SZABADOS TAMÁS oktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy nem túlzottan nagy terjedelmű, de sokakat érintő és érdeklő törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg most a Magyar Országgyűlés: a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.

A tankönyvpiac rendjéről szóló törvény rendelkezéseinek módosítását indokolják azok a változások, amelyek az elmúlt években következtek be. A tankönyvek iskolai értékesítésével kapcsolatos rendelkezések újragondolására az adózás előírásainak megváltozása és az ingyenes tankönyvellátás széles körű bevezetése miatt van szükség. Miután az adójogszabályok változása miatt a tankönyvek áfamentessége megszűnt, újra kellett gondolni azt is, hogy amennyiben az iskolában kerül értékesítésre a tankönyv, az áfa befizetésének módja milyen eljárás mellett, keretében történik.

A javaslat módosítja a közoktatásról szóló törvényt. A módosítások érintik a tankönyvforgalmazással összefüggő szabályokat, mivel az iskola által kezelhető adatok körében ez idáig nem szerepeltek a tankönyv értékesítésével összefüggő adatok. A javaslat ezért kiegészíti az iskolában kezelhető adatok körét.

(13.20)

Változnak a közoktatásról szóló törvény pedagógus-titoktartásra vonatkozó rendelkezései is.

A törvénymódosítás kapcsolódik a kormányprogram V. fejezetének 4. pontjához, mivel rendelkezései hozzájárulnak ahhoz, hogy az arra rászorulók ingyenesen hozzájussanak a tanulmányaikhoz szükséges tankönyvekhez. Engedjék meg képviselőtársaim, hadd emlékeztessem önöket és az ország nyilvánosságát is arra, hogy az elmúlt két évben az ingyenes tankönyvben részesülő tanulók száma nagyon megnőtt, és az arra fordított összeg is több mint két és félszeresére növekedett. Amíg 2002-ben, az elmúlt kormány utolsó évében 3,2 milliárd forintot költött az ingyenes tankönyvekre, ez mostanra 7,7 milliárdra emelkedett, ami azt jelenti, hogy két év alatt több mint két és félszeresére emelkedett az az összeg, amit az arra rászorulók ingyenes tankönyvellátására fordít a magyar kormány.

A kormány célul tűzte ki a tankönyv-támogatási rendszer korszerűsítését, hatékonyabbá tételét. A javaslatban található megoldások az iskolai könyvtárak fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A javaslat 3. §-a előírja, hogy az iskola részére tankönyvtámogatás céljára jutó teljes összegnek legalább 25 százalékát tankönyv, illetve az iskolában alkalmazott ajánlott és kötelező olvasmányok, elektronikus adathordozón rögzített tananyag, kis példányszámú tankönyv vásárlására kell fordítani. A megvásárolt könyv, tankönyv, elektronikus adathordozón rögzített tananyag az iskola tulajdonába megy át. Úgy gondolom, hogy az iskolai könyvtárakban elhelyezett tankönyvek, szótárak, atlaszok több éven át felhasználhatók, ily módon évenkénti előállításukra nincs szükség.

Magam gyakorló tanárként is azt tudom elmondani, hogy a tartós tankönyvek számának növelése és az ingyenességbe való bevonása nevelési célokat is szolgál, hiszen arra ösztönzi tanulóinkat, hogy a tankönyvet megőrizzék, állagát óvják, és olyan állapotban szolgáltassák vissza a tanév végén a könyvtárba, mint ahogyan azt megkapták.

A legdrágább könyvek közé tartoznak a szótárak, az atlaszok, a szöveggyűjtemények, amelyek évenkénti megvétele az ingyenes tankönyvellátás körében évenként újabb költségvetési kiadásokat eredményez. Az említett tankönyvek könyvtári beszerzése jelentősen csökkentheti, vagy legalábbis mérsékelheti az állami kiadásokat ezen a területen, vagy mérsékelheti az állami kiadások növekedésének ütemét. Ugyancsak költségcsökkentő tényezőként lehet számítani a tananyag elektronikus adathordozón történő rögzítését és az iskolák részére történő értékesítését. Az elektronikus adathordozón rögzített tananyag igénybevétele és hasznosítása igényli a számítógépes rendszer és hálózat iskolai fejlesztését, amely ugyancsak része a kormányprogramnak.

A javaslat világosan megfogalmazza az iskolai tankönyvellátás megszervezésével kapcsolatos feladatokat, mind a tankönyvforgalmazóknak, mind az iskoláknak meghatározza a tankönyvellátás megszervezésével kapcsolatos feladatait. A szülők, a tanulók a jövőben ismert és szabályozott eljárás keretében juthatnak hozzá a tankönyvekhez. A tankönyvforgalmazók a korábbinál nagyobb biztonságban vehetnek részt a tankönyvterjesztésben, mivel világossá válik, hogy milyen elvárásokat kell teljesíteniük.

A javaslat olyan kérdésekre ad választ, amelyek megoldását hosszabb idő óta igénylik a tankönyvpiac résztvevői, a tankönyvforgalmazók, az iskolák és a szülők. Az iskolai tankönyvellátás szabályainak megállapítása kedvező változásokat eredményezhet minden, a tankönyvpiac működtetésében érdekelt részére. A javaslat egyszerűsíti és közérthetőbbé teszi azt az eljárást, amelynek megtartásával a normatív kedvezményhez való jogosultságot a szülőnek igazolnia kell. A normaszöveg kiigazításával az érintett kedvezményezett kör is egyértelművé válik.

A törvényjavaslat világosan leírja, hogy kik, milyen feltételekkel juthatnak hozzá ingyenesen a tankönyvhöz. Felsorolásszerűen hadd említsem meg, hogy a nyilvánosság is megismerje ezeket: a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki tartósan beteg, vagy sajátos nevelési igényű, vagy három- vagy többgyerekes családban él, egyedülálló szülő által nevelt, nagykorú és saját jogán családi pótlékra jogosult, valamint rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesül. A törvény azt is leírja, hogy milyen feltételekkel lehet ezeknek a jogosultaknak hozzájutni ingyenesen a tankönyvekhez. Tehát a (4) bekezdésben meghatározott normatív kedvezményre való jogosultságot a következő módon lehet igazolni: a családi pótlék folyósításának igazolásával, ha a családi pótlékra való jogosultság a legmagasabb életkor elérése miatt megszűnt, tartósan beteg tanuló esetén szakorvosi igazolással, egyedülálló szülő esetén a szülő által tett nyilatkozattal, sajátos nevelési igény esetén - a súlyos fogyatékosság kivételével - a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményével, valamint rendszeres gyermekvédelmi támogatás esetén az erről szóló határozattal.

Úgy gondolom, hogy abban a rendben, ami az elmúlt két évben, az új kormány hivatalba lépésével ez ügyben elkezdődött, még inkább, még szakszerűbben és még kisebb adminisztrációval fognak a rászorultak hozzájutni a tankönyvekhez.

A javaslat módosítja a közoktatásról szóló törvénynek a titoktartásra vonatkozó előírásait is. Hadd mondjam el, hogy magam is, aki gyakorló pedagógus voltam, mielőtt politikus lettem, és az országot jártam, pedagóguskollégáimmal beszélve azt tapasztaltam, hogy a közoktatási törvénymódosításnak ez volt az egyik legtöbbet vitatott pontja. Főleg azt a részét vitatták kollégáink, amely szerint eddig a módosításig a tanuló által a tanárra rábízott titkot akkor lehetett feloldani, és akkor lehetett gyakorlatilag ezt a titkot nyilvánosságra hozni vagy a szülővel közölni, ha a tanuló írásbeli felhatalmazást adott erre. Módosítottuk ezt a szabályt, a tanár belátására bízzuk azt, hogy nyilvánosságra hozza-e, elmondhatja-e a szülőnek. Egyetlenegy feltételnek kell megfelelnie: ha a tanuló érdekeit ez a közlés, a titoknak ez a kvázi felfedése nem sérti.

Van viszont, amiben továbbléptünk a titoktartásra vonatkozó előírásokban, mert a törvényjavaslat világossá teszi, hogy a titoktartásra vonatkozó rendelkezések kiterjednek minden olyan személyre, aki részt vesz a gyermek, tanuló felügyeletének ellátásában. A titoktartási kötelezettség azokra az adatokra vonatkozik, amelyekről a felügyelet ellátásában való közreműködés során szerez tudomást a pedagógus vagy a nevelési-oktatási intézmény más alkalmazottja. Az, aki hivatásánál fogva titoktartásra kötelezett, és ez nagyon fontos új része a titoktartási passzusnak, megtagadhatja a vallomástételt, amennyiben a vallomás megtételével megsértené titoktartási kötelezettségét. Ez a jogosultság fennáll a büntetőeljárásban, a polgári peres eljárásban, valamint az államigazgatási eljárásban is.

A javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy a közoktatási intézmények a törvényben meghatározottakon túl a gyermekkel, tanulóval kapcsolatban nem közölhetnek adatot. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatokról szóló '92. évi LXIII. törvény 2. §-ának (1) bekezdése alapján személyes adat a természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Ebből következik, hogy a közoktatásról szóló törvény 2. számú mellékletében felsoroltak alapján nyilvántartott adatokat az iskola nem továbbíthatja oly módon, hogy kiegészíti a kezelt adatokat az adatokból levonható következtetésekkel.

(13.30)

Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy bár rövid terjedelmű ez a törvény, de nagyon fontos olyan dolgokat tartalmaz, amely milliókat érint a magyar társadalomban, ezért arra kérem önöket, hogy gondosan vitassák meg. Ha esetleg módosító javaslatuk van, tegyék ezt meg, ezek után pedig fogadják el ezt a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu