HOMA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Urak! Elnök Asszony! Nagy figyelemmel hallgattam a beszámolókat, és megütötte a fülem az, amit Czeglédi elnök úr mondott, hogy készülnek a konszolidációs tervek - eddig is készült egypár, és legalább 10-20-30 év kell ahhoz, hogy igazán rendbe lehessen tenni a Televíziót.

Valahol itt van a kulcsa ennek a kérdésnek, azt hiszem, ugyanis mutogatunk egymásra, itt is elhangzott többször, hogy a csonka kuratórium miatt bizony elég nehéz helyzetbe került a Magyar Televízió, csodálkozom, hogy éppen 2002-ben és 2001-ben miért nem történt meg ez, és nem beszélünk arról, hogy milyen helyzetben, milyen állapotban indult be a Magyar Televízió Részvénytársaság működése, és milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a médiatörvény megszületése után, tehát 1996 után, az indulás után, az első perctől. Ugyanis sokkal könnyebb helyzetben volt a Duna Televízió, hiszen egy vadonatúj intézményt kellett létrehoznia, amíg a Magyar Televízió egy másik alapról építkezett, egy sokéves múlttal rendelkező intézményt kellett átalakítani részvénytársasággá, és ez nem könnyű feladat.

(16.20)

Ennek a terhét viszi magával folyamatosan a részvénytársaság, ennek a terhét vállalja magára négyévenként egy-egy kuratórium, majd az esetek nagy részében az történik, hogy bedobják a törülközőt, mert nem bírnak el ezzel az irdatlan munkával, ezzel a nagyon nehezen megvalósítható feladattal. Én azt hiszem, hogy talán ezen kellene elgondolkozni, és azon is érdemes lenne elgondolkozni - én már a kulturális bizottság ülésén többször elmondtam -, hogy az ősbűn legalábbis a Magyar Televízió esetében a médiatörvény születése környékén keresendő. Ugyanis talán nem voltunk eléggé felkészültek erre a törvényre, talán nem gondoltuk végig azt, hogy milyen feltételekkel lehet beindítani egy ilyen fontos közszolgálati intézményt, mint a Magyar Televízió. Ennek tulajdonítható az, hogy az esetek nagy részében nagyon komoly eredménytelenség mutatkozott a gazdálkodásában, 2002-ben közel 12 milliárd forint volt az az eredménytelenség, amivel számolni kell, és amit az állami szintről pótolni kellett, és minden évben hasonló viták voltak a kulturális bizottságban is, és hol az ellenzéki, hol a kormánypárti megszólalók vonták kétségbe ennek a támogatandó összegnek a létjogosultságát, illetve fontosságát. Én tehát úgy gondolom, érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a médiatörvény megfelelő keretet teremtett-e annak idején a Magyar Televízió működéséhez, és érdemes lenne elgondolkozni azokon a gazdasági eredményeken, amelyek mondjuk, 2002-ben úgy alakultak, hogy a Televíziónak volt egy, jó szándékkal azt mondom, 2 milliárd forintos reklámbevétele, és a többi pénzt, közel 28 milliárd forintot az állam pótolta valamilyen szinten. Így működött a Magyar Televízió 2002-ben. Teljesen mindegy, hogy milyen kuratórium volt, hogy a kuratóriumban kik voltak többségben, kik voltak kisebbségben, és még azt sem szeretném most megemlíteni, hogy a Fidesz képtelen volt delegálni kurátorokat ebbe a kuratóriumba, hiszen ez egy másik ügy, ezt itt most nem kívánom fejtegetni.

Nagyon fontosnak tartanám inkább azt, hogy el kellene indulni már a megoldás felé ebben a kérdésben is, hiszen szerencsétlen játéknak tartom azt, hogy mutogatunk itt egymásra, hogy ki a hunyó bizonyos esetekben, miközben biztos, hogy előfordultak hibák, nem vitatom, biztos, hogy az ellenőrző testület vagy a felügyelőbizottság ki tud mutatni olyan hiányosságokat, amelyek mondjuk, normálisabb, tisztességesebb emberi hozzáállással kiküszöbölhetőek lettek volna. De úgy gondolom, hogy a probléma megoldása, a probléma nyitja ott keresendő, hogy annak idején szerencsésen volt-e útjára indítva a Magyar Televízió. Hiszen ha csak azt a nem teljesen lényegtelen aspektust vesszük figyelembe, hogy az indulásnál azt se kalkulálták be, hogy beindulnak a kereskedelmi televíziók, és a Magyar Televízió reklámbevétele nem is lehet magasabb egy meghatározott szintnél, mint amennyi lett - ez egy nagyon szerencsétlen, alacsony szintű reklámbevétel -, ha csak ezt az egy szempontot vesszük figyelembe, akkor is láthatjuk, hogy nagyon nehéz pályára rakták annak idején a közszolgálati televíziót. Úgy gondolom tehát, hogy ezt a gazdasági helyzetet nagyon sokszínűen, nagyon mélyrehatóan kellene elemezni, s meg kellene keresni annak a nyitját, hogy hogyan tudnánk kilépni ebből a kátyúból, amibe került a Magyar Televízió.

Nagyon szeretném, ha ez a bábeli zűrzavar, ami a Televízió körül kialakult - és amellyel kapcsolatban nagyon sokan azt sem értik, hogy miről szól, ki a hibás, mutogatunk itt egymásra -, megszűnne, és világosan, józanul tárgyalnánk arról, hogy milyen megoldás is létezik, hogyan lehetne ezeket a roppant kemény összegeket, az adófizetők pénzét megóvni. Pető Iván azt mondta, ha jól értettem, hogy talán még ennél is nagyobb összegre lenne szükség a közszolgálati televízió működéséhez. Én ebben talán egyet is érthetek, de én azt mondom, hogy ha viszont nem színvonalasan, nem közszolgálatian működik a Televízió, akkor talán még ez az összeg is magas, amellyel az állam finanszírozza ezt az intézményt. Tehát úgy gondolom, hogy józanul és felelősen kellene erről a kérdésről gondolkozni, és jó lenne, ha megvitatnánk azt is, hogy mindazokat a hibákat, amelyeket esetleg bármelyik oldal vagy az intézmény elkövetett, az elkövetkező időkben hogyan lehetne kiszűrni, a parlament mit tudna tenni, milyen lépéseket tudna tenni annak érdekében, hogy ugyanezeket a hibákat még egyszer ne kövessük el.

Fontosnak tartom, épp azért, amit Czeglédi elnök úr is mondott, hogy új alapokra kellene helyezni a Televízió működését, gazdálkodását. Fontosnak tartom azt is, hogy azt a médiaparkot, amelyről már az előző ciklusban is szó volt - bár a kereteit még nem jelölték ki -, valamikor nyilvánvalóan, lehetőleg többpárti egyetértéssel, útjára kellene indítani, azért, mert úgy gondolom, hogy csak akkor lesz képes eredményesebben, hatékonyabban, a közszolgálatiság minden kritériumának megfelelni a Magyar Televízió, ha egy másik pályára, egy korszerűbb pályára tesszük ezt az intézményt, és ha belekalkuláljuk azokat a hibákat is, amelyeket elkövettünk.

Köszönöm a figyelmet, és én is azt tudom elmondani, hogy a Fidesz-frakció nem fogadja el ezt a beszámolót. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu