ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kicsit mozaikszerű leszek, hiszen több dologra szeretnék válaszolni, éppen ezért elnézésüket kérem. Az első dolog az, hogy a buktatás kérdésében folytatnám a gondolatmenetemet. Szóval, az általános iskolákban, egyáltalán, az iskolákban nem így működik a buktatás, hogy t betűig igen, t betű után megy. Aki valóban hosszú éveket töltött el a pedagógiai pályán, az pontosan tudja, hogy mit összedédelgettünk egy-egy gyengébb képességű gyereket, hogy át tudjuk segíteni. Ott aztán voltak varázslatok, hogy mit kérdeztünk tőle, sugalmazó kérdések és egyebek, amiért egyébként elítélhetnek bennünket, de megtettük, mert vinni akartuk magunkkal a gyereket. Ez nem jelentheti azt, hogy néhány évvel utána elmondhassa bárki is a magyar iskolarendszerben, hogy megtörtént vele a nyolc osztály. Nem elvégezte, megtörtént vele; és ez hihetetlen különbség.

A másik dolog, hogy igenis, igaza van Szabó képviselőtársamnak, motivációkról van szó. A majom példát én nem tartom jónak erre a dologra, mert véleményem szerint ez egy más kísérlet, itt nem szabad kísérletezni, gyerekekről van szó. Viszont motivációk harcáról igenis szó van, motivációk harcáról, és az a bizonyos elsős motiváció bizony-bizony éppen a társadalom peremére sodródó gyerekeknél vagy családoknál igen komoly változáson megy túl az első osztálytól, mondjuk, a negyedikig vagy az ötödik osztályig.

(20.50)

Hiszen az 5. osztályba már általában túlkorosan jutnak föl azok a gyerekek és így tovább.

Két lehetőség van: vagy idejében megállítjuk ezt a sodródást, vagy megpróbáljuk fölzárkóztatni. De ez semmiképpen sem lehet az a módszer, hogy nem tudom fölzárkóztatni, mert nem kapok támogatást a szülőktől, képtelen vagyok megoldani, és plusz még akkor vinnem is kell. Ez csak rombolhat, rombolhat, mert kiderül, hogy teljesítmény nélkül is tovább lehet menni a magyar iskolarendszerben.

A másik pedig az - ezzel kapcsolatosan Tatai-Tóth kollégámnak mondom -, hogy valóban megérti-e az a szülő, már aki eljön a szülői értekezletre… - eljön, és nem akar engem ott megverni. Mondjuk, engem nem akartak, mert az súlyos dolog lett volna, de azért a nálam filigránabb kolléganőket igen. Ennek magyarázza el Tatai-Tóth kollégám, hogy meg kellene buknia a gyermekének. Nehezen fog menni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Arató kollégámnak pedig azt tudom mondani, hogy ez nem dinamizmus, hanem egyszerűen csak nagyarcúság, amit csinál itt a parlamentben szakmai címszó alatt.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu