BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvény vitája kezdődik meg a mai napon, amely közvetlenül érinti Magyarország minden lakóját. Tudtuk, hogy jön, egy kicsit tartottunk is tőle, és ma úgy látszik, nem alaptalanul.

Ma úgy tűnik, hogy a törvény benyújtásának hivatkozási alapja az uniós direktívák, a jogharmonizáció, mégis sokkal többről van szó.

(10.10)

Az ország 4 millió háztartásából ma már 3 millió gázzal ellátott, és ez az érték évente 80 ezerrel nő. Ez az arány egész Európában egyedülálló, csak a gázexportőr Hollandia előz meg bennünket. Hogy ez jó vagy kevésbé jó, arról persze lehet szakmai vitákat folytatni, csak nem biztos, hogy jelenleg érdemes. Van egy helyzet, amivel szembe kell nézni. Éppen ezért az új gáztörvénynek legalább három kiemelkedő és jó néhány fontos kérdésre kell választ adnia. Garantálnia kell a szolgáltatás biztonságát, világosan be kell mutatni az árak várható alakulását, és egyértelműsítenie kell a fűtési költségekhez kapcsolódó kompenzáció mértékét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságban szép sorjában fel is tettük a kérdéseinket. Mennyivel kívánja a kormány emelni az elkövetkező években a gáz fogyasztói árát? Nem kaptunk rá választ. Hogyan fogja garantálni az ellátás biztonságát? Nem kaptunk rá választ. Miért nem az árak növekedésének mértékéhez kapcsolja a tervezett kompenzáció nagyságát? Természetesen erre sem kaptunk választ. Pedig már épp itt lenne az ideje az őszinte beszédnek. Hogy lehet, hogy a választási kampányban azt ígérik, hogy húsz évig nem emelik a gáz árát, és már az első kormányzati évben az infláció többszörösével növelik azt? Persze, ma már értjük, megtudhattuk az MSZP frakcióvezetőjétől, hogy a szószegés szerinte nem más, mint kommunikációs hiba. De azért valamikor mégiscsak el kellene mondani az igazat.

Tudjuk, hogy az idei télen - igaz ugyan, hogy szerződésben foglaltak szerint, de mégiscsak - korlátozni kellett a gázellátást. A magyar tárolói kapacitás ugyanis az ellátáshoz képest kevés, a távvezetékrendszer elavult. Jelentős, 100 milliárd forintot meghaladó fejlesztésre van szükség, ha nem akarjuk, hogy előbb-utóbb a háztartási gázellátás is veszélybe kerüljön. Ki fogja fizetni a révészt, tisztelt képviselőtársaim? Nem elég az a válasz, hogy piacosítani fogjuk a gázüzletet. Ez önmagában semmit nem old meg, arról nem is beszélve, hogy az Unióban sem kifejezetten sikerült ez mindenhol. A lakossági gázárak az Unióban jóval meghaladják a magyar fogyasztói árak dupláját. Nem elégséges az a válasz, amit a kormány képviselőjétől hallottunk, hogy nem az ár a magas, hanem a bér az alacsony. Az Európai Unióban élők átlagához képest ugyanis a magyar családok fogyasztói kosarában a jelenlegi árral számolva is háromszor, de egyes becslések szerint ötször akkora súlyt képeznek az energiaárak. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon relatíve háromszor-ötször többet fizetünk jövedelmünkből otthonaink fűtésére, mint az Unióban. Lehet-e, szabad-e ezt az arányt tovább növelni?

A következő évekre várható jelentős gázáremelést a kormány hogyan akarja kompenzálni? Semmit sem tudunk erről. A törvény mindössze annyit mond, hogy az erre a célra fordítható összeg nem lehet nagyobb, mint amit a hazai termelésű földgáz után a bányavállalat az állami költségvetésbe befizet. A támogatás mértékét tehát nem a magyar családok jövedelmi viszonya, nem a várható emelés mértéke, hanem a MOL Rt. termelési volumene határozza meg. Ez elég sovány, tisztelt hölgyeim és uraim. Meg sem említik annak lehetőségét, hogy a Horn-kormány idején ide privatizált, külföldi tulajdonban lévő, igen magas haszonnal dolgozó gázszolgáltatók is segíthetnének a probléma megoldásában.

A törvénynek különben is van egy olyan zamata, amely arra enged következtetni, hogy bár a kormány úgy tesz, mintha a piacnyitás irányába menne, ez valahogy mégis úgy fog történni, hogy a valódi verseny helyett az országban már bent lévő külföldi tulajdonú gázszolgáltatók vagy azok tulajdonosainak más cégei szerezhetnek újabb lehetőséget, újabb támogatást, újabb profitot. Mi mással lenne magyarázható, hogy az átalakuláskor különösen és kiemelten fontos Magyar Energia Hivatalt - bár szerepét megnövelve, de önállóságát jelentősen csökkentve - kívánják a kormány egyes szereplői, nem feltétlenül a gazdasági miniszter, átalakítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány most sem vallja be, hogy milyen mértékben akarja növelni a magyar családok terheit, hogy mennyivel akarja növelni a gáz árát. Nem tudja, hogyan szeretné fokozni az ellátás biztonságát. Egy dolog látszik biztosan, Medgyessy Péter kedvenc szavajárásával élve: olcsítás itt nem lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu