DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Felelősen a gazdaságról - lehet-e fontosabb dolga az Országgyűlésnek, mint felelősséggel szólni a magyar családok jólétének alapjáról, a modern gazdaság legerősebb pilléréről. És lehet-e megtisztelőbb egy friss pénzügyminiszter számára, mint elmondani a magyar gazdaságról felelősen a véleményét a tisztelt Házban?

Mit jelent számomra felelősen szólni a gazdaságról? Mindenekelőtt elsősorban a tények tiszteletét. Lehet bármi is a politikai alapállás, mozgathatnak bármilyen eszmék és célok, nem lehet más kiindulópontunk, ha a gazdaságról beszélünk, mint a szikár tények.

Jelenti ez a felelősség számomra az emberek tiszteletét; azoknak a tiszteletét, akik munkájukkal, erőfeszítésükkel előteremtik számba vehető értékeinket. És jelenti ez a felelősség természetesen azt, hogy pártállástól függetlenül nem mondhatunk és nem tehetünk olyat, ami árt az országnak, árt a gazdaságnak, még akkor sem, ha rövid távú politikai érdekeink ezt látszanak indokolni. Biztos vagyok abban, hogy a mai napon a Házban ebben a szellemben folyik majd a vita felelősen a magyar gazdaságról. Ennek a felelősségnek a tudatában jelenthetem ki, hogy a magyar gazdaság erős és fejlődőképes. Munkavállalók és vállalkozók, fiatalok és idősebbek joggal bízhatnak abban, hogy kiszámítható és következetes gazdaságpolitika segíti ezeknek a fejlődési lehetőségeknek a kihasználását.

Ha tiszteljük a tényeket, akkor vajon milyen gazdaság képe bontakozik ki előttünk? Egy olyan gazdaságé, amely az elmúlt 15 esztendőben tulajdonviszonyaiban, termelési szerkezetében, értékesítési szerkezetében, technológiájában teljesen átalakult. Egy olyan gazdaságé, ami - joggal mondhatjuk - megjárta a poklot, hiszen négy év alatt 20 százalékkal csökkent a teljesítménye, munkahelyek egyharmadát vesztette el. Egy olyan gazdaságét, ami megismerte a radikális átalakulás, a fordulat kínját, és immár kilenc éve 4 százalékot közelítő átlagos növekedési ütemmel fejlődik. Idén a gazdaság teljesítménye közel 20 százalékkal lesz nagyobb, mint a nagy átalakulások előtt, 1989-ben volt. Egy olyan gazdaság képe, amely megismerte a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés örömét, de elszenvedte a külső körülmények kedvezőtlen változását és bizony, az irányítási hibák súlyos következményeit is.

Ez a gazdaság négy év töretlen és kiegyensúlyozott fejlődése után a 2000. esztendőtől szembesült a nemzetközi dekonjunktúra kellemetlen következményeivel, a folyamatosan és évről évre, negyedévről negyedévre csökkenő növekedési ütemmel. Majd szembesült úgy 2001 tájékán - sajnos egy időben - a gyors béremelkedés és a túlértékelt forint versenyképességet rontó hatásával. És mindez tovább csökkentette a növekedési ütemet.

Aztán szintén 2001-től ennek a gazdaságnak szembesülnie kellett a politikai ciklus által generált - és ez persze nem jó, de sajnos legalábbis a múltban adottságként kellett kezelnünk - laza költségvetési politika és a szigorú monetáris politika ellentmondásos következményeivel. Ennek nem lehetett más következménye, mint alacsony növekedési ütem és romló egyensúly. Ezt minden tankönyvből könnyedén ki lehet olvasni.

Ha ilyen volt az elmúlt 15 esztendő, hol tartunk ma? A cáfolhatatlan tények - és hogy ennek megítélését elősegíthessük, ezért osztottuk ki azt a kis tájékoztatót, nos, a cáfolhatatlan tények - és a szubjektív tényezők egyaránt arra utalnak, hogy egy felfelé ívelő pálya kezdetén vagyunk. Az ábrák abban a kis anyagban jól mutatják, hogy a tavalyi év közepe óta fellendülőben a gazdaság, és ennek húzóerejét már azok a tényezők - a beruházások és az export gyors növekedése - adják, amelyekre Magyarországon egyedül lehet fenntartható növekedést alapozni. Minden más, amire fenntartható növekedést akarnak a gazdaságpolitikusok alapozni, csak illúzió lehet.

A gazdaságpolitika és az a szubjektív tényező pedig megértette, hogy hangsúlyt kell váltania. Egyrészt új összhangot kell teremteni a gazdasági teljesítmény és a fogyasztás alakulása között, másrészt szigorú költségvetési politikát kell folytatni. Mindkét hangsúlyváltás azt a célt szolgálja, hogy erőforrásainkat a növekedési lehetőségek kihasználására lehessen fordítani.

Persze fontos, hogy mit mutatnak a növekedési, beruházási, export- és egyensúlyi adatok; de a gazdaság persze nem erről szól, hanem arról szól, hogy mit nyújt az embereknek, milyen életet tesz számukra lehetővé. Ha ebből a szempontból végigtekintünk a 15 éven, akkor is meglehetősen fordulatos képet látunk. Ez a gazdaság eleinte leginkább a munkanélküliség drámáját, a kikényszerített alkalmazkodást mutatta; a több lépcsőben, drámai módon csökkenő fogyasztást és a sok-sok, szinte megmagyarázhatatlan változást; a versenyszférában a teljesítménykövetelmények szinte hihetetlen mértékű emelkedését; 2001-ig azt az érzést, hogy a '95-ös fordulatot követően a gazdaság szépen fejlődik, de ennek hatásait még csak nagyon kevesen érezhetik.

(9.10)

A különbségek inkább csak nőttek, semmint csökkentek a társadalom különböző csoportjai között. 2002-ben és 2003-ban pedig a reálkeresetek és a fogyasztás hirtelen és hihetetlen, átlagosan közel 25 százalékos növekedését, a sokáig elhalasztott kereslet szinte robbanásszerű kitörését - ez bizony fordulat volt, kedvező fordulat a jólét emelkedésében.

Merre tartunk és merre tartsunk most? Úgy gondolom, és ez a kormány elhatározott szándéka, hogy olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely a növekedést és az egyensúlyt egyaránt és egyforma súllyal állítja a középpontba. Ki kell használnunk - és minden erőfeszítést erre kell összpontosítanunk - a kedvező külső feltételek változását. Kedvezőek a külső feltételek, mert láthatóan fő piacainkon ugyan enyhe, de érzékelhető a konjunktúra javulása, és ami ennél talán hosszú távon fontosabb, május 1-jétől immár tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Hogy kihasználjuk ezeket a kedvező változásokat, javítani kell a versenyképességet, kibővíteni az egyensúlytalanságok teremtette, ma meglehetősen szűkös mozgásteret. Másképp fogalmazva: több levegő kell a gazdaságnak és több munkahely azoknak, akik dolgozni szeretnének.

Mit teszünk ezért? Rövid távon, és ez épp a napokban folyik, csökkentjük a költségvetés hiányát, ha szükséges - beismerve azt, hogy néhány lépés nem úgy sikerült, ahogy elterveztük -, akár év közben is. Szembenézni a realitásokkal, korrigálni, úgy gondolom, ez inkább érdem, mint hiba. Szigorú jövedelempolitikával összhangba hozzuk a fogyasztást és a gazdasági teljesítményt. Lépéseket tettünk, határozott és fájdalmas lépéseket a háztartási megtakarítások növelése érdekében. Ezek együttesen - és ennek jelei már 2003-ban is látszanak, és biztos vagyok benne, hogy ebben az évben még inkább kibontakoznak -, ezek a lépések együttesen fokozatosan mérséklik a külső fizetési mérleg hiányát.

Minden eszközzel, a gazdaságpolitika minden tényleges és verbális eszközével a stabilitást és a kiszámíthatóságot erősítjük. Hazai és néhány hónap múlva immár európai uniós forrásokból is az Európa-terv keretében gyorsan fejlesztjük az infrastruktúrát, építünk. Ösztönözzük és támogatjuk a befektetéseket, természetesen más-más eszközökkel a hazai kis- és középvállalatokat, és más-más eszközökkel a nálunk megtelepedni szándékozó multinacionális cégeket. Egyszerűsítjük és fokozatosan igazságosabbá tesszük az adórendszert. Nekilátunk, és ez hosszú távú, kemény feladat lesz, az államháztartás átalakításának. Csökkentjük a hiányt, évről évre fokozatosan és kiszámíthatóan csökkentjük a hiányt; de ez kevés, csökkentenünk kell az államháztartás méretét, másképp fogalmazva: a költségvetési újraelosztást.

Kemény - még egyszer elmondom, kemény - teljesítménykövetelményeket érvényesítünk mindenhol a közszférában, és ehhez igazodóan átalakítjuk a költségvetési intézmények működését. Nekilátunk nem széles fronton, hanem jól kiszámított pontokon az egészségügy és a közszolgáltatások, elsősorban a kistérségi közszolgáltatások reformjának; nem azért, hogy pénzt vegyünk ki innen, hanem azért, hogy jobb szolgáltatásokat és nagyobb hatékonyságot lehessen biztosítani. Ha a gazdaságpolitika elindul ezen az úton, megteszi ezeket a lépéseket, ha úgy tetszik, teszi a dolgát, akkor a jegybank is teheti a dolgát, és hozzáigazítja monetáris politikáját ezekhez a kedvezőbbé vált körülményekhez. Akkor csökkenhetnek a kamatok, és ez újabb lökést adhat az egészséges gazdasági növekedésnek.

A 2004-es esztendő a gyorsabb és immár egészségesebb szerkezeti növekedésről fog szólni úgy, hogy a gyorsabb növekedés közben mind a külső, mind pedig a belső egyensúly javulni fog. A következő évekre pedig, ha következetesen folytatjuk ezt a gazdaságpolitikát, erőteljesebb - nem hallatlan léptékkel növekvő, de erőteljesebb - gazdasági növekedés és tovább javuló egyensúly várhat ránk. Idén - ezt elmondtuk és meg kell erősíteni most is - átmenetileg megemelkedik az infláció, később azonban, ahogy az egyszeri hatósági árintézkedések és adólépések hatása elmúlik, ismét csökkenő lesz az infláció, és visszatérünk a folyamatos, kiszámítható dezinfláció pályájára, miközben a reálbérek a gazdaság teljesítményével összhangban és csak azzal összhangban, de fokozatosan emelkednek, és közben sajnos nem abban az ütemben, ahogy mindenki szeretné, de kismértékben nőhet a foglalkoztatás is.

Ez, tisztelt Ház, a felzárkózás pályája. A felzárkózásé teljesítményben, életkörülményekben, és ez az euró bevezetéséhez vezető, ha úgy tetszik, magyar út. Kemény munka és szép feladat. Szép feladat a kormány számára, de úgy gondolom, ha az alapkérdésekben kormány és ellenzék, munkaadók és munkavállalók az eddiginél jobb együttműködésben tudnak együtt dolgozni, akkor nemcsak hogy szép, de eredményes munka és évek várnak ránk. Így és meggyőződésem szerint csak így lehet Magyarországból modern európai köztársaság.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu