GÚR
NÁNDOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim!
Egy olyan törvénytervezet tárgyalására kerítünk sort, ami a piaci
kereslet-kínálat viszonyait sokak szerint befolyásolja. Mégis azt kell mondjam
az első mondataim közepette, hogy a munkaerő-kölcsönzés, az a
tíz-tizenegynéhány éves gyakorlattal bíró tapasztalás, ami a hátunk mögött van,
azt igazolja vissza, hogy alapvetően tényleg az elmúlt tíz-tizen­egynéhány
esztendő a piaci igényekhez, a piaci keresletekhez igazodott.

Másik
oldalról nézve pedig azt a megállapítást kell tenni, hogy azoknak az embereknek
az érintettsége a kölcsönzés vonatkozásában, akik hátrányos vagy halmozottan
hátrányos helyzetben vannak, nem igazán mutatkozik meg. Ha tehát magyarra
akarjuk fordítani a szót, akkor azt lehet mondani, hogy az a munkaerő-piaci
helyzet, ami az elmúlt tizenegynéhány évben jellemzi Magyarországot,
függetlenül mindenfajta politikai színezettől, azt a sajátosságot hordozza
magában, hogy a munkaerő-kölcsönzés tekintetében elsődlegesen azok voltak
érintettek, akik nem hátrányos helyzetben, nem munkaügyi regiszterekben
töltötték az életük adott részét, hanem kellő piackon­formitással bírtak, kellő
munkavállalási készséggel, képességgel, hajlandósággal, tehát olyan sajátossági
jegyekkel, amelyek a munkaadók szempontjából fontosak. Persze ilyenek vannak a munkaügyi regiszterekben is,
csak az ő helyzetük jóval hátrányosabb, mint az előbb említett rétegé.

Ha a
munkaerő-piaci folyamatok változása tekintetében, mondjuk, az elmúlt néhány
esztendő történését is górcső alá vesszük, akkor látható az, hogy akár a foglalkoztatás
tekintetében, akár a bérek vonatkozásában mértékadó előremozdulások következtek
be; az elmúlt két esztendőben a bérek tekintetében mintegy 24 százalékpontos
reálbér-növekedés, a foglalkoztatás tekintetében több mint százezer fős
foglalkoztatásbővülés. Ha azt akarjuk, hogy azok az emberek, akik ma a
munkaügyi regiszterben töltik az életük egy részét, ezek is érintettek legyenek
foglalkoztatottként, akkor nyilván ki kell találni olyan konstrukciókat,
amelyek vonatkozásában a munkaerő-kölcsönzés lehetősége rájuk is vonatkoztatható.

Ma
gyakorlatilag profitorientáltan működik a rendszer, 270-280 cég foglalkozik
munkaerő-kölcsönzéssel, alapvetően lokális igényeket kielégítve, de bizonyos
értelemben ezen túlnyúlva is, főleg a nagyok, a teljes spektrumot ölelik fel.
Körülbelül évente mintegy 30 ezer főnek a kölcsönzésére kerítenek sort, és
nagyjából azt lehet mondani, hogy 80-85 százalékpont környékén mozog a
részaránya a fizikai állományba sorolhatók körének a kölcsönzés tekintetében.
Egy másik sajátosság, hogy főleg a fiatalokat érinti a munkaerő-kölcsönzés. Az
ő személyes sajátossági jegyeik úgy néznek ki, hogy ilyen értelemben
plasztikusabbak, könnyebben igazodtak azokhoz a változásokhoz, amelyek az
elmúlt esztendőkben vagy évtizedben bekövetkeztek.

A
munkaerő-kölcsönzés vonatkozásában az igény alapvetően a magas
termelésingadozással bíró tevékenységek tekintetében mutatkozik, itt fogható
meg, illetve a multinacionális cégek megjelenésével párhuzamosan mérhető volt a
kölcsönzés irányában mutatkozó igény. Azt lehet mondani összességében, hogy ez
a tevékenység több tízmilliárd forintos árbevétellel párosul. De még egyszer
hangsúlyozom: profitorientáltsággal elsődlegesen.

Ennek
a törvénytervezetnek, ami egyébként kihatással van más érvényben lévő
törvényekre is, az a lényege, hogy a munkaerő-kölcsönzés piacán
megjelenhessenek olyan társaságok, közhasznú társaságok, amelyek a hátrányos
vagy halmozottan hátrányos helyzetű emberek kölcsönzésével is szívesen
foglalkoznak. Mert a jelenlegi szabályozás keretei között alapvetően a könnyen
elhelyezhető munkavállalókkal foglalkoznak a kölcsönzők, és nyilván az ország
azon területein, ahol a munkaerőpiac keresleti oldala is megadatik. Nem
véletlenszerű, hiszen ők profitorientáltan működnek.

A
másik oldalról nézve, amit viszont boncolgatunk, hogy a munkaügyi
regiszterekben élő emberek, akik több százezren vannak, lehetőséget kell
kapjanak a tekintetben, hogy egy új aktív eszközön keresztül ‑ mert
hiszen ez a munkaerő-kölcsönzés a közhasznú társaságokon belül egy új aktív
eszközként működhet ‑ ugyanazt a lehetőséget élvezhessék vagy
legalább megközelítőleg azt a lehetőséget élvezhessék, mint amit egyébként a
profitorientált piac visszaigazol a számunkra.

Ez a
fajta közhasznú társaság keretei közötti kölcsönzés nem példa nélküli. Erre a
környező országokban is, Ausztriában, de másutt is van példa. Sőt mondhatom,
Magyarországon is voltak különféle kísérletek akár a munkaügyi központok
tevékenységéhez illesztetten is. Ilyen értelemben nem eretnek az a fajta
gondolkodás, hogy elinduljunk ezen az úton, és a szükségszerű törvénymódosításokkal
felruházottan megtegyük a megfelelő változtatásokat.

Néhány
alapvető törvényt érint a közhasznú társaságoknak a munkaerő-kölcsönzés kapcsán
való behozatala. Érinti a munka törvénykönyvét, érinti a '91. évi IV. foglalkoztatási
törvényt, ami a munkanélküli-ellátással kapcsolatos,
de akár miniszteri rendeleteket is, mert a 6/1996‑os miniszteri
rendeletet is érinti, vagy ilyen értelemben érinti a közhasznú
szervezetekről szóló törvényt is. Tehát ezek módosításáról természetszerűleg
gondoskodni kell. De nem is ez a lényeg, hogy ezeknek a kapcsolódó, ma hatályban
lévő törvényeknek a módosításáról gondoskodni kell, hanem az, hogy mi a célja
ennek a történetnek.

Még
egyszer szeretném hangsúlyozni: ennek a közhasznú társaságok keretei közötti
munkaerő-kölcsön­zésnek az a lényege, hogy a hátrányos, a halmozottan hátrányos
helyzetben lévők foglalkoztatását segítse elő. Az a lényege, hogy a
munkaerőpiacra juttassa azokat az embereket, akik azokkal a sajátossági
jegyekkel vagy nem bírnak, vagy kevésbé bírnak, mint a ma munkaerőpiacon lévők.

(18.00)

Ilyen
értelemben tehát, úgymond, egyéni és térségi sorsokat, illetve sajátosságokat
is kezel vagy kezelhet. Persze ahhoz természetszerűen képviselői módosító indítványokra
van még szükség, hogy ezek a sajátosságok is megmutatkozzanak a törvényen
keresztül.

A
támogatás alanya természetszerűen a közhasznú társaság lehet, de olyan működési
rend keretei között kell ezt megtalálni, ahol a ma meglévő államigazgatási
felület kellő gondoskodást biztosít a tekintetben, hogy ne futhasson torz
pályára a dolog. Ezért a munkaügyi központok hálózati rendszerével a közhasznú
társaságoknak gyakorlatilag megállapodásokat kell kötniük, mielőtt ilyenfajta
kölcsönzésre adják a fejüket vagy kísérletet tesznek rá; ez meg kell történjen.
A munkaügyi központok pedig jól bejáratott rendszerként funkcionálnak ma Magyar­országon,
hiszen tizenegynéhány esztendeje működnek ‑ ismer­jük a
működési milyenségüket.

A
támogatás módját pedig valami olyan formában kell életre hívni, hogy maga a
közhasznú társaság is motivált legyen e vonatkozásban, tehát új, aktív
eszközként a bérek, járulékok bizonyos mértékét mindenképpen célszerű nekik
juttatni. A másik oldalról pedig a támogatás időtartamát felölelő vagy azt
meghaladó kötelezettségek előírásával kell mindezt párosítani, annak érdekében,
hogy nyilván haszonnal és hozammal lehessen kiszállni ebből a történetből.

A
cél valójában tehát az, hogy az elsődleges munkaerőpiacot illetően csökkenjen
azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik ma nehezen mozgathatók meg. Ma, ha
figyeljük a munkaügyi regiszterek alakulását ‑ a „maö alatt az
elmúlt tíz esztendőt kell érteni ‑, akkor azt tapasztaljuk, hogy
egyre mélyebb olyan értelemben a probléma, hogy akik hosszabb időn keresztül a
munkaügyi regiszterekben lábukat vetették, gyakorlatilag nagyon nehezen tudnak
kilábalni. Éppen ezért nem véletlenszerű, hogy új, aktív eszközként a rendszer
életbe akarja léptetni a közhasznú társaságokon keresztüli munkaerő-kölcsönzés
dolgát.

Azt
gondolom, az eredmények és a hatások felvetése elengedhetetlen. Mint
említettem, egyrészt a regisztrált, nyilvántartott munkanélküliek számának a
csökkenése várható, másrészt bizonyos értelemben ‑ a képzési,
személyiségfejlesztési tréningeken való átjutást követően ‑ a
munkaerő-piaci sanszok, esélyek növelése utolérhetővé válhat, talán a
foglalkoztatási hajlandóság erősödése is mérhetővé válhat; majd nem
utolsósorban azok a munkanélküliek, akik ilyen formában a munkaerőpiacra kerülnek,
befizetőként jelennek meg, adót fizetnek, hozamot termelnek.

Azt
gondolom tehát, hogy összességében az adófizetés, a hozamtermelés mellett a
jogszerző időtartam megszerzése, ami adott esetben, bár nem ez a szerencsés állapot,
a regiszterbe való újbóli visszatérés lehetőségét is megadja, vagy éppen a
másik oldalról, pozitív értelemben, a közhasznú társaság tevékenységén
keresztül az időszakos jellegű foglalkoztatás további bővülésével párosulhat ‑ ez
mind-mind eredményként fogható fel.

Tehát
lényegében ennek a törvényjavaslatnak, amelyet képviselőtársaimmal együtt
nyújtottunk be, ez húzódik meg a fókuszában. Ha egy mondattal összegezni kellene,
akkor azt mondanám, hogy olyan munkaerő-kölcsönzésről van szó, amely túlnyúlik
a profitorientáltságon, és amely gyakorlatilag nem is képzelhető el, csak
nonprofit keretek között, azt a célt szolgálva, hogy a munkaügyi regiszterekben
lévő, akár pályakezdő, akár bizonyos időtartamot
eltöltő munkanélküliek újrafoglalkoztatásának a lehetőségét erősítse meg. Azt
gondolom tehát, hogy a kísérlet, a gondolkodás iránya nem rossz.

Éppen
ezért tisztelettel arra kérem az ellenzék oldalán ülő képviselőtársaimat is,
hogy mindezeknek a megfontolását alapul véve segítsék a törvény elfogadását; a
munkaerő-kölcsönzés tekintetében támogassák azt a logikát, amely a közhasznú
társaságok keretei között, azon belül segíti a nehéz helyzetben lévő embereknek
is a munkaerőpiacra jutását.

Köszönöm
megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó
pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu