ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó képviselőtársamnak csak annyit, hogy nagyon gyakran használja az “általános műveltségö kifejezést. Az általános műveltség egy fogalmilag... (Dr. Szabó Zoltán: Balogh Miklós!) Bocsánat, Balogh! Elnézést kérek, önnek majd mást mondok. (Derültség.) Ez a fogalom az ön számára teljesen tisztázatlan dolog. Ön a megnyilvánulásai alapján az általános műveltséget egyértelműen a humán műveltséggel azonosítja - köszönő viszonyban sincs ez ezzel! Matematikusok vannak itt, fizikusok, más szakosok, nyelvszakosok, kérem, millió és egy része van, tehát ne uniformizáljunk a gondolkodásban. Ön ügyesen megtalálta azokat a passzusokat a párt programjából, felolvasta, köszönjük szépen, ismertük. Nem kéne ezt így kezelni, ez ennél komolyabb!

A másik dolog. Arató képviselőtársamnak mondom huszonéves pedagógiai múltammal, hogy a mi szakmánkra egy dolog jellemző: ennél azért nagyobb alázattal szoktunk egymáshoz is és a szakmához is viszonyulni. Szóval, itt ilyen huszárosan összekaszabolni dolgokat, még akkor is, hogyha esetleg logikus, meg szépen egymás mellé van téve, szóval, ez azért nagy felelőtlenség, ez nem így működik.

Amit mondott, a tartalmával kapcsolatban - mert ez inkább az előadásmódjával volt kapcsolatos - kiemelném a bukásmentességet. Ha vannak itt bölcsészek a teremben, akkor pontosan tudják, hogy a barokk kornak az egyik jegyzetírója, aki az én kedves tanárom volt, akit úgy hívtak, régen meghalt, hogy Hársfalvy Péter - nem tudom, hogy emlékszik-e az államtitkár úr rá (Dr. Hiller István: Igen.) -, no, kiváló jegyzetet írt, és már '83-ban a Népszabadságban megírta azt a számomra azóta is nevezetes cikkét, mert akkor volt ilyen őrület, hogy bukásmentes iskola - tudják, a kitüntetésre úgy volt fölterjesztve, hogy már négy éve bukásmentes az osztálya meg minden... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Forrás: parlament.hu