MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Azért döntöttem úgy, hogy mindenféleképpen szeretnék szólni a vita után, mert valóban több síkon folyt a vita. Azt gondolom, hogy volt ennek nagyon sok szakmai része, nagyon sok politikai része, és több dologról is szólt a vita, szerintem sok esetben talán nem csak és kizárólag a jelentéssel kapcsolatban, de nem baj ez így, jól van ez így, hiszen a témáról beszéltünk, és azt gondolom, hogy ez így helyénvaló.

Több konstruktív kritika is elhangzott, és ezt köszönöm szépen a képviselőknek, illetőleg több olyan javaslat is, amely arról szól, hogy milyen új területekre kellene esetleg kiterjeszteni a további intézkedéseket, és milyen új területeket kellene bevonni ezek körébe; Zsigó úr és Soltész úr is számos ilyet említett. Erre csak azt tudom mondani, hogy aki nem dolgozik, csak az nem hibázik, tehát azt gondolom, hogy ez így rendben van. Mégis fontosnak tartom, ezért egy-két dolgot kellene tisztázni, mert számos, talán félreértésből vagy csúsztatásból fakadóan nem egészen pontos képek ragadnak meg azokban, akik hallgatják ezt a beszélgetést és vitát.

Azt gondolom, hogy mindannyiunk célja az, hogy minél kevesebb fiatalt érintsen ez a probléma, lehetőleg egyetlenegy fiatal se kerüljön kapcsolatba kábítószerrel, és ne legyenek ebből származó problémái. Fontos leszögezni, hogy a nulla a cél, hogy egyetlenegy fiatal se kerüljön ilyen problémába.

Én is feltennék egy-két kérdést - feltették képviselők, sokat beszéltek a prevenció kérdéséről -, hogy fontos-e a prevenció. Igen, fontos a prevenció. A minisztérium a forrásai legnagyobb részét, több mint 60 százalékát prevencióra költi el, tehát az összes pénz körülbelül 60 százalékát erre költjük. Kérdés, kell-e több pénz. Természetesen kell, persze, hogy kell több pénz, de mondjanak a képviselők egyetlenegy területet, ahova nem kellene több pénz, bármikor is, bármely kormány idejében. Kérdés volt, szükség van-e a tudatformálásra. Igen, szükség van a tudatformálásra, azt gondolom, hogy enélkül a prevenció sem működik, hiszen ha alapvetően nincs meg az emberekben az a gondolatiság, hogy nem jó, nem szabad ezzel a szerrel élni, akkor bármilyen prevenció, bármilyen intézkedés, bármilyen törvény és jogszabály hatálytalan, hiszen lopni sem szabad, azt is tiltják a törvények, aztán mégis vannak olyanok, akik lopnak. Azt gondolom tehát, hogy a tudatformálás rendkívül fontos, ezért indít el a minisztérium egy kampányt ebben az évben, ami pontosan ezt a célt szolgálja, ahogy az expozéban is elmondtam.

Aztán van egy nagyon fontos kérdés, mert ezt a kérdéskört talán sokszor súrolták egy picit az ellenzéki képviselők, legalábbis egypáran, és nagyon fontosnak tartom tisztázni ezt a kérdést: akarjuk-e liberalizálni a kábítószer fogyasztását bármilyen formában? Nem, képviselő urak, nem kívánjuk liberalizálni a kábítószert semmilyen formában sem. Ezt fontos hangsúlyozni, mert néha talán implicite a feltett kérdésekből vagy véleményekből mintha ezt lehetett volna kihallani.

Ebből kifolyólag változik-e a drogstratégia, amit elfogadtunk 2000-ben? Nem változik a drogstratégia, hiszen azon az úton megyünk tovább, amit kitűzött a nemzeti drogstratégia. De van egy ennél erősebb érvem: azért sem változik a drogstratégia, és azért sem változik ez az út, mert a lelkiismeretünk határozza meg azt a célt, amit el szeretnénk érni, ez pedig az, hogy ne legyen kábítószer-probléma Magyarországon. Ebből kifolyólag nem változhat az az út, nem változhatnak a célkitűzések.

Kérdés volt, keményen fel kell-e lépni a terjesztők ellen. Természetesen, keményen fel kell lépni; Gusztos képviselő úr mondott is erre példát vezérszónoki felszólalásában. Kell-e büntetni? Igen, nagyon szigorúan kell büntetni. A Btk. nem is hozott ebben újat, a változtatás nem érintette. Zárójelben jegyzem meg, a fogyasztó is büntethető, tehát nem teljesen igaz az, hogy most az elterelés intézményével egyetlenegy fogyasztót nem lehet büntetni. Nem részletezném, aki olvasta, az tudja, hogy miről beszélek.

Nagyon sok személyes példa is elhangzott a felszólalók részéről; hadd osszak meg én is egy személyes példát a magam részéről. Alkalmam volt fél évet Hollandiában tanulni egy európai uniós ösztöndíjjal, és Hollandia az az ország, ahol valóban liberalizált a könnyű drogok használata. Szeretném jelenteni, hogy nekem sikerült fél évet úgy eltöltenem Hollandiában, hogy nem próbáltam ki a kábítószert, és itthon sem próbáltam ki annak egyetlenegy formáját sem. Miért tartom ezt fontosnak?

Zsigó képviselő úr is sokszor hangsúlyozta a család szerepét, és hogy fontos-e a család. Azt gondolom, hogy a család az alapvető egysége ennek az egész problémának és az egész probléma megoldásának. Fontos a megelőzésben, fontos a kezelésben, a rehabilitációban, és fontos a reintegrációban, de rögtön hozzáteszem, még az elterelésben is az egyik alapvető elem a család. Megpróbáljuk bevonni a családokat ebbe a munkába, hiszen nélkülük egyszerűen nem lehet hosszú távú eredményt elérni, mert a szilárd értékrendet, a pozitív életcélokat elsősorban a család tudja belenevelni a gyerekekbe, és minden más eszköz csak másodlagos, ezért azt gondolom, hogy a család alapvető segítője ennek a folyamatnak.

Azt gondolom, hogy igazából az elérési útvonalakon és a módszereken vitatkoztak ma a képviselők, vitatkoztunk, és ez nem baj: különböző értékrendet vallunk, különböző szellemiségben hiszünk. Mi azt gondoljuk, és abban hiszünk, hogy az a helyes, hogy ha egy fiatalnak, ha egyszer véletlenül kipróbálja, pontosan azokból az okokból kifolyólag, amit Pettkó vagy Csáky képviselő úr is említett - mert olyan a környezet, olyan a nyomás egy fiatalon, mert olyan a tudat, mert ma az a divat, ami nagyon káros dolog -, esetleg egy bizonyos helyzetben mégsem tud nemet mondani egy jointra, egy füves cigarettára, és ebből problémája van, akkor ne rögtön jogi következményekkel szembesüljön, legyen még egy lehetősége arra, hogy visszatérjen a helyes útra. Ezt a lehetőséget szeretnénk megadni ezzel az eltereléssel. Semmi többről nincsen szó, pusztán erről.

Zárásképpen mondom, ezért inkább egy olyan kedvenc szófordulatot említenék, amit általában a fideszes képviselők szoktak emlegetni: nem ördögtől való elismerni a másik fél eredményeit. Én azt gondolom, ezt megtettem a felszólalásomban, mert véleményem szerint ez a kérdéskör egy kicsit ugyanolyan, mint az Európai Unió. Azt gondolom, hogy a rendszerváltással kezdődött el az a folyamat az Európai Unióban is, ami azt eredményezi, hogy most május 1-jén az Európai Unió tagjai leszünk. Valószínűleg a kábítószer-probléma kezelése se a Fidesz-kormánnyal, se a Horn-kormánnyal, se az Antall-kormánnyal, és egészen biztosan nem a Medgyessy-kormánnyal kezdődött el, ezért azt gondolom, hogy ebben mindenféleképpen fontos némi tolerancia és önmérséklet.

Amit Zsigó képviselő úr említett az eseti bizottságról, azt Juhász Gábor MSZP-s képviselő vezette, de hogy esetleg egy-két számot mondjak - mert a költségvetésről is volt néhány szó -, 1999-ben 55,3 millió forint volt kábítószerügyre, 2000-ben 746 millió 500 ezer, 2001-ben 563 millió, 2002-ben közel 1 milliárd forint, 2003-ban 1,3 milliárd forint, és 2004-ben a költségvetési megszorítások után is megőriztük a tavalyi szintet: 1,3 milliárd forint. Azt gondolom, ez azt bizonyítja, hogy minden eddigi kormány, legalábbis az utolsó kettő, a helyén kezelte a problémát, és folyamatosan próbált tenni annak érdekében, hogy egyre bővülő forrásokkal egyre több problémát tudjunk megoldani.

Zárásképpen azt mondanám, hogy számomra nem az a fontos, hogy kié a dicsőség, számomra az a fontos, hogy legyen dicsőség, legyen mire büszkének lennünk. Azt kívánom mindenkinek, hogy ezt mondhassa el bárhol, amerre jár, akik érdeklődnek a témakör iránt, hogy legyen mire büszkének lennünk. Azt hiszem, hogy akkor minden kritikától és egyéb felvetéstől függetlenül helyesen jártunk el, és eredményeket értünk el, és az lesz az igazi eredmény, ha mindannyian azt mondhatjuk, hogy van mire büszkének lenni a mindenkori magyar kormánynak ebben a témakörben, mert tudott tenni valamit ez ellen a probléma ellen. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu