerű színházat, hanem egy olyan kulturális központot, ahol ez a dinamikus, Európa-szerte ismert izgalmas társulat kifejtheti a maga tevékenységét, szemléletét és odavonzhatja a maga közönségét.

A Millenáris Park továbbfejlesztésére vonatkozó elképzeléseket, az ott ellátandó feladatok programját 2003. június 30-ig dolgozza ki a tárca. Létrehoztuk a nemzeti évfordulók titkárságát, különös tekintettel Deák Ferenc születésének 200. évfordulójára, ami itt van a nyakunkon, és a Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulójára. Itt nagyon fontos, hogy méltóképpen ünnepeljük meg ezeket a nagy dátumokat, hiszen bebizonyosodott a millenniumi ünnepségsorozat idején, hogy a nép, a nemzet igényli ezeket a megemlékezéseket.

Lejárt az időm, nem akarom folytatni, még folytathatnám bőségesen. Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu