GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Magyarország polgárai és a magyar gazdák rendkívüli módon bíztak abban, hogy a magyar mezőgazdaságot a csatlakozást megelőzően megfelelően fel fogják készíteni a csatlakozással járó kihívásokra. Sajnos csalatkozniuk kellett - ez a felkészítés nem történt meg.

Mikor lett volna sikeres a felkészülés? (Dr. Katona Béla: Ha csináltok valamit!) Két feltétele lett volna: az egyik feltétele az lett volna, hogy a magyar mezőgazdaság anyagilag megerősödve léphessen be az Európai Unióba. Ehhez képest a csatlakozást megelőző év olyan rosszul sikerült a magyar mezőgazdaság számára, hogy a magyar mezőgazdák okkal mondhatják azt - és mondják is egyébként különböző érdekképviseleteiken keresztül -, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak legmélyebb válságába süllyedt az ágazat. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Huh!) Az idősebb gazdák még azt is hozzáteszik, hogy amióta az eszüket tudják, azóta ilyen mély válságot nem láttak. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Száz éve nem volt!)

Másrészt pedig nem sikerült a magyar mezőgazdaság felkészítése az intézmények fejlesztése szempontjából sem. És itt talán a legjobb az, ha északi szomszédunkkal, Szlovákiával hasonlítjuk össze magunkat, mert kormánypárti oldalról gyakori a visszamutogatás és a felelősség távoli múltba való áthárítása. Nos, az a helyzet, hogy Szlovákiában egy magyar miniszter van, Simon Zsoltnak hívják, aki egyébként négy hónappal később lépett hivatalába, mint Németh Imre. Azt nem mondhatják, hogy Németh Imre semmifajta működő rendszert nem kapott. Lehetséges, hogy ezek a rendszerek még nem voltak tökéletesek, de például a földalapú támogatás és különböző egyéb előképek már működtek, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy Magyarország sikeresen fel tudjon készülni a közös agrárpolitika végrehajtására. Ezzel szemben Simon Zsolt Szlovákiában olyan viszonyokat talált, ahogy ő elmondta nekem, hogy egyetlenegy ember foglalkozott az ottani minisztériumban a mezőgazdaság EU-felkészítési kérdéseivel.

Mára az a helyzet, hogy a szlovákok lényegesen megelőztek minket a felkészülés során. Míg például mi még mindig bajlódunk ennek a bizonyos nemzeti kiegészítő támogatásnak a kifizetésével, addig Szlovákiában már három hónappal ezelőtt kifizették, és sajnos ma a magyar gazdáknak okkal kell félniük attól, hogy a szlovákiai tejimport fogja a magyar tejet a hazai piacokról is kiszorítani. Látható tehát, hogy egy lényegesen kevésbé felkészült ország, Szlovákia az elmúlt időszakban hogyan előzte meg Magyarországot a mezőgazdaság EU-felkészülése területén. Míg két évvel ezelőtt Szlovákia a felkészülés szempontjából még mögöttünk volt, mára lényegesen megelőzött minket.

És sajnos más területen is, például a “tokajiö megnevezés használata terén a szlovákok jobban tárgyaltak. El tudták érni, Németh Imrével szemben, hogy kibővíthessék a tokaji borvidéket, hiszen Trianon idején ott csak 200 hektárt használtak szőlőművelés céljára, Németh Imre viszont beleegyezett, hogy több mint 500 hektárt tokajiként használhassanak Szlovákiában. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ők is magyarok!) Ebből is látható, hogy a szlovákok lényegesen jobban érvényesítik a nemzeti érdekeiket, mint mi.

Persze a magyar gazdák okkal tehetik fel a kérdést: ők miért nem kaphatták meg a támogatást előbb, mint ahogy a szlovákiai gazdák megkapták? Nekik miért kellett erre többet várniuk? Nálunk miért kell még mindig attól félni, hogy vajon az ügynökség, amelyik a pénzt kifizeti, működni fog-e, és így hozzájutnak-e az EU-támogatásokhoz? Mert Szlovákiában már ettől sem kell félni, a működő ügynökségen keresztül fizették ki számukra az előleget, nem pedig különböző zűrös és költséges pénzügyi konstrukciókon keresztül.

(11.20)

Így tehát ők ebből a szempontból is előnybe kerültek velünk szemben. Magyarország egyértelműen lecsúszott, más tagjelölt országok megelőztek minket.

Sajnos a magyar gazdáknak számos bizonytalansággal kell szembenézniük, mert a szocialisták nem tartják be az ígéreteiket. Csak egyetlenegy elemet hadd emeljek ki: újsághirdetést adtak föl annak idején, hogy az akkor 300 forintos sertésfelvásárlási ár 350 forintra fog emelkedni - a választások előtti időben járunk -, de majd 400-hoz fog közelíteni. Hol vagyunk ettől? Örülhetünk, ha a gazdák ennek a szocialisták által ígért árnak a felét megkapják. Arról már ne is beszéljünk, hogy a választási programjuknak még a címét sem tudták beváltani, miszerint majd felvirágoztatják a magyar mezőgazdaságot.

Bizonytalanságban vannak a magyar termelők, mert megtévesztik őket, sőt gyakran tévednek is a kormányzati tisztviselők. Például épp az előbb Kovács László azt állította, hogy a búzára az Európai Unióban kvóta van. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz; bizonyos támogatási korlátozások vannak, de azoknak közük sincs a kvóta szabályozásához. Ha bármelyik magyar gazda ilyet mond vidéken, amikor kormányzati tisztviselővel az európai uniós csatlakozás kérdéseiről tárgyal - erről egyébként nálam panaszkodtak is gazdák -, akkor a kormányzati tisztviselők durván rendreutasítják, kiigazítják őket. Kovács Lászlóval szemben miért nem teszik ezt meg önök, akik értenek az Európai Unió mezőgazdasági kérdéseihez?

A magyar gazdák bizonytalanságban vannak, mert azt látják, hogy a kormány sem tudja, mit akar csinálni, és bizonytalanságban vannak azért is, mert nem mondja meg nekik a kormány, hogy milyen következményei lesznek az uniós csatlakozásnak. Propagandabeszédből van bőven - ilyet hallottunk az előbb is -, ellenben az a helyzet, hogy van egy tanulmány, amit a kormány megtárgyalt, és amit Németh Imre jegyzett. Itt van nálam ez a tanulmány. Ez egy nagyon jó írás, kifejezetten jó tanulmány, egy kormányzati anyag arról, hogy milyen következményei lesznek a magyar mezőgazdaság EU-csatlakozásának. Csak néhány adatot szeretnék ebből önökkel ismertetni. Azt mondja ez a tanulmány, hogy a tejtermelő gazdák 30-40 százaléka kénytelen lesz felhagyni a termeléssel - ez 15 ezer családot érint kedvezőtlenül -; a sertéstartással foglalkozó gazdák 20-30 százaléka lesz kénytelen felhagyni a termeléssel - ez 5 ezer családot érint -; a csirketermeléssel és tojástermeléssel foglalkozó gazdák 40 százaléka lesz kénytelen felhagyni a termeléssel - ez 20-25 ezer családot érint kedvezőtlenül. Ez együtt mintegy 50 ezer család, további 50 ezer munkahely pedig a mezőgazdaság más ágazataiban szűnik meg. Ezt mondja ez a tanulmány, a kormányzat tanulmánya. Azt is mondja ez a tanulmány, hogy ráadásul ezeknek az állásoknak a nagyobb része a nagyobb cégeknél fog megszűnni, és csak kisebb része a kisebb vállalkozásoknál.

És azt is mondja ez a tanulmány - amit a kormány megtárgyalt, de nem hoz nyilvánosságra, sőt a tényét is letagadja -, hogy ennek a százezernyi megszűnő munkahelynek a problémáját csak 30-40 százalékban képesek kormányzati forrásból fedezni. Azt mondja maga az anyag, hogy többletforrások kellenek. Miért nem hozzák nyilvánosságra ezt az anyagot? Nálam egyébként itt van, ha bármelyikük még nem látta, odaadom szívesen. Szerintem a leghasznosabb az lenne, ha ezt az anyagot feltennék az internetre, hogy bárki tanulmányozhassa. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a magyar gazdák, a magyar mezőgazdaság előtt álló kilátásokat eltagadják.

És elfogadhatatlannak tartom azt is, amit Medgyessy Péter miniszterelnök mondott egy rózsadombi lakossági fórumon, miszerint Magyarországnak nincs szüksége ennyi gazdára, nem tud ennyi gazdát eltartani. A kormány anyaga is azt szögezi le, hogy a társadalmi bizalmat a mezőgazdasággal szemben helyre kell állítani. Akkor miért cselekednek ezzel ellentétesen? A bankárkormány bankár-miniszterelnöke gondolkozhat így, ha banki kérdésről van szó - de itt az országról van szó. Arról van szó, hogy ha nem tudunk hozzájutni a mezőgazdasági támogatásokhoz, akkor Magyarország sajnos nettó befizetővé válhat az Európai Unióban. Mindannyiunk érdeke az, hogy ezt elkerüljük. Mindannyiunk érdeke, hogy a gazdák bizonytalanságát eloszlassuk, hogy világos jövőképet rajzoljunk eléjük, hogy mi lesz velük. Meg kellene mondania a kormánynak, hogy mit kíván csinálni azokkal az emberekkel, akik nehéz helyzetbe jutnak. Akar-e intézkedéseket tenni a megmentésük érdekében, vagy ha nem tudja őket a mezőgazdaságban megmenteni, akkor milyen más életpályákat kínál föl számukra? Ezzel a magatartással viszont nem egyeztethető össze az, hogy alapvető tényeket, adatokat, elemzéseket eltitkoljanak a közvélemény előtt.

Ezért először is azt javasoljuk, hogy hozzák nyilvánosságra ezt a tanulmányt, tárják föl, hogy milyen következményei lesznek az EU-csatlakozásnak. Legalább próbálják meg betartani az ígéreteiket! Alkossanak egy versenyképességi programot, amelyen belül a magyar gazdák számára világos jövőképet biztosítanak az Európai Unióban. Adják vissza azokat a forrásokat, amiket a különböző megszorítócsomagokban elvettek. Támogassák a magyar érdekképviseleteket, hogy hatékonyabban érvényesíthessék az érdekeiket Brüsszelben, mert ezen keresztül Magyarország érdekeit is meg tudják ott védeni.

Végezetül azt javaslom, mindannyian próbáljuk elhinni, van még esély arra, hogy a magyar mezőgazdaság nyertese legyen az európai uniós csatlakozásnak, mert ez a feltétele annak, hogy Magyarország is nyertese lehessen az európai uniós csatlakozásnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu