ARATÓ GERGELY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Erőszakos tombolás, vérző sérültek, földön fekvő embereket rugdaló huligánok; gyújtogatás; megdobált, megvert tűzoltók, rendőrök, újságírók - ez nem valami távoli ország. Ez nem egy forrongó banánköztársaság. Ez 2003. május 30-a, Budapest, Magyarország, közel Európához.

Vannak, akik azt mondják, hogy ez egy példátlan, rendkívüli esemény. Bárcsak így lenne! Azonban hadd említsek meg néhány időpontot az elmúlt időszakból:

2001. május 3.: füstbomba robban a lelátón.

2001. május 12.: 14 szurkolót vesznek őrizetbe rendzavarásért, rendbontásért.

2001. május 26.: félbeszakad a mérkőzés, mert a nézők berohannak a pályára.

2002. március 16.: rendzavarás miatt öt személyt vesznek őrizetbe egy futballmérkőzésen.

2002. május 18.: törnek-zúznak a stadionban.

(16.30)

2003. április 2.: öt szurkolót - úgynevezett szurkolót - vesznek őrizetbe rendzavarásért.

Miért hoztam ezeket a példákat? És nem véletlen, hogy nem említettem csapatneveket. Mert számomra ez azt bizonyítja, hogy az elmúlt időszakban a céltalan, értelmetlen erőszak a magyar futballpályák rendszeres vendégévé lett. Tudjuk azt, hogy a felelősség sokoldalú. Van felelőssége a kluboknak, a ligáknak, a szurkolói csapatoknak. Az újságok felvetik a rendőrség intézkedésének szakszerűségével kapcsolatos kérdéseket is. Azonban ezek után mégis csak egyetlen kérdésem maradhat. Tisztelt Miniszter Úr! Mit tesz a tárca azért, hogy a futballmérkőzések, a stadionok újra a szurkolóké lehessenek? Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu