PICHLER IMRE (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előző kétpercesemben említettem a hátrányos helyzetű településeket, és itt természetesen kis lélekszámú településekről van szó. Ott, ahol összeül a polgármester, a jegyző, a református vagy a katolikus pap, és megpróbálják a költségvetést megcsinálni. Ez a költségvetés úgy néz ki, hogy általában - ahogy mondta a képviselő úr is az előbb -, ha a költségvetés egyszerűen nem teszi ki azokat az összegeket, amelyeket kötelezően el kell látni, akkor forduljon a bérhikihez, és akkor a bérhiki majd besegít az önkormányzat költségvetésébe... (Tatai-Tóth András: Önhiki!) Önhiki, bocsánat, rosszul mondtam! Tehát az önhikit vegye igénybe.

De itt van az óriási nagy gond, hogy azt hiszem, hogy valamennyien tudjuk azt, hogy már akkor - mert most már hála istennek, azért a számítógépek ott is megjelennek -, amikor a számítógépen előveszi az adatlapot, rájön a polgármester, hogy hoppá, álljon meg a menet, itt valószínűleg nem fog sikeredni az önhikiben való részvételünk, vagy nagyon kis mértékben fogjuk netalántán az önhikit igénybe venni.

Ha konkrétumot akarok mondani, itt van előttem egy település, 52 millió forintos a költségvetése, 28 millió forint normatív támogatást kap, és ehhez kapott 2 millió forint önhikit. Tehát, ha most összeadjuk ezeket a számokat, akkor láthatjuk azt, hogy igen komoly gondok keletkeznek ezeken a településeken, és ezért mondjuk mi azt, hogy igenis a kistelepüléseket valamilyen úton-módon mégiscsak meg kellene finanszírozni. Én sem tudom megmondani, hogy mi legyen az, a kétszerese vagy a háromszorosa, de talán, hogy az önhikibe minél több település beleférjen, ez volna a leglényegesebb.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu