MÁRTON ATTILA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselői önálló indítványomban egy vizsgálóbizottság felállítását javasolom, amelynek - amint azt a cím is tartalmazza - az M5-ös autópálya megvásárlásának, kivásárlásának körülményeit kellene tisztáznia.

Miért is került sor ennek az önálló indítványnak a benyújtására? Ha megengedik, történetileg időben picit visszanyúlnék, csak azért, hogy mindazok az elvek, szempontok és kérdések, amelyek az indítvány kapcsán megfogalmazódtak, teljesen világos és egyértelmű megvilágítást kaphassanak.

Annak idején, a választási kampányban a jelenlegi kormánypártok azt ígérték, hogy 800 kilométer autópályát fognak majd építeni. Ahogy telt-múlt az idő, hatalomra kerültek, rájöttek, hogy ennek nem sok realitása van. Akkor felvetődött az, hogy a jelenleg már meglévő autópályákat is valamilyen módon be kellene vonni az általuk 800 kilométeres keretnek tekintett számba. Mivel itt voltak állami tulajdonban lévő meglévő autópályák, és volt az M5-ös autópálya, így célszerűnek mutatkozott részükről, hogy az ígéretek között az is szerepeljen, hogy az M5-ös autópálya is a matricás rendszerbe fog kerülni.

A kormánynak azt a szándékát kezdettől fogva üdvözöltük, hogy az M5-ös autópálya is matricás lesz, hiszen ma Magyarországon - és ez még a jelen pillanatban is így van - az M5-ös autópálya szinte a megfizethetetlenségig drága, ezt mutatják egyébként a forgalmi adatok is. Hosszú tétovázás után a kormány, illetve a miniszterelnök úr végül is bejelentette, hogy a kormány meg kívánja vásárolni a jelenlegi tulajdonosaitól az M5-ös autópályát, és egy elég kemény, határozott időpontot mint határidőt is megszabott Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter úrnak, ami érdekes módon furcsa helyzetet eredményezett.

Ennek a miniszterelnöki határidőnek az eredményeképpen a közvéleményben is, és így teljesen egyértelmű, hogy az M5-ös autópálya tulajdonosaiban is, olyan érzés lehetett úrrá, hogy kérem szépen, itt az állam minden körülmények között, ha törik, ha szakad, kerül, amibe kerül, meg akarja vásárolni az M5-ös autópályát. Akkor még arról volt szó, hogy az M5-ös autópálya, illetve az AKA Rt. résztulajdona teljes egészében kivásárlásra fog kerülni. A határidő elég szűkös volt, és ha valaki emlékszik még erre az időre, bizony voltak olyan miniszterelnöki nyilatkozatok, amelyek helyenként szinte fenyegetőleg hatottak a miniszter úrra, emlegetve itt a miniszteri széket és más egyéb retorziókat is, ami igencsak furcsa, ha valaki valóban az állam érdekeit szeretné képviselni, illetve jó tárgyalási pozíciókat szeretne elfoglalni.

Időközben, ahogyan telt-múlt az idő, a különböző médiumokban egymástól eltérő gazdasági konstrukciók, pénzügyi konstrukciók láttak napvilágot, de talán azt lehet mondani, hogy az igazán első helyre és reflektorfénybe kerülő konstrukció végig az M5-ös autópálya teljes állami kivásárlása volt, legalábbis a közvéleményben és a lapokban ezek a részinformációk jelentek meg.

Ha emlékeznek rá, tisztelt képviselőtársam, mi már annak idején kezdeményeztük, különösen a gazdasági bizottságban, hogy szeretnénk tájékoztatást kapni a miniszter úrtól arra vonatkozóan, hogyan is állnak a tárgyalások. Akkor azt a választ kaptuk, hogy ez nem időszerű, hiszen a kormány és a tárgyaló delegáció nem kívánja a saját pozícióit rontani, ami azért is volt érdekes - még egyszer szeretném mondani -, mert a miniszterelnök úr igencsak kemény feltételeket szabott, szinte fenyegetőzött miniszterének, ha január végéig nem születik meg a kivásárlásról szóló megállapodás.

Azután, azt hiszem, mindenkiben nagy megdöbbenést keltett, amikor bejelentették, hogy kérem szépen, megvan a megállapodás az AKA Rt. 40 százalékáról, tehát a kisebbségi tulajdonrész kivásárlásáról. Mindazok a számadatok, amelyek nyilvánosságra kerültek, azt hiszem, mindenkiben méltán keltettek megdöbbenést, hiszen olyan hosszú távú kötelezettségvállalásról és olyan összegekről szóltak ezek a híradások, amelyek először szinte teljesen hihetetlennek tűntek.

Nos, ezután ismételten kezdeményeztük Csillag miniszter úr meghallgatását a gazdasági bizottságban - ott Gaál Gyula államtitkár úr vett részt -, kaptunk válaszokat bizonyos kérdésekre, de nagyon sok részlet továbbra is tisztázatlan maradt. Számunkra ez azért is furcsa volt, hiszen akkor már, legalábbis a miniszteri és a kormányfői bejelentés alapján, megszületett a megállapodás, tehát akkor már nem igazán lehettek olyan körülmények, amelyekről az országgyűlési képviselők és az adófizetők is ne kaphattak volna tájékoztatást, hiszen itt közpénzekről, súlyos százmilliárdokról volt szó.

Azért is lettünk volna kíváncsiak egy korrekt és részletes tájékoztatásra, hiszen a sajtóban megjelent információk alapján több ajánlat közül is választhatott volna a kormány, több szempontot is mérlegelhetett volna. A rendelkezésre álló információk alapján idáig úgy tűnik, hogy szinte a legdrágább, a legköltségesebb megoldást választotta, és a legkevésbé sem az adófizetők pénzével való takarékoskodás vezérelte a kormányt. Ezért azután a képviselői önálló indítványomban, amely a vizsgálóbizottság felállításáról szól, jó néhány, konkrétan tizenkilenc kérdés van megfogalmazva. Ha megengedik, ezek közül néhányat ismertetnék, azért, hogy akik esetleg a rádión keresztül figyelemmel kísérik a parlament munkáját, hallhassák, melyek is azok a főbb súlyponti kérdések, amelyekre a vizsgálóbizottság működése kapcsán jó volna, ha választ kaphatnánk.

Például jó lenne tudni mindenkinek, milyen előzetes gazdasági, pénzügyi tervek vagy esetleg koncepciók készültek a kormányzat részéről az M5-ös autópálya matricás rendszerbe történő integrálásával, illetve kivásárlásával kapcsolatban.

Kinek milyen érdeke fűződött ahhoz, hogy konkrét határidőt szabjon a miniszter úrnak, helyenként - mondhatnám azt - vészesen fenyegető határidőt szabjon a miniszter úrnak, akkor, amikor tulajdonképpen jól érezhető volt, hogy az AKA Rt. nem kívánja igazából eladni a részesedését. Tehát ezzel a határidővel kvázi a tárgyaló delegáció sarokba szorítása történt. Miért történt ez? Erre szerettünk volna és szeretnénk konkrét választ kapni.

Azután arról is szeretnénk információt kapni, hogy milyen alternatívák voltak. Egyáltalán kért-e a kormányzat, illetve a tárgyalódelegáció másoktól is ajánlatot? Kért és kapott-e ajánlatot? És ha igen, milyen feltételek szerepeltek abban? Milyen pénzügyi konstrukciók szerepeltek abban? Hogyan és milyen módon lehetett volna ezt a kivásárlást másképpen megoldani?

Azután emlékszünk még arra, hogy amikor a jelenlegi kormánypárti képviselők az előző ciklusban ellenzékben voltak, egyik vesszőparipájuk volt a közbeszerzési eljárással meghirdetett autópálya-építés.

(18.00)

Ha emlékszünk rá, van olyan képviselő, aki jelenleg államtitkári rangban van, és akinek a fő feladata volt a jelenlegi kormányzati ciklus elején ezeknek az autópálya-építéseknek a vizsgálata - eredménytelenül, mert idáig semmiféle törvénytelenséget nem tudtak ezzel kapcsolatban feltárni. Most mégis egy olyan megállapodásról szólnak a hírek, ami közbeszerzési pályáztatás nélkül tenné lehetővé az AKA Rt.-nek, illetve az útépítő cégeinek, hogy az autópályát tovább építhessék. Vajon miért nem ragaszkodott a kormány a közbeszerzési eljáráshoz?

Aztán arra is kíváncsiak lennénk, hogy mi történik, mi történt a Postabank értékesítéséből befolyt 101 milliárd forinttal, hiszen arról volt szó, hogy ez az összeg teljes egészében az autópálya felvásárlására fordítódik. Szeretnénk erre is konkrét választ kapni.

Ami nagyon-nagyon fontos és sarkalatos kérdés, hogy milyen jogokat fog biztosítani a magyar állam számára ez a bizonyos 40 százalékos tulajdonrész. Hiszen jól tudjuk, legalábbis aki a cégjogban, illetve a gazdasági életben egy kicsit is mozog, hogy bizony kisebbségi tulajdonnal egy céget jellemzően nem lehet irányítani. Vélhetően így lesz ez az AKA Rt. esetében is, hiszen hiába lesz oda vezérigazgató-helyettes delegálva, úgy gondoljuk, legalábbis a céggyakorlat azt mutatja, nem jellemző, hogy 40 százalékos tulajdoni résszel konkrét befolyást lehessen gyakorolni, különösen gazdasági jellegű döntésekre.

És arra is választ szeretnénk kapni, hogy miért kell 24 plusz 3 éven keresztül több száz milliárd forintot az adófizetők pénzéből, valamennyiünk pénzéből kifizetni a jelenlegi tulajdonosoknak. Miért kell rendelkezésre állási díjat fizetni? És sok-sok tisztázásra váró kérdés az, amely ennek a bizottságnak a munkáját kellene hogy adja, illetve ezekre a kérdésekre a válaszok megkeresése lenne ennek a bizottságnak a feladata.

Én tisztelettel azt kérem képviselőtársaimtól, hogy támogassák ennek a vizsgálóbizottságnak a létrehozását, hiszen annak idején önök is azt mondták, hogy az üvegzsebtörvény pontosan azt a célt szolgálja, hogy a közpénzek felhasználása mindenki számára tiszta, világos és egyértelmű legyen. Én arra szeretném tehát önöket biztatni, hogy támogassák a vizsgálóbizottság felállítását, hiszen úgy gondolom, hogy nemcsak mi, országgyűlési képviselők, hanem az adófizető polgárok is kíváncsiak lennének arra, hogy az állam vajon a leghasznosabb módon, a leghatékonyabb módon költi-e el majd azokat a súlyos százmilliárdokat, amelyeket az AKA Rt. kivásárlására kell fordítani.

Nagyon röviden talán ennyit lehetne elmondani ennek az indítványnak a lényegéről. Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu