SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A csaknem száz éve alapított függönygyár, a győri Gardénia a tavalyi év végére szinte teljes egészében bezárta kapuit. A hajdani fénykorát hosszú éveken keresztül megérő függönygyárból mára csupán egy raktárrész és két leányvállalat maradt, mintegy 150 dolgozóval. Korábban a csoportos leépítés nyomán 250 embernek kellett távoznia a gyárból, zömüknek még a tavalyi év őszén. A korábbi két szakszervezeti csoportból is csak egy maradt, és annak sem sok dolga akad most. Az érdekvédők tudomása szerint mindeddig az elbocsátottaknak csupán 10 százaléka tudott elhelyezkedni, ami azt jelenti, hogy a Gardénia egykori munkásai közül 220 ember a mai napig munkanélküli. Ők többnyire elmúltak 40 évesek, ami bizony jelentősen rontja munkaerő-piaci esélyeiket, az pedig csak tovább rontja helyzetüket, hogy a város vezetése nem állt és nem áll ki mellettük. A munkaadó a leépítések előtt felbontotta a kollektív szerződést is, így a dolgozók feleakkora végkielégítést kaptak, mint amire joggal számíthattak. Az érdekképviselet csak annyit tudott elérni, hogy amennyiben a tulajdonos az ingatlant egymilliárd forintnál jobb áron értékesíti, úgy abból kiegészítik az elbocsátottak végkielégítését. Ez azonban, lássuk be, sovány vigasz a csalódott, veszélybe került egzisztenciájú munkások számára, mindazon munkások számára, akik tragédiaként élték meg a gyár bezárását, és akiknek létfenntartásuk, családjuk boldogulása vált bizonytalanná egyik napról a másikra.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit kíván tenni a minisztérium a győri Gardénia Rt. által elbocsátott munkavállalók érdekében? Hogyan kívánnak segítséget nyújtani számukra abban, hogy új munkahelyeken, megfelelőképpen helyezkedhessenek el?

Várom megtisztelő válaszát.

Forrás: parlament.hu