DR. BÁRÁNDY PÉTER igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Úgy látszik, hogy remélhetőleg nem egy életre, de hosszabb időre össze vagyunk kötve (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), ön, én és a jogszabályok, és amikor találkozunk, akkor ebből gyakran kollíziós helyzet alakul ki. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ennek a kollíziónak a feloldása pedig gyakran - hogy is mondjam - különös odafordulást igényel.

Az ön interpellációja úgy kezdődik, hogy mégiscsak amnesztia. Ha így kezdődik, akkor ezt a kérdést meg kell vizsgálni, meg kell vizsgálni azt, hogy az amnesztia mit jelent: közkegyelmet; a közkegyelem a büntetési akadályok rendszerében foglal helyet egyrészről, másrészről formailag törvényként jelentkezik, tehát törvényhozási termék, és mint közkegyelem című törvény jelenik meg. Ilyen, ugye, nem jelent meg.

Tartalmát tekintve lehet büntethetőséget megszüntető ok vagy a büntetés végrehajthatóságát megszüntető ok. Ha a büntethetőséget megszüntető ok, akkor ez úgy jelenik meg, hogy egy bizonyos idő előtt megvalósított cselekmény miatt valakinek a felelősségre vonhatósága megszűnik. Ha a büntetés végrehajthatóságát megszüntető ok, akkor úgy jelenik meg, hogy a kiszabott joghátrányt nem lehet végrehajtani.

Ez az eset, amiről beszélünk, nem ez; ez az első baj, nem ez. A 47. §-át módosította a Btk.-nak a megfelelő törvény, és ennek a módosításnak a folytán nem következett be olyan helyzet, hogy valaki ne lenne büntethető, vagy a kiszabott büntetés ne lenne végrehajtható. Az a helyzet állt be, hogy a kiszabott és végrehajtásában elrendelt büntetés háromnegyedének, esetenként négyötödének leülése után az a helyzet állhat elő, hogy a bíró dönthet úgy, hogy feltételes szabadságra bocsát valakit. A feltételes szabadságra bocsátás tehát nem egy törvényi rendelkezés, az amnesztia ilyen lenne, hanem egy bírói döntés, amiben kifejeződik a bírónak egy bizonyos bizodalma, hogy az elítélt - régi vágású szóval élve - a társadalom hasznos tagjává válik. Amennyiben a bíró ebben csalatkozik, akkor a felfüggesztést megszünteti, amivel lényegében elrendeli a további, a hátralévő büntetés leülését. Ez tehát alapvető különbség az amnesztiához képest, amely tévedés valószínűleg egy szakmailag megalapozatlan vélekedést takar.

1079 ilyen előterjesztés született a bv-intézetekben, ebből 728 esetben a bíró úgy látta, hogy a régi törvényi szabályozás nem lenne helyes, mert szabadlábra helyezésről döntött, 351 esetben viszont nemleges volt a döntése. Egyébként a 76 százaléka az elítélteknek természetesen erőszakmentes cselekményt követett el.

Azok a további kérdések, amelyek (Az elnök jelzi az idő leteltét.) a bírói majdani döntés mikéntjére vonatkoznak, megválaszolhatatlanok. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Kérem, hogy az előterjesztett és vázolt információk alapján…

Forrás: parlament.hu