DR. VIZI E. SZILVESZTER, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy először is egy őszinte vallomással kezdjem. Nagy meglepetés volt számunkra, akik itt vagyunk a Magyar Tudományos Akadémia részéről, ez a mai délután. Arra számítottunk, hogy itt hatalmas vihar lesz, és megszólalnak azok az elemi reflexek, amelyek akarva-akaratlanul, de jellemzőek a magyar parlament működésére. Ehelyett azt kaptuk, hogy valamennyi párt képviselője, valamennyi parlamenti bizottság részéről tényleg a segítő szándéktól vezettetve, egy pozitív hozzáállás történt, pozitív hozzáállás ahhoz, ami a nemzet, az ország hosszú távú érdekeit képviseli. És ezt köszönöm, mert ez meglepetés volt.

Nemrégen egy közvélemény-kutató intézet most már a Magyar Tudományos Akadémiát is felrakta arra a kérdőívre, amelynek keretében a megkérdezett sok-sok embernek választ kellett adni arra, hogy melyik intézményt tartja a legfontosabbnak az országban, és melyikben bízik meg legjobban. Ennek a közvélemény-kutatásnak az eredménye az volt, hogy messze az első helyen a Magyar Tudományos Akadémiát jelölték meg. A magyar parlament nagyon, de nagyon hátul volt, tizenvalahányadik helyen. Én mégis optimista vagyok, épp a mai délután kapcsán, hiszen volt egy téma, és valamennyi parlamenti képviselő úgy gondolta, hogy ez fontos téma, és itt tegyük félre az esetleges ellenzéki vagy kormánypárti meggondolásokat, és tényleg az ország hosszú távú érdekeit képviselve mondjuk ki az igazságot.

Így hangzottak el az én beszámolómtól függetlenül is olyan adatok, amelyek bizonyították, hogy a jelenlegi kormány részéről is olyan megvonások történnek, amelyek károsíthatják a magyar tudományt és így a magyar gazdaság fejlődését, az Európai Unióban való egyenrangú vagy legalábbis versenyképes részvételét. Köszönöm valamennyi parlamenti képviselőnek, hogy pozitívan állt hozzá ehhez a kérdéshez.

Nem kétséges, hogy fölmerült egy probléma is, Kósa Ferenc képviselő úr részéről, aki kimondta azt a bűvös szót, hogy függetlenség. Igen, az Akadémia független intézmény, 1825 óta köztestület, tehát nem tartozik a vállalati, magánszférához, és nem tartozik az állami intézményrendszerhez. 1825 óta, egy különleges törvény óta van ez így, és ennek a szerepnek szeretnénk megfelelni, mert nem ismerünk el baloldali tudományt és nincs jobboldali tudomány. Tudomány csak egy van, amely egy igazságra törekszik, tehát egy erkölcsi magatartást is képvisel, ez az ethosza a tudós magatartásának, tevékenységének. És valahol a Mindentudás Egyetemében is ez jelentkezik, tehát nemcsak tanít, hanem tanul is, és nemcsak közvetíti a tudástranszferen keresztül azt az ismeretanyagot, amit elsajátított, hanem annak erkölcsi igazságait is megpróbálja az egész társadalom számára kiközvetíteni.

Fölmerült a finanszírozás kérdése. Fölmerült az, hogyan lehetséges, hogy korlátozó és csökkenő támogatás mellett is eredményes a magyar tudomány. Ezt hívják külföldön magyar paradoxonnak. Igen, a fiskális szemlélet sajnos érvényesül kormányokon keresztül, és a négy években való gondolkodás sajnos nem kedvez az olyan jellegű stratégiai kérdéseknek, mint amilyen a magyar kultúra - ezt többen, több képviselő megemlítette -, a magyar felsőoktatás vagy a magyar környezetvédelem - amelynek minisztere itt ül, és köszönöm, hogy meghallgatja, amit mondok - vagy a magyar tudomány kérdése. Nem, ez a négy években való gondolkodás sajnos nem alkalmas erre.

Ezért köszönöm a parlament valamennyi bizottságának és a parlamenti képviselőknek, hogy most, ettől függetlenítve magukat, kimondták azt, hogy a magyar tudomány kérdésében, a magyar kutatás-fejlesztés kérdésében pedig a kormány számára kell egy olyan előterjesztést tenni, amely megpróbálja elmagyarázni, és megkérni a magyar kormányt, hogy függetlenítse magát attól a fiskális szemlélettől, amely sajnos jellemző.

Megmondom őszintén, számomra az első pillanatban csalódás volt az, hogy nem jelent meg, mert az oktatási és tudományos bizottság végül azt mondta, majd később, de Arató Gergely nagyon hamar fölvilágosított, hogy ez a vélemény, amelyet Jánosi György bizottsági elnök úr vezetésével egyhangúlag fogalmazott meg a bizottság, ez azért a továbbiakban és a jövőben, közeljövőben remélhetőleg a kormány tudomására fog jutni.

Többen említették, hogy lépésváltásra lenne szükség. Igen, egyértelmű, ez egy olyan kérdés, amelynek eleget kell tudni tenni. A szellemi tulajdon kérdésében is jelentős előrelépésre van szüksége, de nemcsak Magyarországnak, az egész Európai Uniónak.

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal működéséről történt megjegyzés; egyáltalán, a tudomány- és technológiapolitikai kollégium működéséről, amely még nem ült össze, ez az igazság, és ez megengedhetetlen.

Igen, a Magyar Tudományos Akadémia a nemzet tanácsadója akar lenni, és engedjék meg, hogy záróakkordként azért azt említsem meg, hogy a tudomány igenis előbb vagy utóbb, és úgy értékelem, Szabó Zoltán képviselő is erről beszélt, a tudástranszferen keresztül előbb vagy utóbb azért a gazdaság javát szolgálja, vagy akár erkölcsi tanulságként szolgál.

Faraday-nek, aki a Royal Society tagja volt, kora pénzügyminisztere a Royal Society klubjában szivarozgatva azt mondta, hogy Faraday úr, hova rohan el, maradjon itt, finom szivarok, finom whisky van. Azt mondja, nem, mennem kell, mert dolgoznom kell egy elméleten. Ne menjen, miért megy... - és egyáltalán, Faraday úr, mit gondol, azt hiszi, hogy ebből valami haszon is lesz valamikor? Faraday, ugye, csak az elektromosságot fedezte fel.

(16.10)

És erre azt válaszolta Faraday: “Miniszter úr, megnyugtatom, hogy ön vagy talán utódai, de hatalmas összegeket fognak ebből még az állami büdzsébe beszedni.ö Faraday-nek igaza lett, hiszen a költségvetés egyik legnagyobb tétele az energiafogyasztásból beszedett adók és különböző áfák.

Igen, a kutatást támogatni kell, mert hosszú távú stratégiai érdek fűződik hozzá, és megengedhetetlen, hogy az OTKA-nál zárolása legyen 1,2 milliárdnak, hogy az áfa 12 százalékról 25 százalékra növelése hatalmas terhet jelent számunkra, hogy nincs forgótőkénk, ezért nehezen fogunk tudni pályázni a hatodik keretprogramban, pedig az ötödikben - ezt nem említettem - harmincvalahány százalékkal többet nyertünk vissza, mint amit a magyar állam befizetett; nem vagyok biztos benne, hogy a hatodik keretprogramban is ilyen sikeresek leszünk. A kutatóhelyek számát illetően - a 2. táblázat mutatja - jelen pillanatban 14 936 kutató-fejlesztő van Magyarországon.

És legutolsó gondolatként: sokan említették az európai uniós csatlakozást. Én azt hiszem, igen, különleges feladatokat ró ránk, de nekünk olyannak kell lenni, ahogyan Bartók és Kodály úgy tudott a magyar népzenéhez nyúlni, hogy közben európai színvonalút alkotott, úgy kell nekünk egyszerre magyaroknak és európaiaknak lenni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu