DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Excellenciás Hölgyek és Urak! Nem hiszem, hogy a magyar parlamentnek létezése óta nagyobb jelentőségű nemzetközi szerződést valaha is meg kellett kötnie, mint aminek a mostani tárgyalására sor kerül. Persze, a jelentősége ennek óriási, hiszen történelmi horderejét tekintve Magyarország életét, az itt élő emberek életét hosszú távon meghatározza az Európai Unióhoz való csatlakozás. Ennek ellenére még sincsen eufória sem itt a Ház falai között, sem pedig az országban.

A külügyminiszter úr azt az utat választotta, hogy a korábbi ratifikáció első állomása lépéséhez kapcsolódó hozzászólását megismételte. Én is választhatnám ezt az utat, amely elsősorban az eddig megtett út méltatása, azonban én inkább a jövőről szeretnék beszélni, ezen belül is két dologról: az egyik a felkészülés kérdése és az, hogy Magyarország milyen állapotban, milyen formában veszi az európai uniós csatlakozás akadályát, hogyan lépjük át május 1-jét; a másik pedig az összefogás kérdése.

A felkészüléssel kapcsolatban azonban nagyon szomorúak lehetünk, hiszen Magyarország immár alig egy hónapra van az európai uniós csatlakozástól, ennek ellenére még nagyon sok területen rengeteg a teendő.

(10.30)

Olyan sok, hogy nem is biztos, hogy mindezen teendőket a csatlakozás időpontjáig el lehet végezni. És tisztelt távol levő külügyminiszter úr - maga ez a tény is mutatja, hogy nincs eufória, még külügyminiszter úr sem tudott másfél órát szakítani arra, hogy ezen a vitán hosszabban részt tudjon venni, és meg tudja hallgatni például az ellenzék észrevételeit -, tisztelt államtitkár úr, az ezzel kapcsolatban elmondott tényeket és különböző hivatkozásokat nem a rosszindulat diktálja. Higgyék el, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, amely megalakulása óta küzd azért, hogy Magyarország az Európai Unió tagja legyen, hogy újból egyesüljön Európa, azt szeretné, ha Magyarországon az uniós csatlakozással mindenki jól járna, mindenki pozitív eredménnyel végezhetné el a számítást néhány év múlva, és azt mondhatná, hogy a parlamentnek ez a túlnyomó többsége, gyakorlatilag szinte egyhangú többsége helyesen döntött, amikor Magyarország uniós csatlakozását választotta.

Éppen ezért az általunk elmondott vélemények, az ellenzék véleménye a demokrácia normális működéséhez tartozik, és azok a kritikák, amelyek elhangzanak, nagyon fontos, hogy elhangozzanak, s még fontosabb lenne, ha legalább egy részére a kormány odafigyelne, és nem látványpolitizálást folytatna az európai uniós csatlakozással kapcsolatban. Hiszen valóban, ez közös vállalkozás, 10 millió magyar ember - a határon túli magyarokkal együtt még nagyobb ez a szám - közös vállalkozása. Nem könnyű a feladat, évtizedek múlva fog megjönni az eredménye.

Ugyanakkor azt is világosan látnunk kell, hogy az európai uniós csatlakozás nem gyógyír minden bajunkra. Magyarország továbbra is itt marad, a magyar emberek itt fognak élni, dolgozni, és ugyanazokat a problémákat kell megoldaniuk, mint amelyeket korábban. Az elmúlt tizenöt esztendő, az Európai Unióhoz való közeledés időszaka is ezeknek a gondoknak, saját gondjainknak a megoldásáról szól. És lehet persze azt mondani, hogy ha valaki bíráló megjegyzéseket tesz az ország felkészülésével kapcsolatban, esetleg idéz például európai uniós biztosokat, különböző felméréseket, európai parlamenti határozatokat, azzal árt a magyar érdekeknek, azonban nem dughatjuk homokba a fejünket, és nem gondolhatjuk azt, hogy ezeket a véleményeket, ha itthon nem hangzanak el, akkor mások ne vennék észre.

Az uniós csatlakozás azzal is jár, igen tisztelt képviselőtársaim, igen tisztelt államtitkár úr, elnök úr, hogy az Unió bejön Magyarországra, a magyar ügyek pedig uniós ügyekké válnak. Innentől fogva ezeknek a szétválasztása nagyon nehéz.

A felkészüléssel kapcsolatban elmondtam, hogy komoly kívánnivalókat hagy maga után, és el kell mondjam, valóban úgy érzem, hogy a Medgyessy-kormányt komoly történelmi felelősség terheli azért, hogy Magyarországot a csatlakozás küszöbére, május 1-jéhez nem úgy viszi el, hogy minden tekintetben felkészült, sőt, azok a tendenciák, amelyek az elmúlt évben, években kibontakoztak, Magyarország számára hátrányosak voltak. Nemrégiben - és csak azért, hogy ne pusztán a saját véleményemet mondjam - egy német befektetési bank hozta nyilvánosságra a jelentését, amelyben azt mondta, hogy Lengyelország, Lettország, Litvánia és Szlovákia hazánkhoz hasonlóan csak feltételekkel nevezhető érettnek a csatlakozásra, míg Szlovénia, Észtország és Csehország felkészülése azonban elfogadható szintű. Hasonló elemzések születtek néhány évvel ezelőtt is, akkor viszont - és ezt államtitkár úr és a jelenlévők, akik különböző nemzetközi tárgyalásokon részt vesznek, tudhatják - Magyarországot mindig az első három vagy az első kettő között vagy a legjobb tagjelöltként emlegették. Mi történt ez alatt az időszak alatt?

S néhány tény, hiszen belső ügyeinkben, azt gondolom, az az egyik legfontosabb teendő, hogy amikor az uniós csatlakozásról gondolkodunk, elsősorban ennek az előnyeit próbáljuk meg élvezni. S milyen háztartás az, amelyik pusztán a kiadásokról gondoskodik, vagyis arról, hogy mit kívánunk vásárolni, mit kell beszerezni a családnak, és a bevételek biztos beérkezésének az útját nem valósítja meg? Hiszen Magyarország, a Medgyessy-kormány az elmúlt két esztendőben elég furcsa politikát folytatott: mindent teljesített, ami az Unió számára volt fontos - ne értse senki félre, nem azt gondolom, hogy ezeket ne kellett volna teljesíteni, bár még itt is vannak hiányosságok, de ezen a területen túlnyomórészt nagyon szorgalmas volt az ország -, és azokon a területeken követte el a legsúlyosabb hibákat, ott vannak a legnagyobb elmaradások, ahol éppen az lenne Magyarország elemi érdeke, hogy az Unióból számunkra érkező forrásoknak a hasznosítása megtörténjen.

Kezdjük azzal, hogy Fischler biztos a magyar mezőgazdaság felkészültségét a közelmúltban 50 százalékosnak minősítette. Az integrált információs és ellenőrzési rendszer, amely a közös agrárpolitikából következő kifizetéseknek a biztosítására jön létre, a gazdaregisztráció területén súlyos elmaradások vannak. A folyamat minden bizonnyal nem fog lezárulni május 1-jéig; ez árt ezen pénzek fogadásának, nem fognak ezek a pénzek időben megérkezni. Gondok vannak, bár kicsivel jobb a helyzet, a parcella- és az állatregisztráció területén, de éppen nemrégiben hallottam egy kimerítő riportot azzal kapcsolatban, hogy nagyon sok az elégedetlenség, nagyon sok a bürokrácia ezen a területen is, és a gazdákhoz nagyon sok tekintetben nem sikerült felhasználóbarát módon eljuttatni ennek a rendszernek a jegyeit, ami hátráltatja ennek a felépítését.

Nézzük a következő, az uniós csatlakozásunk szempontjából fontos programot, a SAPARD-programot! Itt 38 millió eurós keretünk van, amely forintban négy évre összesen 52 milliárd forint. Ebből szerződéssel lekötöttünk 20 milliárd forintot, tehát alig több mint harmadát, és ténylegesen kifizetett a magyar kormány 3-4 milliárd forintot, amely még a 6 százalékát sem teszi ki ennek az összegnek. Vagyis ez azt jelenti, hogy öt hónap áll rendelkezésünkre 39 milliárd forintnyi támogatásnak a lekötésére, ami még megfeszített munka árán sem lesz könnyű feladat.

Hallom is már az államtitkár úr hozzászólását, hogy a SAPARD-program beindítását az előző kormány hibái késleltették - ez azonban nem igaz. Amikor az előző kormány átadta a kormányrudat, a SAPARD-hivatal állt. Önök döntöttek úgy, már kormányváltás után, szeptemberben, hogy ezt átszervezik, és ennek az átszervezésnek az eredményeképpen hosszú hónapokon keresztül ez a hivatal nem tudott munkához látni, nem tudta elvégezni a feladatát. Vagyis a visszamutogatás ebben a tekintetben nem működik.

Az ISPA-program Magyarország számára szintén fontos: itt 88 millió eurós uniós támogatás elnyerésére van lehetőségünk 2000-2003 között, tehát összesen 350 millió eurós keretről van szó. A jelenlegi kihasználtsága 10, azaz tíz százalék.

Tisztelt Hölgyek és Urak! Nagyon sokat hallunk manapság arról, hogy az európai uniós pénzekhez pályázati úton lehet hozzájutni. Nagyon helyesen a kormány egy pályázat-előkészítő alapot állított fel, amely segíti a pályázókat, hogy hogyan juthatnak hozzá ezekhez a forrásokat, és segíti őket a pályázatok előkészítésében. Az azonban nem helyes, hogy a nyár végére hirdetett eredményhirdetés januárban történt meg, valamint ennek a pályázat-előkészítési alap II.-nek a programját 1,8 milliárd forinttal lenyeste a Draskovics-csomag. Az sem véletlen talán, hogy éppen az európai uniós források kapcsán, az európai uniós pénzektől vett el 8 milliárd forintnyi összeget ugyanez a Draskovics-csomag; ez éppen az együttes finanszírozást és a pályázatok intenzívebb igénybevételét szolgálhatta volna.

És akkor még nem is beszéltem nagyon sok mindenről; arról, hogy a parlament éppen óriási törvényhozási dömpingben van, hogy május 1-jéig még három vagy négy különböző salátatörvényt fogadjon el. Higgyék el, én jogász vagyok, tudom, hogy a jog érvényesüléséhez nem elég az, hogy egy törvény hatályba lépjen május 1-jén; ahhoz az alanyoknak, a címzetteknek ismerniük kellene már régóta ezeket a törvényeket. És semmilyen okot nem látok, semmilyen olyan tényező ezekben a törvényekben nincs, amit ne tudtunk volna fél évvel korábban, a kormány tehát súlyos késlekedésben volt és van az európai uniós csatlakozáshoz szükséges utolsó törvényhozási aktusok megtételében.

Ígértem, hogy beszélek az együttműködésről is. Valóban meggyőződésem, mint az elején is mondtam, hogy ez egy közös vállalkozás, tízmillió ember közös vállalkozása, és a politikusoknak is ki kell venniük a részüket annak érdekében, hogy valóban minden magyar embert az uniós csatlakozás győztesévé tegyünk, hiszen rajtunk fogják számon kérni ezt a döntést majd a későbbiekben.

(10.40)

Manapság sokszor hallhatunk erről, éppen egy nyilatkozatot is javasol a miniszterelnök úr, amelyet a Fidesz egyébként támogat, mint ahogyan annak idején örültünk, amikor mi vetettük föl, hogy éppen ennek a ratifikációnak a bevezetőjeként történjen egy, a közös nemzeti vállalkozásra való utalás. Az ennek a nyilatkozatnak az előképe; egy hosszú bevezetéssel méltatjuk azt, hogy 10 millió magyar ember munkájának az eredményeképpen jutottunk el a csatlakozáshoz, s hogy ez egy nagy, történelmi jelentőségű folyamat. Ennek rögzítésével teljes mértékben egyetértünk, másodszor is, harmadszor is, negyedszer is, akárhányszor erre szükség van.

Az összefogásról beszélni sokat lehet, a tettek azonban ehhez nagyon gyakran hiányoznak. Kezdjük azzal, ami manapság slágertéma, és az európai parlamenti együttműködésről szól. Nagyon örültem Gurmai Zita hozzászólásának, aki a szocialisták részéről megerősítette, hogy jónak mondható együttműködés van a magyar politika különböző pártjai között az Európai Parlamentben, megfigyelőként közösen már számos eredményt elértünk. Vagyis teljesen természetes, hogy az Európai Parlamentben, ahol nincs többség, nincs kisebbség, ahol egyetlenegy párt sem adja ki egymagában a többséget, ahhoz, hogy egy-egy magyar ügyet sikerre vigyünk, jelentős mértékben szükségünk van másokra is. Szükség van valamennyi politikai pártra, és éppen az én kezdeményezésemre tartottunk még tavaly egy olyan összejövetelt, amelyen minden, az Európai Parlamentben megfigyelő magyar képviselőjelölt, illetve megfigyelő képviselő ott volt, ahol megbeszélhettük a közös ügyeinket. Ez a jövőben is fontos lesz.

Sikerült is sok mindent elérnünk. Sikerült például azt elérnünk, szintén közös erővel, hiszen a szocialista és a néppárti frakció is megszavazta, hogy a csatlakozó országok 600 millió euróval több pénzt kaphassanak, legalábbis a parlament határozata szerint, mint amit eredetileg a csatlakozási tárgyalásokon a különböző csatlakozó kormányok kialkudtak. Sajnos azonban az Európai Unióban a legfontosabb döntéseket a köztudomással ellentétben nem az Európai Parlament, hanem a Tanács hozza meg, és ebben az esetben is közös döntésről van szó. Nekünk, szocialista képviselőknek, szabad demokratáknak, fideszeseknek, MDF-eseknek sikerült 600 euroképviselőt meggyőzni arról, hogy elfogadják ezt a kiegészítést; a magyar kormánynak sajnos nem sikerült a másik 24 partnerét meggyőzni arról, hogy ez mennyire fontos. Ennek következtében nem 600 millióval, hanem pusztán 100 millió euróval egészült ki ez a csatlakozás. Ez is fontos, ez is valamilyen eredmény.

Ez a példa nem a kormány kritikája akar lenni - hiszen megértem, hogy a kezdeti időszakban, amikor beilleszkedik ebbe a rendszerbe, még nem teljesen világos számára, hogy milyen kérdésekben hogyan és milyen módon kell fellépni, nem mindig tudja még meggyőzni az összes partnerét -, hanem arról szól, hogy ahhoz, hogy valamit elérjünk közösen az Európai Unióban, az Európai Unió parlamentjében és tanácsában, nem arra kell biztatni a képviselőket, hogy működjenek együtt, mert ez már folyik: a kormánynak és az európai parlamenti képviselőknek kellene együttműködniük. Vagyis amit elérünk a Parlamentben kishatárforgalom tekintetében, gyógyszerügyben, vagy bármilyen olyan kérdésben, amely a magyar állampolgárok életét nagyon is közvetlenül érinti, azt vigye tovább a kormány a Tanácsban, és győzze meg a partnereit, amennyire lehetséges. Ebben messzemenő partnerséget ajánlunk.

Ehhez persze van még egy feltétel, és ez is a tettek mezejére tartozik, vagyis nem beszélni kell az együttműködésről, hanem cselekedni. Éppen a napokban nyújtottam be azt a törvényjavaslatot, amely a négy parlamenti párt hozzávetőleges, általános konszenzusát tükrözte, és arról szól, hogy a kormánynak és a magyar nemzeti parlament képviselőinek milyen módon kell együttműködnie. Hogyan tudja ellenőrizni a magyar törvényhozás, ezen keresztül a magyar népképviselet és a magyar polgárok azt, hogy az Unió legfontosabb döntéshozási szervében, a Tanácsban, a miniszterek tanácsában a kormány zárt ajtók mögött milyen álláspontokat képvisel.

Valamennyien tudjuk, vagy sokan nem tudják sajnos, hogy az uniós jogszabályok, a gazdasági jellegű szabályozók 80 százaléka, illetve a Magyarországon a gazdaságra vonatkozó szabályok 80 százaléka a jövőben nem Magyarországon, nem itt, ezen falak között, nem a minisztériumokban, nem a kormányban fog megszületni, hanem az Európai Unió intézményeiben. Ezekben az intézményekben Magyarországot közvetlenül a kormány képviseli. Éppen ezért nagyon fontos, és meggyőződésem, hogy nincs ma ennél fontosabb közjogi kérdés Magyarországon, elengedhetetlen az, hogy megfelelő tájékoztatást kaphasson a parlament a kormánynak ezen tevékenységéről, ezt ellenőrizhesse, és fontos nemzeti kérdésekben igenis meghatározhassa a kormány számára, hogy mit tegyen. Nagyon örülök ennek a területnek, éppen azért, mivel itt nem a négy parlamenti párt között van különbség, nem kormány és ellenzék között, hanem a pártok, illetőleg a kormány között van. A kormány irtózott attól, hogy bárki az ő kártyáiba belenézzen, és ma is, ha egy minisztériumtól bármifajta mélyebbre ható információt szeretnék megtudni például európai parlamenti tevékenységemhez, akkor ellenállást tapasztalok. A kormány irtózott attól, hogy ezen ellenőrzés alá vessék. Szerintem fel kell adni ezt a sündisznóállást, itt is együttműködésre van szükség. Itt igenis van terepe ennek, és van lehetőség arra, hogy a képviselőink együtt dolgozzanak, a nemzeti parlamenti képviselők, az Európai Parlamentben működő jelenlegi megfigyelőink, majdani parlamenti képviselőink, valamint a magyar kormány, amelynek döntő szava lesz ezekben a kérdésekben.

A nemzeti megegyezésről nemcsak beszélni kell, hanem tenni is kell, és nem értem, hogyan lehetséges az, hogy a tettek annyira eltérnek a valóságtól. A napokban került a kezembe az a lista, ami az Európai Unió legfontosabb önkormányzati képviseleti szervébe, a régiók bizottságába történő jelöléseket tartalmazza. A 12 különböző önkormányzati képviselő, polgármester közül a kormánynak nem sikerült egyetlenegy olyat sem találnia, aki fideszes lett volna. Ezt felháborítónak tartom, miközben 5 MSZP-s, 3 SZDSZ-es polgármester, illetve önkormányzati képviselő rajta van ezen a listán. Nem igaz, hogy a magyarországi önkormányzati térkép úgy nézne ki, hogy a Debrecen, Kaposvár, Zalaegerszeg vagy Győr-Moson-Sopron megye és Vas megye területén lévő rengeteg önkormányzati képviselőből, polgármesterből egyetlenegy sem volt olyan, aki alkalmas lett volna a kormány véleménye szerint, hogy Magyarországot ebben az önkormányzati testületben képviselhesse. Vagyis nemcsak beszélni kell az együttműködésről, nemcsak beszélni kell az összefogásról, hanem lépéseket is kell tenni annak érdekében, hogy ezek működjenek.

Mint említettem, nem ismétlem el a múltkori hozzászólásomat, hiszen a Fidesznek nem kell bizonygatnia azt, hogy az európai uniós csatlakozást támogatja; kezdettől fogva, megalakulásunktól fogva, már akkor is támogattuk az európai uniós csatlakozást, Magyarország uniós tagságát és Európa újraegyesítését, amikor még mások más irányban próbáltak tájékozódni, akár az ország jelenlegi vezetői közül is.

Nagy történelmi vállalkozásba fogunk. Ennek a nagy történelmi vállalkozásnak a sikeres végigviteléhez valamennyi magyar állampolgárnak, hozzáteszem, a kormánynak is, a Magyar Országgyűlésnek, európai parlamenti képviselőinknek és megfigyelőinknek sok sikert és rengeteg erőt kívánok.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu