DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kormánypárti képviselőtől szokatlan, már-már drámai hangvételű mondatokat hallhattunk délelőtt a vita elején, Szent-Iványi képviselő úr ugyanis azt mondta, hogy baj van, nincs elég munkahely, és ez azért nagy baj, mert elöregedő társadalmakban élünk itt Európában - ez így van, ez így igaz -, és ha nem teremtődnek, nem jönnek létre új munkahelyek, akkor veszélybe kerülnek a szociális biztonsági rendszerek, a társadalombiztosítási rendszerek. Teljes mértékben egyetértek képviselő úrral, ez így van, sőt azzal is nagyjából egyet tudok érteni, hogy legalább 500 ezer új munkahelyre lenne szükség. Azt is mondta a képviselő úr, hogy az évi 40 ezer új munkahely kevés.

De a számokkal már némi probléma van. A kormánypárti képviselők különféle számokat használnak különféle időpontokban, de még azonos időpontokban is. Szoktunk hallani 100 ezer meg 200 ezer új munkahelyről, az előbbit inkább Simon Gábor szokta mondani, az utóbbit pedig Burány miniszter úrtól szoktuk hallani. Az a közös ezekben a számokban, hogy mindegyik valótlan.

Talán ha innen a pulpitusról mutatom, akkor is látják, hogy kigyűjtöttem 2001-től a foglalkoztatásra vonatkozó adatokat. (Mutatja.) Ez a szép vízszintes vonal a Központi Statisztikai Hivatal havonta megjelenő csúszó átlagaiból képzett grafikont mutatja. A számok nyelvére lefordítva nagyjából azt látjuk, hogy 2001 január-márciusában 3 millió 875 ezer volt a foglalkoztatottak száma, míg az idén január-márciusban 3 millió 891 ezer, a különbség tehát mindössze 16 ezer fő; se nem 40, se nem 100, se nem 200 ezer.

A munkanélküliek esetében pedig azt látjuk, ha a kormányváltás időpontjától nézzük, hogy akkor 236 ezer volt a munkanélküliek száma, most pedig 252 ezer, tehát 16 ezerrel többen vannak a munkanélküliek is. Lényegében tehát stagnál, nem változik a helyzet - amit ez a grafikon nagyon pontosan és világosan mutat -, miközben egyetértek mindenkivel, a kormánypárti képviselőkkel is abban, hogy legalább 500 ezer munkahelyet létre kellene hozni. 70 százalékot tűzött ki 2010-re az Európai Unió a foglalkoztatás elérendő szintjének, ehhez képest 50,4 százalék a jelenlegi helyzet 2004 január-márciusában, ugyanis ezek az utolsó adatok.

A feladat tehát az, hogy új munkahelyeket kellene létrehozni, és nem kell feltalálni a spanyolviaszt, mert ismerjük és tudjuk, hogy mit kell csinálni. Az a bizonyos foglalkoztatáspolitikai közös értékelés, amely fájdalom nem a jelen kormány idejében készült - még Stumpf István miniszter úr írta alá, ebben a jelen kormány a követő értékeléseket szerkeszti és ezeket írhatja alá -, nagyon világosan beszél arról, hogy mit kell tenni ennek érdekében. Változtatni kell az adóterheken, a vállalkozások leterhelésén, elsősorban a kis- és középvállalkozásokra kell koncentrálni, hisz munkahelyeket itt lehet létrehozni - Európában is 80 százalékban közép- és kisvállalkozások hozzák létre az új munkaposztokat -, tehát változtatni kell a gazdaságpolitikai prioritásokon, rugalmasabbá kell tenni a foglalkoztatást, mobilabbá kell tenni az embereket, és természetesen rugalmasabbá, változékonyabbá, alkalmazkodóképessé kell tenni az oktatást.

Ha megnézzük, hogy hol van a legnagyobb baj - ha már a bajról beszélünk -, akkor a pályakezdő fiataloknál, valamint az 50-60 év közöttieknél látjuk ezt leginkább, ami éppen arra utal, hogy a rugalmasság egyáltalán nem sajátja sem magyar munkaerő-piaci helyzetnek, sem a minisztériumnak. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a jelek szerint valóban téblábol a minisztérium, nem is igen tudja, hogy mit akar csinálni. Fél évig az interneten hirdettette a képzési helyettes államtitkár állását, aztán amikor megtalálta, néhány hónapig foglalkoztatta, de a hírek szerint le fogják váltani, és mást keresnek a helyére. Tehát lényegében még a gondolkodás is elbizonytalanodott.

A munkahelyek teremtésével tehát rosszul állunk, sajnos stagnálás van, nemhogy 400 ezer, de jelenleg szinte semennyi új munkahely nem jön létre, és ez valóban baljós jeleket vetít előre, különösen ha arra utalunk, amiről ma már többször esett szó, hogy a mezőgazdaság alkalmazkodóképességének és a támogatási rendszer hiányosságainak a folytán 80-100 ezerre becsülhetők azok, akik itt megrendülnek. De vannak olyan jelzések, hogy a kisvállalkozások körében ugyancsak tömeges csődök várhatók. Tisztelettel meg is kérdezném a kormány képviselőit, léteznek-e még ilyen titokban tartott tanulmányok, amelyek más rétegekre, más szakmákra vonatkozóan tartalmaznak előrejelzéseket, mert ha igen, akkor jó lenne ezeket nyilvánosságra hozni és megismerni.

S persze kérdés, hogy mi magunk védjük-e, s ha igen, elég jól védjük-e a munkahelyeinket. A szabad munkaerő-áramlásról kibontakozott vita erről is szól és nemcsak arról, hogy engednek-e minket dolgozni, vagy hogy jól védjük-e a megállapodásban meglévő lehetőségeket, tárgyalunk-e eléggé, kérünk-e magyarázatokat, elérjük-e, hogy ne alkalmazzák azokat a korlátozásokat, amiket egyes országok bejelentettek, hiszen ezek a korlátozások lehetőségek, de nem kötelezettségek, amelyeken lehet változtatni. Ebben a tekintetben nem tudunk semmit. Nem tudjuk, hogy fenyeget-e minket bármiféle veszély a velünk együtt csatlakozó országokból.

Ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy tegnap elhangzott Burány miniszter úr értelmezése az MSZP évek óta jogellenesen alkalmazott kampánytanácsadójának az ügyében, miszerint ha külföldi céggel magánjogi szerződést kötünk, akkor nem kell munkavállalási engedély. Ez bizony igen veszélyes precedens, ezek szerint bárkit lehet foglalkoztatni Magyarországon, elég csak egy céggel szerződést kötni és az majd foglalkoztatja őt, s akkor nem kell munkavállalási engedély. Azt gondolom, véget kellene vetni ennek a bizonytalankodásnak, tétovázásnak, és végre valóban a munkahelyteremtésre kellene összpontosítani a gazdaságpolitikában, a foglalkoztatáspolitikában és az adminisztráció megszervezésével is.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(13.20)

Forrás: parlament.hu