IVANICS ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény módosítása több szempontból nézve is indokolt. Először is: a '97. évi alaptörvény olyan kerettörvény, mely hazánk lakosságát mindennapi életében személyesen érinti, egyik legalapvetőbb lételemünket, a fogyasztást érinti, melynek gyakorlása - adott lehetőségeink határain belül is - életminőségünk meghatározó mutatója, reprezentálója.

Nyugodtan mondhatjuk: mindenki fogyasztó és mindenki eladó. De ez az egymástól függő érdekviszony annyira bonyolulttá vált az emberiség fejlődése során, hogy a fogyasztási kultúra ma mindennél jellemzőbb tükröt tart elénk az adott társadalomról. A fejlettnek mondott országok közösségét nem véletlenül határozzuk meg fogyasztói társadalomként, mely tükrözi a fogyasztás kitüntetett szerepét, hiszen a gazdaság működtetése, automatikus piaci működése a fogyasztásra épül. Az eladó szervezetek világméretű szervezetekké való növekedése és a technikai fejlődés a fogyasztó olyan mértékű középpontba helyezését hozta magával, melynek során a fogyasztónak mint embernek az eladó által történő hatékony manipulálása, jó és rossz irányú megtévesztése minden képzeletet felülmúlóan megnövekedett. A fogyasztó önös érdekeinek védelme csak hasonló megaszervezetekkel, illetve a fogyasztó szabadságának biztosításával, az állam tudatosan felépített védelmi rendszerével lehetséges.

A védelmi rendszer legfontosabb eleme a törvényi rendszer fogyasztócentrikus felépítése, összehangolása. A saját gyakorlatunkat és a most tárgyalt módosítási javaslatot vizsgálva pártpolitikától függetlenül megállapíthatjuk, hogy nagyon sok feladatunk van, óriási mennyiségű törvényhozási munka vár ránk.

Két területre bontanám az elvégzendő törvényalkotói munkát. Az egyik terület maga a fogyasztóvédelmi törvény, a másik pedig a fogyasztóvédelmi törvény működtetését lehetővé tevő törvények, mint a versenytörvény, az ártörvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény, a hírközlési törvények és még számos, a fogyasztót és az eladót pozicionáló törvény és rendelet. A második terület felülvizsgálata és módosítása elsősorban természetesen harmonizációs jellegű, ahol a fogyasztó védelmének középpontba állítása, középpontba helyezése a legfontosabb a társadalmi igazságosság, a szolidaritás érvényre juttatása mentén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddig elmondottak alapján mindannyiunk számára világos, hogy a jelenlegi módosítási javaslat általános indoklásában feltüntetett módosítási cél nem fogadható el, mely szerint csupán az Európai Unió tagjaként való zökkenőmentes működés teljes körű biztosítása érdekében szükséges feltételek megteremtése a fontos. Ezt képviselőtársaim is kifejtették. Podolák György is említette, hogy számos más helyen még módosítani kellene ezt a törvényt.

Szeretném kiigazítani államtitkár urat, hogy a gazdasági bizottság ülésén az az egyhangú szavazás a törvénymódosítás mellett úgy történt, hogy egy sajnálatos, ellenzéket sújtó eljárás miatt az ellenzék kivonult a gazdasági bizottság üléséről. Így születhetett csak meg, államtitkár úr, az a bizonyos egyöntetű állásfoglalás. Biztosíthatom államtitkár urat, hogy a jelenlegi módosítás, mely előttünk áll, nem kapta volna meg az ellenzék oldaláról az osztatlan támogatást, minimum a tartózkodás álláspontjára helyezkedtünk volna, és akkor kisebbségi vélemény is elhangzott volna itt, a parlamentben.

(13.00)

Nem teljesíti a törvényjavaslat azt a jogos igényt, hogy a fogyasztóvédelem irányításában, felügyeletében megszűnjön a kettősség. Jelenleg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség - mint ahogy Podolák képviselőtársam elmondta - a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz tartozik, a munka dandárját végző megyei fogyasztóvédelmi felügyelőségek pedig a BM-hez a közigazgatási megbízotton keresztül. Megállapíthatjuk, hogy a fogyasztóvédelem a kapcsolódó szakterületekhez képest hátrányt szenved, nem kapja meg azt a kormányzati támogatást, melyet a magyar állampolgárok joggal elvárhatnak. Ennek jellemzője, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség költségvetése az utóbbi két évben jelentősen romlott, relatív értelemben csökkent is, hiszen a működési költségek 2003-ról, amikor 1 milliárd 763 millió forint volt, 2004-re mindössze 1 milliárd 818 millióra változott. Tudjuk, hogy ez gyakorlatilag nem fedezi a béremelkedések szükségletét sem. De mindennél jellemzőbb a dologi kiadások változása, amely 2002-től folyamatosan csökken. 2002-ben még 817 millió volt a dologi kiadások összege, ez 2003-ban már csak 750 millió, 2004-ben pedig 746 millióra csökkent.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekből következik, hogy a robbanásszerűen fejlődő elektronikus szolgáltatások területén béna kacsa módjára evickél a mai Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, hiszen sem eszközében, sem személyi állományában nem tette lehetővé a gazdasági tárca, illetve a kormány a költségvetés során, hogy ezekre a kihívásokra európai szinten, európai mértékkel válaszoljon a főfelügyelőség. Ebből következik, hogy nem tudja betölteni azt a szerepét a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, amire rendkívüli módon szüksége volna a magyar társadalomnak, hiszen az ilyen típusú fogyasztóvédelem a fogyasztói társadalomnak a kilencvenes években történő kiépülése után rendkívül hiányos. Tehát ezt a fogyasztóvédelmi kultúrát csak pluszforrások biztosításával és sokkal nagyobb törvénykezési odafigyeléssel, empátiával tudná megteremteni. Ehelyett magának a főfelügyelőségnek a kéréseit sem hozta a parlament elé a jelenlegi törvénymódosítás.

Egyáltalán nem foglalkozik a módosítás azzal, hogy a civil fogyasztóvédelmi szervezeteket hogyan lehetne továbbfejleszteni, hogyan lehetne még hatékonyabban bekapcsolni ebbe a kultúrateremtő folyamatba. Ebből következik, hogy a kormányzat a gazdaságépítés jelenlegi szakaszában még mindig nem tekinti olyan építőkőnek a fogyasztóvédelmet, mely a kiegyensúlyozott polgári társadalmi működést valójában lehetővé tenné.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Így nem beszélhetünk az Európai Unióhoz hasonló fogyasztóvédelemről, mivel nincs meg az a fogyasztóvédelmi kultúránk és az a fogyasztóvédelmi támogatás a kormányzat részéről, amely szükséges volna ahhoz, hogy ez így legyen. Talán ezért is nem lehetséges az, hogy egyáltalán beszéljünk arról a pozitív megkülönböztetésről a fogyasztás területén, melyet a kisfogyasztók, illetve a kistermelők felé lehetne biztosítani. Erre a környező országokban nagyon szép és eredményes példák vannak, például Ausztriában, de a velünk együtt az Európai Unióba belépő Szlovéniában is, ahol nem a helyben készített különböző biotermékek és házi termékek negligálásán dolgoznak, hanem azon, hogy hogyan lehet azt bizonyos körzetben mentesítő feltételekkel, illetve olyan háttér megteremtésével eladni, ami a fogyasztók érdekeit szolgálja. Ez kihat a helyben palackozott borra, a helyben készített különböző gyümölcsfeldolgozásokra, lekvárokra, baromfi- és sertésfeldolgozásokra, miszerint az ott élők, ismerve egymást és ismerve a kis közösségeiket, a helyi önkormányzatokra bíznának különböző olyan fogyasztóvédelmi ellenőrzéseket, illetve felügyeleteket, amelyek lehetővé tennék, hogy ott a helyi értékesítés zavartalanul, támogatott formában megtörténjen. Én úgy gondolom, egész fogyasztóvédelmi szemléletünknek gyökeresen kell változnia ahhoz, hogy ezekre a gazdaságélénkítő és a helyi gazdaság működésének a fenntartását szolgáló lépésekre odafigyeljünk.

Kérem képviselőtársaimat, hogy ezzel a kritikával figyeljék és tegyék meg a módosító javaslataikat az előttünk álló, fogyasztóvédelemről szóló törvény módosításához. Én magam is így fogok tenni, de így, ebben a jelen formájában ezt a törvényt támogatni nem tudjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu