SZABADOS TAMÁS oktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy a késői óra ellenére néhány dologra reagáljak, annál is inkább, mert itt a vita hevében elhangzottak olyan kijelentések, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni, hiszen ez a vita mégis a nyilvánosság előtt folyik, és ha a kormány képviselője szó nélkül hagy bizonyos kijelentéseket, akkor ez a beleegyezést jelentené. Tőmondatokban szeretnék válaszolni, és engedje meg, elnök úr, de néhány olyan dologra, amit a törvény valóban nem érintett, de elhangzott, szintén válaszolni kell.

1. A tandíj nincs benne a kormányprogramban, és nem fogunk bevezetni 2006-ig.

2. A kerettantervet nem töröltük el, csupán kötelező volt, tehát az iskolák 95 százaléka ma is kerettantervek szerint tanít.

3. A Bursa Hungarica, köszöni szépen, él és virágzik. Több tízezer magyar diák kapja meg ezt a kiemelt támogatási formát.

4. Még inkább virágzik az Arany János-program, jelentem, több mint 2300 gyerek vesz ebben részt. A felmenő rendszer jövőre fog befejeződni, és 3000 gyerek fog ennek az áldásaiból részesülni.

A diákhitel kamatainak a szabályozásáról nem ez a kormány döntött - itt elhangzott az, hogy felemeltük a kamatot -, hanem a Fidesz-kormány alatt született az a szabályozás, amit mi nem változtattunk meg. A mindenkori alapkamathoz kell a diákhitel kamatait igazítani. A Nemzeti Bank úgy döntött, hogy felemeli az alapkamatokat, ezért a diákhitel kamatai is nőnek. Ha csökkenni fognak, akkor ellenkező tendencia lesz.

Ami az “ingyenes tankönyv - nem ingyenes tankönyvö vitát illeti, hadd mondjam el, én úgy gondolom, hogy annak a kormánynak nincs szégyenkeznivalója senki előtt, sem a választók, még kevésbé az ellenzék előtt, amelyik 3,2 milliárdról 7,7 milliárdra növelte az ingyenes tankönyvre fordított ellátást.

Ami a dolog érdemi részét illeti, szeretnék néhány dologra reagálni. Úgy gondolom, hogy azok az érdemi észrevételek, amelyek itt a kormánypárti és az ellenzéki képviselőtársaim részéről elhangzottak, megfontolásra érdemesek. Tanulmányozni fogjuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek érdemiek voltak. Tanulmányozni fogjuk annak a hatását is, hogy valóban alkotmányossági aggályai vannak-e annak, hogy ennyi adatot kell közölni. Én is úgy gondolom magánemberként, hogy nem kell ennyi adatot közölni. Azért érdekes dolog az, amikor azt hallom két ellenzéki képviselőtársam szájából, hogy az egyik azt mondja, hogy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslat túl szabadpiaci - ezt Lezsák Sándor képviselőtársam állította -, ugyanakkor Horváth János képviselőtársam azt mondta, hogy monopolista, ami tökéletesen ellentmond egymásnak. Én úgy gondolom, hogy ha két ennyire eltérő módon lehet egy törvényjavaslatot értelmezni, akkor az a törvényjavaslat elég jó lehet.

Gyakorlatilag azt tudom mondani, hogy én a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslat kapcsán más érdemi észrevételt nem hallottam. Egy érdemi észrevételt hallottam, mégpedig kormánypárti szájból, hogy egy egyoldalú nyilatkozat is legyen elegendő ahhoz, hogy valaki kaphasson ingyenesen tankönyvet - ezt meg fogjuk vizsgálni.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

(17.00)

Nem tudom, kiállja-e a törvényesség próbáját, ez majd ki fog derülni a módosító javaslatoknál.

Ami a titoktartási passzust illeti: hála istennek, most konszenzus alakult ki ebben a témában. Úgy gondolom, a Fidesz, amely pártként az első olvasatban mereven elutasította a titoktartási passzust, és úgy gondolta, hogy nem lehet semmifajta titoktartási kötelezettség tanár és szülő között, ma ettől a merev álláspontjától, hála istennek, megszabadult. Úgy gondolom, attól a túldoktrinér, túlszabályozott álláspontunktól szabadultunk meg, amely azt gondolta, egy gyereknek - akár egy nyolcéves gyereknek - írásbeli nyilatkozatot kell tennie, hogy a titoktartás alól felmentést kapjon a tanár. Úgy gondolom, most kialakult egy olyan szabályozás, amely mindkét fél számára, de főleg a magyartanárok, a szülők és a diákok számára jó.

Ami bánatom, illetve talán szomorúságom van ebben a vitában, hogy itt minden olyan dolog előkerült, ami jellemzi a mai politikai életet: a szembenállás. Sokszor holtvágányra tévedtünk, sokszor olyan dologról vitatkoztunk, ami nem tartozik a törvényre. Úgy gondolom, nem lenne hiábavaló a kormányoldalnak és az ellenzéknek néha olyan fórumokon - nem csak a parlamentben - találkozni, ahol elmondhatjuk egymásnak a véleményünket. Úgy gondolom, ez a törvény alkalmas lehetett volna arra, hogy bemutassuk, néhány dologban egyet tudunk érteni a patkó mindkét oldalán; a szakmának ezt bemutathattuk volna.

Mert végső soron mi történt itt, képviselőtársaim? Az, hogy alapvetően egyetértünk ebben a törvényjavaslatban. Nem volt lényegi változtatásra igény, a kisebb módosításokra a kormány nyitott. Úgy gondolom, itt be lehetett volna azt mutatni, hogy ha mély szakmai kérdésekről van szó, akkor igenis, politikai állásfoglalástól függetlenül egyet tudunk érteni. Én még most is optimista vagyok. Úgy gondolom, erre majd a részletes vitában teszünk egy újabb kísérletet, s remélem, akkor tévutak nélkül, egy kicsit egyenesvonalúbban és jobban bemutatva azt a szakmai akaratot, ami mindkét oldalon jelen van - nevezetesen, a jobb törvényi szabályozást a tankönyvpiac rendjében és jobb törvényi szabályozást a titoktartás terén -, és úgy gondolom, akkor a szakma előtt is, a magyar társadalom előtt is a magyar politika emelni fogja a tekintélyét.

Köszönöm szépen az észrevételeket. Még egyszer azt mondom: tanulmányozni fogjuk a módosító javaslatokat, és a részletes vita kapcsán még kifejtjük majd a véleményünket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu