DEVÁNSZKINÉ DR. MOLNÁR KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. (Nem találja a mikrofonját.) Nem készültem, hogy már én vagyok, de hát istenem, ilyen az élet. Azt néztem az előbb, hogy van-e zsebem. A női ruhák egy részén nincs zseb. Ez egy nagy előny, ilyenkor senki nem vádolhat semmivel bennünket. Egyébként a jelenlevők mindig kivételek, akik itt ülnek, természetesen szóba sem kerülhetnek, Zsuzsanna szavai alapján, hogy ilyen cselekményt hajtanak végre, mint amit ő mondott.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyetlenegy gondolatra szeretnék visszatérni, Kosztolányi Dénes képviselőtársunk elmondta, hogy a forrásmegosztásról törvényt kell hozni. Szeretném jelezni, hogy a Belügyminisztérium gondozásában folyik a forrásmegosztási törvény előkészítése. Szeretnénk mindannyian, ha alkotmányos, törvényes megoldás születne, nem olyan, mint amilyen sikeredett az ominózus kétéves költségvetés kapcsán az oktrojált megoldással.

Szeretnénk, ha egyszer és mindenkorra elrendeznénk a főváros és a 23 kerület forrásmegosztási ügyeit, legalábbis a törvénnyel megadni ennek a keretét. Ehhez viszont természetesen majd pénz kell, a pénzt majd természetesen a főváros és a kerületek saját bevételeikből és állami finanszírozásból fogják megteremteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ahogy én hallgatom ezt a vitát, azon gondolkodom, hogy valahogy úgy vagyok, mint otthon a családban, amikor hazajön a kislányom, és azt mondja, hogy még ez kell, még az kell, hazajön a fiam, közli, hogy meg kell venni újra ezt meg ezt, mert elromlott ez meg az, jön a férjem, és közli, hogy még a kertben ezt kell csinálni, és utána én azt mondom, hogy bocs, bocs, de most már nincs több. De akkor leülünk, és megbeszéljük azt, hogy ütemesen hogyan lehet a feladatainkat megoldani.

Valahogy ezt az országban is így kell: mi ütemesen a négy év alatt teljesíteni fogjuk vállalásainkat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezt ígérhetjük önöknek. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu