PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem nagyon szeretek visszafele mutogatni, de kénytelen vagyok emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy '98-99-ben - és ezt statisztikai adatokkal is tudom bizonyítani - 300 óvoda és 180 iskola, elsősorban kisiskola nyitotta meg a kapuit, mert a közös akarat mindezt eredményezte. Azt hiszem, annyira fontos volt az a lépés… (Jelzésre:) Igen, 300, jól hallotta, képviselő úr, 300 óvoda nyitotta meg abban a két évben ismét a kapuit; nem új iskolaként meg új óvodaként, hanem ismét elindult benne az oktatás, és fogadták a gyerekeket.

Én is végigjártam a kistelepüléseket, mivel olyan településszerkezeten lakom Baranyában, ami aprófalvas, és az átlagot jóval meghaladja, mert négyzetkilométerenként 6,7 település jut, míg az országos átlag 3,3. Tudom azt, hogy mit jelent egyik településről netalántán átmenni a másik településre pici gyerekekkel ott, ahol se autó, semmi nincs, hanem van reggel egy busz, meg este van egy busz visszafelé. Tehát nagyon komoly gondot jelent a körzetesítés, ahol - tudok mondani ilyen iskolát - tényleg 18-20 gyerek van 1-4. osztályig, és a szülők annyira ragaszkodnak az iskolájukhoz, hogy kerek perec odaálltak az iskolakapuba, és megmondták: ha a polgármester úgy gondolja, hogy bezárja az iskolát, akkor megyünk velük együtt, és itt hagyjuk a települést. Ez egy olyan település, ahol van 431 lakó, és ebből 11-nek van munkahelye. Nem cigány lakta település, ezt is hozzáteszem, tehát nem kimondottan roma származásúakról van szó. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Majd legközelebb folytatom.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu